Kedves Levélíró!
Nagyon sajnálom, hogy egy ígéretes párkapcsolat révén egy másik család érzelmi rendszerébe keveredett. Minél inkább bonyolult egy ilyen többcsaládos mozaik, annál fontosabb legalább gondolatban rendet tartani. Azt hiszem, azt jól érzi, hogy az első és legfontosabb az Ön és a lánya kapcsolata, ezt követhetné Ön és a férfitársa kapcsolata. Azt azonban nehéz elvárni, hogy a férfi ne legyen szoros kapcsolatban a lányával. A kislány serdül, ami magában is egy nehéz időszak, mert ekkor nyílik rá a gyerekek szeme a felnőttek életének mélyésgeire. Ez a gyerek pedig amint rányitotta a szemét, egészen elborzasztó dolgokat látott. Nagyon pontosan fogalmazza meg a helyzetét, amikor azt mondja, hogy öröklött bútordarab, ami senkinek se kell. Kíváncsi vagyok, erre volt-e valaki, aki azt felelte: "nekem kellenél, szívből, csak nem lenne ennyire nehéz veled." Egyebekben - természetesen - ezt az elnevelt kislányt helyrenevelni NEM az Ön feladata, hanem a saját szüleié. Ha Ön vállalja magára, könnyen előfordulhat, hogy sok érzelmi bonyodalom után még Önt fogják hibáztatni. Tehát én se tartom elképzelhetetlennek, hogy a társát lenne okosabb elengedni, ha ez a kislálny megzavarja az egész életük dinamikáját. Azt nem írta, hogy milyen gyakran van ott, de vajon a saját lánya mit válaszolna, ha megkérdeznék, maradjon-e vagy menjen a kéretlen új családtag... Amennyiben és ameddig azonban kezeli ezt a serdülőt, mindenképp azt javasolnám, hogy sok meleg szeretetet és nagyon világos határokat kapjon. Ne kapjon semmiből többet, mint ami jár, ne legyen része kivételes bánásmódban, ne legyen tovább kényeztetve, de egy percig se lehessen kétsége arról, hogy szeretik. A serdülők nem buták, akár nyíltan is beszélhetünk az elveinkről: "szeretlek, itt támaszra és melegségre találsz, de éppen ezért meg akarom neked tanítani, hogy hogyan tudsz másokhoz alkalmazkodni, ugyanúgy, mint más ember. Mert ha megtanulod, jobbak lesznek az emberekkel a viszonyaid. Meg tudod te is tanulni." Ha pedig sír és a valódi érzéseiről beszél (senkinek se kellek), nagyon fontos, hogy kapjon valódi odaforduló figyelmet, megértést, mert ezek a legmélyebb szenvedés pillanatai a számára... de még ekkor sem kell engedni abból, hogy "mi szeretünk, de meg kell tanulnod alkalmazkodni, osztozni, dolgozni, sőt, alkalmanként a lemondást is, mert különben nem lesz belőled jók működő felnőtt ember, márpedig mi ennek drukkolunk". Amikor kétségbe van esve, nem jó magára hagyni, de fontos éreznie, hogy a felnőttek uralják és értik a helyzetet. Neki nagyon fontos, hogy legyen 1-2 felnőtt a világon, akire fel tud nézni, aki elfogadható életmintákat mutat.
Ha és ameddig hatással van erre a szerencsétlen kislányra, ezek az irányevek, de legjobb lenne ha ezeket a saját szülei követnék. Nem az Ön dolga őt fölnevelni, és a saját lányának még sokáig szüksége lesz Önre, az idejére, figyelmére, helytállására.
Legjobbakat!

Frank Orsolya
2016-10-27 11:14:10