pánik

Kedves Éva. A kérdésem a következő. Sokféle lelki problémám volt az életben, evészavar, depresszió és más dolgok és ezek közül egyik a pánik. Majdnem tíz évvel ezelőtt nagyon súlyos állapotban voltam, de senkihez nem fordultam vele, olyannyira, hogy gyakorlatilag még anyám se tudta (bár amúgy is hülyének nézett volna miatta, hisz mikor elmeséltem neki, annak nézett). Az elmúlt években sokat változtam, oldottabb, derűsebb lettem, de sajnos a pánik nem múlt el teljesen. Itthon nincs, de utcán elő-előjön, méghozzá nyeléspánikkal. Ez azt jelenti, hogy sürgősen nyelnem kell, hogy megőrizzem a nyugalmamat, a biztonságérzetemet, mert hirtelen félelem jön rám. Nem bírom a tömeget, a metróba már rég nem mentem le és egy jó ideje félek átmenni a zebrákon, főleg a szélesebbeken, mert az olyan nyílt tér és félek... ez nagyon rossz. Már arra is gondoltam, hogy mindezek előző életemből származó félelmek, pl. a nyelészavar utalhat rá, hogy talán megfulladtam és hasonlók. De reinkarnációs utaztatásra félek elmenni. Más problémáim is vannak, hisz sose volt még igazi párkapcsolatom, holott 39 éves leszek, nincs munkám jó ideje, kevés az önbizalmam, nem vagyok "életrevaló" a szó gyakorlati értelmében. Azt szeretném megkérdezni, hogy mindezeket a problémákat hány ülésben lehet rendbetenni a kineziológiával? Igazából az elsődleges kérdés a pánik most, mert az gyakorlati kellemetlenséget okoz, elkerülő magatartást is folytatok miatta és olyan irracionális az egész, ami engem nagyon zavar, hisz mindig mindennek az okát és értelmét kerestem. Sajnos nincs elég pénzem arra, hogy állandó, sokalkalmas terápiákon vegyek részt, ezért teszem fel a kérdésem. A pszichiáternő, akihez néha járok a kerületi rendelőbe, persze felírt egy antidepresszánst, mint a pánik adekvát gyógyszerét, de el szoktam felejteni bevenni és nem is szeretnék ilyesmit szedni, amellett, hogy ettől nem leszek okosabb, ez csak egy tüneti kezelés. És ha holnap kitör a harmadik világháború és nem lesz gyógyszergyártás? Én ezzel nem elégszem meg. Elnézést, hogy kicsit hosszú lett a kérdés, nagyon köszönöm a válaszát, üdvözlettel Veronika.

18 éves lány vagyok. Október 20-án volt az első olyan rosszullétem, mikor egész éjjel nem tudtam aludni, reggel erőtlenül, hányingerrel és fáradtan keltem fel. 1-2 napig tartott ez. Közben az járt a fejemben, hogy "Mit fogok csinálni akkor?" "Mi történik ha?". Ezek a mondatok napi szinten elhangoznak a fejemben, pánik szerűen. Novemberben szintén rosszul lettem, de akkor 21-22-én. Decemberben is, csak akkor nem döntött ágynak. Ugyanígy januárban is, de akkor is legyőztem kis küzdéssel, de rettentő rossz volt úgy iskolapadban ülni. Most szintén ez történt, de csak 1 napos volt az egész, mert a Valeriana Relaxxal, Magne B6 magnéziummal és citromfû teával én győztem, csak egy éjszakát nem aludtam. Ha eső idő következik, előjönnek pánik szerűen a kérdések és a fura érzés a testemben, amit nem tudok elmagyarázni milyen és mihez hasonlítható. Sokan mondták, hogy stressz alapon van, ami szinte mindenkinél előfordul. Tavasszal elszerenék menni kineziológushoz, hogy feloldjon, hátha tud segíteni. Addigis tudna valami tanácsot adni esetleg? Előre is nagyon szépen köszönöm: Ági

Tisztelt Aranyosi Éva!
37 éves nő vagyok, kb. 18 éves korom óta pánikbetegségem van (az orvosok megállapítása, és a tüneteim szerint)
A betegség, huszonéves koromban egy időre megszűnt, teljesen elhagytam a gyógyszereket,
aztán ismét előjött és újra pszichiáterhez kellett fordulnom, újra gyógyszerek stb. Sajnos ma odáig jutottam, hogy csak a gyógyszerekkel tudok teljes életet élni, velük jól érzem magam, úgy mint egy normális egészséges ember.
Kipróbáltam, azt is hogy csökkentettem a gyógyszereket, de elvonási tüneteim és éjszakai pánikrohamaim voltak, halálfélelemmel, erős szívdobogással, remegéssel.Azóta nem merek gyógyszer nélkül lefeküdni. Nem tudom mi lehet az oka a neurológus szerint neuraszténiám van. A családomban nincs probléma, a szüleimmel mindig jól megvoltam, jó gyermekkorom volt, soha nem bántottak,szeretetben éltem velük. A párkapcsolataimra sajnos ez már nem volt jellemző. Sok csalódásom volt, házasság, válás, rossz kapcsolatok stb. A jelenlegi kapcsolatom 5 éve tart, sajnos nem zökkenőmentes, egy uralkodó típus a párom és sajnos nem érti miért szedem a gyógyszereimet, nem tudja felfogni mi ez a betegség...nem segít nekem ebben, és szerintem nem is akar, vagy nem érdekli.
Nagyon szeretnék leszokni a gyógyszerekről, és nélkülük élni, teljes életet, ezért fordulok Önhöz, segítségét előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

42 éves elvált nő vagyok, van egy 20 éves lányom. Vidéki kisvárosban élünk párommal, mindketten dolgozunk, lányom egyetemre jár.
A problémám a következő: Úgy 1 éve kezdetben erősebb, mostanában enyhébb szorongással küszködök. Van egy enyhe klausztrofóbiám is, amely megnehezíti a tömegközlekedésemet. Gyermekkoromban sokat féltem szüleim veszekedése miatt, sajnos édesapám alkoholista volt, és korán meg is halt.
Édesanyám egyedül él és mindentől féltem őt. Albérletbe kényszerült egy rosszul választott devizahitel miatt, és persze a végén elveszítettük a régi családi házat.
Nagyon érzékeny vagyok, sokszor mindenen sírok. Pszichiátrián jártam, írtak fel szorongásoldót, és antidepresszánst, igyekszem a lehető legkevesebb adagot bevenni belőlük.
Szeretnék Önhöz elmenni és megpróbálni egy kezelést, reménykedem hátha helyzetem javulna.

Várom válaszát, köszönettel: "Evelin"