Az ikerterhességek sokkal gyakoribbak, mint azt gondolnánk. Ilyenkor egyszerre több embrió is fejlődésnek indul, de nem mindegyik járja végig az utat. Az esetek többségében csak egy baba születik meg, a többi a várandósság első trimeszterében spontán módon „elveszik”. A nem fejlődő embrionális szövet részlegesen vagy néha teljesen felszívódik, beépülhet a testvérébe, esetleg egy későbbi vizsgálat során cisztaként fedezhetik fel. Ezt a terhességi „szövődményt” egyre gyakrabban dokumentálják, mivel a fejlett ultrahang-technológia már a várandósság korai szakaszában képes kimutatni az embriók jelenlétét.

Az ikrek 90 százaléka eltűnik a méhből

1945-ben figyeltek fel először arra, hogy a fogantatási arány magasabb, mint a születési arány. Jóval több egy- vagy kétpetéjű iker fogantatás történik, mint amennyi ezekből valójában meg is születik. A korán elhalt embriók általában a kismama tudta nélkül szívódnak fel. A hüvelyi vérzés egy mindennapos szülészeti komplikáció a terhesség első trimeszterében, ami 15-25%-ban fordul elő, ám legkevésbé jut eszünkbe, hogy ez a tünet akár egy elveszített ikerre is utalhat.

A mesterséges megtermékenyítés elterjedése tovább növelte az ikerterhességek előfordulását. 1986-ban Landy és munkatársai vezették be a „vanishing twin”, azaz az eltűnő iker szindróma fogalmát. A vaginális ultrahang megjelenése mozdította elő ezeknek az eseteknek a felderítését. A legtöbb ikervesztés azonban még abban a kezdeti stádiumban történik, mikor még a terhesség ultrahanggal sem mutatható ki, illetve az anya még arról sem tud, hogy babát vár.

Magyarországon Dr. Métneki Júlia biológus – aki maga is iker – Dr. Czeizel Endre mellett végzett ikerkutatásokat a 70-es, 80-as és 90-es években, mellyel nagy nemzetközi figyelemre tettek szert. Czeizel doktor és Dr. Dudás István kiterjedt kutatásainak köszönhetően pedig ma már tudjuk, hogy minden 10 terhességre jut egy ikerfogamzás, de csak minden századik terhességre jut egy ikerszülés.

A fantomiker jelenség a korai hólyagcsíra (blastula vagy blasztociszta) állapotra vonatkozik, a későbbiekben már méhen belüli elhalásról beszélhetünk. Mivel az emberi szervezet egy magzat kihordására van berendezkedve, a fantomiker jelenséget túlzás veszteségnek nevezni.

A fogantatás pillanatai

A várandósság nagyon korai szakaszában a megtermékenyült petesejt (zigóta) osztódni kezd és a petefészekből a petevezetőn keresztül 3-5 nap alatt a méhbe vándorol. Itt tovább osztódik és eléri a hólyagcsíra állapotot. A fogantatás utáni 5-8. napon a hólyagcsíra az anyaméhbe beágyazódik. A folyamat a 10. napon le is zárul és elkezdődik az embrió kifejlődése. A fantomikrek tehát még az embriókor előtt eltűnnek. Alapvetően a természetes szelekcióra kell gondolnunk, amelyet kezelni sem kell, hiszen nem kóros állapot. A fantomiker jelenség nem vetélés, mert nyomtalanul felszívódnak, a terhességre és a fogamzó képességre pedig egyáltalán nem ártalmasak.

Több szakirodalom is megemlíti, hogy a fantomiker szindróma és a korai méhen belüli elhalás általános oka ismeretlen. Amerikai források az eltűnő iker szindrómát a fejlődés későbbi szakaszaira is kiterjesztik. A méhlepény alapos vizsgálata néhány bizonyítékot is felfedhet. Bár a méhen belüli halálnak sok oka lehet, a leggyakrabban úgy tűnik, hogy kromoszóma rendellenességek miatt következik be, azaz olyan okok következtében, amelyekre az anya nem lehet hatással. A túlélő iker általában normálisan fejlődik tovább.

A várandósság korai szakaszában a méhen belüli elhalásnak nincsenek feltétlenül tünetei, néha azonban okozhat hüvelyi vérzést, ami az első jele lehet annak, hogy az ikrek együttes fejlődése nem folytatódik tovább. Egyes esetekben később is felléphet vérzés, hetekkel vagy akár hónapokkal azután, hogy az elhalt ikret felfedezték. Ezt nem feltétlenül kísérik görcsök vagy kismedencei fájdalom. Ha mégis bármi jelentkezik, a tünetek rendszerint néhány nap alatt el is múlnak. Gyakran csak a vérzés miatt elvégzett ultrahangvizsgálatok során derül ki, hogy az egyik iker elhalásával állunk szemben.

Az elhaló iker bizonyos esetekben kimutatható még azelőtt, hogy az anya tudna az ikerterhességéről. Az ultrahangos vizsgálat a problémát megerősítheti, ha a petezsák speciális embrionális részei nem fejlődnek úgy, ahogy kellene vagy nem érzékelhető az egyik magzat szívverése. Ezt a problémát vérvizsgálattal is alátámaszthatják, ha hormonszint-csökkenést diagnosztizálnak.

A terhesség korai szakaszában felfedezett elhaló iker esetében nincs szükség kezelésre. A kismamának ugyanúgy kell vigyáznia magára, mint a probléma azonosítása előtt és nem is kell semmit másképpen tennie. Az orvos pedig alaposabban fogja figyelemmel kísérni a megmaradt iker fejlődését, hogy időben felfigyelhessen az esetleges szövődményekre. A fennmaradó iker állapotát általában nem befolyásolja az elhaló embrió. Ha az elhaló embriót a terhesség első harmadában észlelik, nagyon jó az esélye a normális terhességnek, amelynek végén egészséges kisbaba születik.

A méhen belüli ikervesztésnek igen komoly, egész életre szóló hatása lehet, ami egészségügyi, párkapcsolati, viselkedési, pszichológiai következményeket is okozhat, a túlélő iker tudatalattija ugyanis emlékszik az elveszett ikertestvérére. Tudattalanul egész életében ezt az elveszített ikerpárt keresi, sóvárogva kutatja az ehhez hasonló kötődéssel járó emberi kapcsolatokat, amit természetesen nem talál.

Nyitókép: depositphotos

Forrás:
https://www.pregnancycorner.com/loss/vanishing-twin-syndrome.html
Métneki J.: Dudás I., Lakos J., Vanishing twins in the Hungarian Optimal Family
http://www.ikrek.com/dokumentumok/2_drtarnokidl_a_nemzetkozi_es_hazai_ikerkutatasok_tortenete_es_jelentosege.pdf