Kedves Kérdező!
Nem tudom, fiú/férfi-e vagy lány/nő?
Sajnos nagyon kevés információt adott meg. Csupán tapogatózni, tippelni tudok emiatt.
23 évesen nem „kell” már letenni valamit az asztalra. Vannak ún. későn érő típusok. Önnél ezt nem tudom megállapítani. Nem tudom, hogy milyen iskolát végzett? Van-e egy szakmája erre az időre? Felső fokú iskolába jár-e? Vagy van-e érettségije és még mindig azt keresi, vajon, milyen szakmába fogjon bele…? Több információra van szükségem.
18 vagy 23 évesen sokan nem tudják, merre induljanak.. ilyenkor jó áthidaló lehet egy iskola, mert tapasztal az ember általa, a hajlama felé mehet (pl szereti a matekot és közgázra/egyetemre jelentkezhet, vagy könyvelő szakmát szerezhet). Sokszor a felsőfokú iskola/szakmai tanulmány pontosan arra jó, hogy rájöjjünk, mit nem akarunk csinálni. Mégis abban segít, hogy megtanít tanulni (jó esetben); ad egy szakmát és sokfelé el lehet vele helyezkedni, tehát el lehet tartania magát az embernek.. és időt ad mindez arra, hogy a felnőtté válás útjára lépjen, önellátásra rendezkedjen be és a szülőktől való elszakadást megtanulja, elindítsa.
Ezek segítenek abban, hogy ha ezután még mindig keres, akkor is legyen valami fogódzója, eltarthassa magát és a nagybetűs életbe is belekóstoljon – mert ezt is tanulni, tapasztalni kell.
És lehetőséget ad arra, hogy emellett tovább kereshessen illetve tanulhasson.
Ha akár szüleitől ered az önbizalom hiánya, akár saját bizonytalansága van, akkor is az önismeret útját javaslom.
Keressen meg azt a formát, amit szimpatikusnak érez, és kezdje el megismerni: kicsoda is Ön? Próbálja ki magát valami hobbyban (festés, rajzolás, tánc, ének… autószerelés, bármi, ami vonzza), vagy kezdjen el olyan helyekre járni, ahol az önismeretről tanítanak: pl családállítás, Spirituális választerápia, transzperszonális pszichológia, Mátrix oldás, ERŐmerítő tréningek, csoportos télma feldolgozások, coaching vagy pszichológusi segítség… bármi, ami hívja-vonzza.
Vagy kezdjen el olyan könyveket olvasni, ami segíti ezen az úton elindulni: Louis L. Hay könyvét ajánlom talán elsőként. De olyan széles ennek az irodalma, hogy nem ismerve Önt, nem tudom, melyikkel trafálok bele az ízlésébe. Vagy mit ismer már belőle?
Biztos vagyok benne, hogy vannak értékei, tudása (érdeklődés, motiváció, belefeledkezés stb)! És van olyan, ami ennek kibontakozását fékezi (már a szégyen is ilyen). Illetve van Önnek olyan behatása, ami a félelmét növeli (pl ááá, úgysem fogod semmire sem vinni; nem jó, ahogy csinálod… ; egy perfekcionista, tökéletességre törekvő szülő is lehet belső akadályunk – de ezek mások példái).
Ezek már elegendőek arra, hogy féljünk bármilyen irányba elindulni.
Pedig minden helyzet tanulás. Nincs hiba! Tapasztalás van!
Az biztos, h akár korán érő, akár későn érő típus: soha nem késő elindulni önmaga felé.
Kezdjen el ismerkedni az önismeret területeivel, módszereivel. Tanuljon olyan technikákat, amelyek például a szégyen érzetét segítik kisebbíteni. Tanulja meg az ÉFT-t (Érzelmi Felszabadítás Technikáját), a Ho’oponopono módszerét, a Teremtő önismeret módszerét, amellyel a rossz érzéseit kioldhatja. Utóbbival a mélyben húzódó okokra tud ránézni és saját maga tud feloldást hozni saját magának. Ha nálam jelentkezik, ezeket én is meg tudom tanítani. Ezekkel gyorsíthatjuk meg saját utunkat és érthetjük meg a bennünk zajló folyamatokat.
Kezdjen el a hobbyja felé indulni! És dolgozzon, tapasztalja meg menet közben az életét! Törekedjen az önállóságra.
A levelében is utal erre – és a szégyen (meg a bűntudat, és a lelki ismeretfurdalás az a három) legerősebb érzés, ami nagyon le tud minket fékezni.
Az ERŐmerítő tréningSORozat azért született meg, hogy ezekből az elakadt helyzetekből – megtanulva ezeket a módszereket, -, saját magunk tudjuk kilökni magunkat. Valamint megerősítsük önismeretünket, öntiszteletünket és -elfogadásunkat.
Vagyis: kézbe vegyük a sorsunkat, hogy ne a világra fogjuk, hogy ott a hiba… hanem felnőjünk, tudatosan irányítsuk a sorsunkat, és megtanuljuk értelmezni azokat a jeleket, amelyeket kapunk életünk folyamatában.
Mivel ez egy hosszabb folyamat, lépésről–lépésre tanítja meg az önbecsülést, önértékelést… tanít meg bízni önmagunkban, ezért javaslok komolyabb foglalkozásokat, amelyeket említettem. Két nap alatt nem fogjuk sem megérteni, sem megváltoztatni magunkat. Viszont elegendő ez arra, hogy
döntsünk: igazán akarjuk élni az életünket, és valóban elinduljunk önmagunk felé!
Üdvözlettel kívánok jó megérzéseket, ezen az úton, hallgasson a szívére!

Sütő Mária
2016-06-30 16:19:21