pá

Kedves Éva!
25 éve élek a párommal,akit a világ legjobb férjének,legnagyszerűbb társának gondoltam.Pár napja 19.-én kiderült hogy megcsal.Nekem azt hazudta hogy dolgozni megy, hogy egy bizonyos szervezet gyűlésére megy,közben meg egy más nő ölelte.A világon semmit sem vettem észre.Engem ugyanúgy szeretgetettmtakargatott éjszaka,és bújt hozzám.Mikor kiderült,véletlenül,a kezébe adtam egy bőröndöt és elküldtem.Egy világ omlott össze bennem.Soha ilyen fájdalmat,soha ilyen bánatot nem érzetem még.Pedig nagyon megtépett már az élet.1 éjszakát volt tőlem távol,már reggel kérte sms-ben hogy bocsássak meg.Felhívni nem mert.Mondtam neki, hogy jöjjön haza,hisz ezt meg kell beszélnünk.25 boldog évet nem lehet csak úgy eldobni.Visszafogadtam,mert mindennek ellenére szeretem,és szerettem is mindig.Ő engem, minket választott,újra,és nem azt a ,nem mondom meg milyen nőt.Megesküdött hogy mindent jóvá tesz, és szeret.sírva,zokogva,mert nem akar elveszíteni.Nagyon megritkult közöttünk a szex az utóbbi időben,sokszor volt merevedési gondja.Pont ezért,hogy neki ne legyen rossz, nem kezdeményeztem.És egy másik nő karjaiban kereste ami otthon nem volt meg.
Nem tudom mikor tudom átlépni ezt az egészet,vagy tudom e egyáltalán.Először óriási ürességet éreztem, aztán bánatot,fájdalmat.Átéltem a legmélyebb poklot,és a legnagyobb menyországot is,amikor visszajött hozzám.
Most újra kezdtük,sokkal többet vagyunk,leszünk kettesben.a gyerekek már nagyok,elvannak nélkülünk.Azt mondta , nem tudja miért tette, és végig szeretett,naponta írt nekem szerelems üzenetet,és millószor felhívott.Talán kapuzárási pánik,talán a 25 év alatt el laposodott a kapcsolatunk.nem tudom, és nem találok rá magyarázatot.
Tanácsot szeretnék, hogyan tudjak felejteni, és tovább lépni.Nem akarom elveszíteni,szeretem.