egészség

Kedves Gábor!

Igen, meg lehet gyógyítani.
Természetesen szükséges az orvosi ellenőrzés, konkrét diagnózis, esetenként a röntgen is szükséges lehet.
Ezt azért kell, hogy rálássunk, mozgásra most alkalmas-e vagy először más gyógymóddal kell kezdeni, gyógytornával folytatni, majd megerősíteni a deréktáj környező izmait.

Kezdeném gépének az ergonómiai kialakításával. Szemmagasságban a monitor, ez nagyon fontos! Betolt szék, egyenes derék, függőleges lábszár...megtámasztva a derék, és az egeret feltámasztott könyökkel mozgassa.
Ne – lecsúszva üljön a székén, szinte becsúszva az asztal alá.. ;-)

Ha mozgásra alkalmas, engedik – akkor természetesen a jógát ajánlom. Kellően átmozgatja a teljes testet, megerősítve a lumbális csigolyák izmait.
A jóga alkalmas arra, hogy a teste mellett gondolkodását is rugalmassá tegye.
A gyakorlatokat ezen a fórumon nincs alkalmam leírni, ezeket személyesen kellene megtanulnia, begyakorolnia -> a honlapomon megtalálható az órarend.

Szeretettel várom óráimon!

Üdvözlettel:


Sütő Mária
2013-12-22 20:18:38

Kedves Ella!
Köszönöm kedves sorait, gondolatait.
Értem és az alábbiakat tudom mondani. (Ha magánban ír, hosszabban tudok válaszolni. Egy cikk is kerekedett a témából.)
Szavaival elárulja, hol rejlik az alapgond: a 'hallottam valamit' és 'szerény lány vagyok' konfliktusa egy ősi mintát takar, amit átvett. Nem kell haragudni rá, csak megérteni, hogyan hat és befolyásolja a mindennapjait. Egy mintának, egy értékítéletnek akar megfelelni, amit - tudattalanul is, - magáévá tett. És ez a megfelelés irányítja és ütközteti a mindennapokban. Nem engedi a boldogságot el- és felismerni.
Mi lenne, ha megvizsgálná ezt az előítéletet és más oldalról közelítené?
Minden ítélet két oldalú - pont annyit mesél a kimondójának gondolkodásáról, korlátairól, mint a megfogadó gondolkodásáról (a vele szembeni elvárás feltételezéséről).
Lehet erkölcsösnek és korlátozónak is nevezni. Pont annyi haszna van, mint amennyi hátránya.
Mert igen tiszteljük annak a bölcsességét, akit eddig elismertünk, elfogadtunk (többnyire felmenőink, édesapánk, édesanyánk értékítéleteiről van szó, amit sokszor ők is a szüleiktől örököltek, vettek át...) és vegyük észre a másik oldal gazdagságát: annak az embernek a környezetét, barátait, akiről szó van.
A kedvese, a szerelme, akit emiatt az előítélet miatt lassan elveszít. És ennek érzi a veszélyét. Hogy a szíve és az elméje konfrontálódik, ütközik fájdalmasan.

Ha megvizsgálja, hogy mind a szülei, mind a barátai mit is szeretnének? Biztos vagyok, hogy mind két oldal az ön boldogságára szavaz.
És az az elvárás, amit ön feltételez, - hogy öntől azt várják el, hogy ne menjen abba az étterembe, ne keveredjen azokkal az emberekkel... - valószínűleg csak önben él, dolgozik.
És ez sem baj, mert felismeri a helyzet nehézségét, lehetetlenségét.
A legjobb pillanatban kér segítséget. Ezt az előítéletet lenne hasznos felülírni, átalakítani.

Mert amit gondol, amit érzékel magában, az fog hatni a mindennapjaira, jövőjére. Ami önben van, az árad ki és határozza meg a külvilág válaszát erre. Ahogy bezárkózik, úgy lesz egyre magányosabb. És az az érték, ami önben van, és az az ígéret, ami a kapcsolatukban, hogy vele tudja elképzelni az életét, jövőjét – egyre kevésbé tud kibontakozni. Pedig minden valószínűség szerint ez lenne a közös feladatuk, sorsuk, jövőjük.

Tehát most az a feladat, hogy ezt a gondolatot megvizsgálja: mit hoz ön számára eza z előítélet? Mennyire igaz ez vajon? Hány olyan emberrel találkozott a vendégek között, aki valójában értékes? Mennyire adott hitelt és lehetőséget ezeknek az embereknek, hogy az igazi valójukat, rétékeiket megismerje? És ha szereti a párját, kívánhatja-e tőle, hogy a barátairól mondjon le? Amikor beleszeretett, azt gondolta-e, hogy testestűl-lelkestűl, barátostúl elfogadja? Ugye, hogy azt?
Hogy tiszteli párja életét, munkáját, eredményeit, sikereit? Hogy felnéz rá? És büszke a munkájára, az eredményeire.

Akkor mit tesz ez az előítélet ezekkel a gondolatokkal?
Valójában ki gondolja ezt az előítéletet? Teljesen azonosulni tud vele? Sajátjának érzi?
Vagy egy ’külső rácsnak, korlátnak’, amit a külvilág hoz és feszít magára?

Mit veszít azzal, ha másként közelít: és megfordítja? Ha átírja ennek a gondolatnak a magját?

Hogy esetleg vannak értékes emberek a vendégek között. Hogy lehet becsületes ember, aki ilyen vendéglátóhelyet üzemeltet. Aki a vendégeivel jól bánik. Hogy értékes emberek is vannak a tehetősebbek között. Hogy akik kitartóan dolgoznak és eredményre jutnak, azok becsületesek is lehetnek.
És hogy a kedvese épp azt szeretné, hogy ön jól érezze magát. Hogy barátja büszke önre és bizonyára elfogadja az ön barátait. Hogy a munkát elvállalja, hogy segíti a vállalkozását.
És a legteljesebb boldogsága lenne, ha azt közösen, szeretettel, szívből együtt építenék és együtt virágoztatnák fel.
Ha a boldogságuk ezzel együtt teljesedne ki és a virágzó vállalkozásban, annak eredményeiből éljenek nyugodt körülmények között.

Azt gondolom, hogy hosszú az út a félelmen átmenni. Pedig ez a helyzet éppen azt mutatja, hogy azért kapta ezt, hogy belássa, ha az előítéletek határozzák meg a mindennapjait, akkor zsákutcába jut.
Ha pedig a saját értékei, gondolatai mentén halad, a szíve szerint – hogy szereti a barátját, hogy éppen ő az ön kiteljesedése, hogy együtt tudnak teljes életet tudnak élni, családot alkotni.
Akkor is, vannak olyan emberek, akik más elvek alapján élnek. És annak is helye van.
Csak éppen becsüli és tiszteli magát annyira, hogy felismerje, ön értékes ember és a társa, barátja is értékes ember,

Ajánlásom: a leggyorsabb út a mátrixolás lenne (Kvantum mátrix átalakítás módszerével), mert a rossz érzéseket igen gyorsan lehet elengedni vele. Az előítéletek feldolgozása illetve törlése is rendkívül gyors ezzel a módszerrel. És a menet közben érkező felismerések jó hatással vannak.
Engedje meg, hogy a skype-os gyógyítást is felajánljam.
Ha nem tudunk személyesen találkozni, akkor egy kicsit hosszabb önismereti és én-erősítési folyamat lesz, amire érzésem szerint szüksége lenne feltétlenül. Talán ez is megoldható távban.
Tisztelettel:


Sütő Mária
2012-09-30 22:30:45

Kedves Kattka!
Köszönöm kérdését, lehetőséget ad arra, hogy ezt a nem mindenki számára ismert elnevezést megmagyarázzam.
Amit tanítok, ez is Hatha jóga. Csak egy pontosabb verziója. Nevét B.K.S. Iyengar-ról kapta, aki Krisnamacharya-tól, azaz sógorától tanulta gyermekkorában. Azt fejlesztette, pontosította a saját tapasztalatai, élményei, testi fejlődése és erődödése révén - egész életén át, máig is.

Mert a mester ma is él Indiában, Pune-ban. Idén lesz 92 éves és folyamatosan gyakorol.
Az általa felépített világrendszert, - mert a világban számtalan vizsgázott Iyengar jóga tanár van már, - gyermekei és unokája viszik tovább.

Ugyanazokat a gyakorlatokat tanítjuk mi is, csak nagyon pontos kivitelezéssel. Figyelve a test adottságaira. És ha valami elsőre nem megy, akkor segítséget vesz igénybe, például hevedert, pokrócot, széket, téglát, blokkot és még mást is. Ezért is nevezik ezt a fajta jógát "segédeszközös jógá"-nak.

Arra törekszik a pontos kivitelezéssel, aprólékos korrigálással, hogy a testet - ha az egészséges volt, - az eredeti állapotába, vagy még rugalmasabb helyzetbe hozza. Fontos az egyvonalúság, a szimmetria, a sérülésmentesség, a folyamatos fejlődés, rugalmasság elérése.

Számtalan betegséget is gyógyítanak ma már vele. Ám elsősorban az egészséges embereknek ajálnjuk, hogy megőrizzék azt. A mai világban sokan felismerték, hogy a stressz ellensúlyozására az egyik legjobb módszer.

Szóval, amennyiben kedve támad, bátran ismerkedjen meg vele. Alapjai ragyogóak hozzá, csak még pontosabban, szebben fogja kivitelezni. És egyre jobban fogja érezni magát. :-)))

Ehhez tartozik, hogy a jógát bármilyen korban el lehet kezdeni! A kora sose tartsa vissza! Bármikor kezdi is el vagy folytatja, a legjobbat teszi önmagával!

Ha budapesti, örömmel látjuk az ERŐmerítő jóga helyünkön - a Nyugati téren. Az órarendet megtalálja: www.eromerito.hu/joga_orarend

Szeretettel várom:

Sütő Mária
2010-08-02 22:44:14