A kényeztetés csapdájában: a hiba, amibe mindannyian többször belefutunk
„Anya!! Miért nincs elmosogatva egyetlen kiskanál sem???” – kiabált a fiam a konyhából. Elképedésemben egy szót sem tudtam szólni, csak az arcomra ült ki a döbbenet. A kegyelemdöfést a kicsi lányom adta meg, aki odajött, átölelte a derekamat, és azt mondta: „Semmi baj, Anya. Majd én elmosogatok helyetted.”
Helyettem. Persze. Édes kislányom, gondoltam, azt hiszem, itt az idő, hogy új alapokra helyezzük a családi életünket.
Honnantól elég idős hozzá?
Senki sem úgy kezd neki a nevelésnek, hogy márpedig ő el fogja kényeztetni a gyerekét. Sőt. A túlnyomó többségnek igen rossz a véleménye arról, amikor „a gyerek diktál”, „hisztivel bármit elérhet”, és rengetegen osztják meg azokat a képeket, amelyek arról szólnak, mennyi idős gyereknek milyen házimunkát kellene önállóan elvégeznie.
A gyakorlatban azonban valahogy mégsem működik ez olyan egyszerűen.
Amíg kicsi, egyértelmű, hogy kiszolgáljuk. Később azonban nehéz meghatározni, mikortól válik a normális gondoskodás felesleges kényeztetéssé.
1 évesen még nem érti, miért kellene elpakolnia maga után a játékait. De másfél évesen? Vagy három? Aztán ott állunk a hatévessel a halom játék felett, ő közli, hogy „nincs kedve” pakolni, és mi tudjuk, hogy valahol elrontottuk, csak a pillanatot nem látjuk, hogy hol.
Kétévesen nem köszön, mert nem tud. Négyévesen szégyenlős. Hétévesen nem tudja, mit mondjon, csókolom vagy jó napot. Tizenkét évesen pedig még mindig csak bámul a liftben ahelyett, hogy mondana bármit is.
A példákat vég nélkül sorolhatnánk, a tendencia azonban egyértelmű: nem tudjuk, mennyi idős kortól várhatunk el egy adott viselkedést a gyerekünktől, ezért hagyjuk, hogy magától „megérjen rá” – mígnem azon kapjuk magunkat, hogy olyasmit sem tesz meg, ami az életkora alapján már mindenképp joggal elvárható lenne.
Mert kényeztetni egyszerű
Igen, kényeztetni egyszerűbb. Sokkal, de sokkal könnyebb kitölteni a gyereknek a pohár vizet, felszeletelni neki a húst, összepakolni helyette az iskolatáskát, mint elérni, hogy végezze el mindezt maga. Éppen ezért megy minden annyival gördülékenyebben az óvodában: egy gyerek miatt még felállok az étkezőasztaltól, az óvónő azonban nem fog egy 25 fős csoport valamennyi tagja kedvéért ugrálni.
Úgyhogy igen, ez a helyzet. Gyárthatunk ideológiát hozzá, de a lényeg akkor is ugyanaz: azért kényeztetünk, mert az úgy egyszerűbb.
Ez nem lustaság. Fáradtak vagyunk. Sokan egész nap dolgozunk a családtól távol, a gyerekeinket késő délután kapjuk haza, szeretnénk velük vidám pillanatokat eltölteni. Szeretnénk, ha nem a veszekedésről, a noszogatásról szólna az együttlét, nem szeretnénk, ha a felesleges keménykedés a kapcsolatunk rovására menne.
Csakhogy ez az a pont, ahol tévedünk. Nem fog megutálni a gyerek, ha feladatai vannak.
Senki sem lett lelki sérült attól, hogy ki kellett vinnie a koszos tányérját a mosogatóba. Nem az a gyerek szereti a szüleit, akinek megengedik, hogy szemtelenkedjen velük.
Épp ellenkezőleg.
Ne félj változtatni!
Minden szülő, aki jót akar a gyerekének, aki foglalkozik vele, bizony beleesik időnként a kényeztetés csapdájába. Nem visszafordíthatatlan folyamat ez. De merjünk tenni ellene!
- Osszuk be a házimunkát! Már a nagycsoportos is kaphat feladatokat, amelyek elvégzését számonkérhetjük.
- Biztosítsuk, hogy a nagy gyerekek képesek legyenek a dolgaikat kézben tartani, és ha ügyesek voltak, ne maradjon el a dicséret!
- Várjuk el az alapvető illemszabályok betartását! A családi szokásokat mindenki maga alakítja ki, de azt ne hagyjuk szó nélkül, ha nem köszön a szomszédoknak.
- A szemtelen, durva hangnemet ne tűrjük el! Nem igaz, hogy csak „így tudja levezetni a feszültségét.”
- Töltsünk sok időt együtt beszélgetéssel, tartalmas programokkal, mert a kapcsolatunk ettől, és nem az indokolatlan engedékenységtől fog mélyülni.
Kapcsolódó cikkeink:
- Gyereknevelés régen és ma – 9 dolog, amiben anyáinknak könnyebb dolguk volt
- Korlátok nélküli generáció: gyerekek, akinek még senki nem mondott ellent
- Alkudozás a gyerekkel: mikor és mennyit engedjünk?
- Bezzeg az én időmben? - Az elkényeztetett gyerekek legendája
- Miért kényeztetik el egyre többen a gyerekeiket?
Kép: Motortion Films / shutterstock
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: