Tavaly még pánikszerűen rohantam egyik helyről a másikra és kétségbeesetten próbáltam megtalálni a megfelelő iskolát. Idén azonban gördülékenyen ment minden. Egyrészt, Fanninak nagyon jót tett, hogy egy évet oviban maradt. Szemmel láthatóan iskolaérett lett, így egy percig sem aggódtam amiatt, hogy hogyan fog helyt állni az iskolában. Másrészt, idén én is megfontoltabban vágtam bele az iskolakeresésbe. Míg tavaly féltucat iskola között őrlődtem, idén háromra szűkítettem a lehetséges iskolák számát.

Ezeket az iskolákat egytől-egyig alaposan feltérképeztük. Résztvettünk mindegyik iskolacsalogatóján, megnéztük a tanító néniket, a foglalkozásokon résztvevő gyerekeket és magát az iskola épületét. Ellátogattam az iskolák által szervezett nyílt órákra és beszélgettem az intézménybe járó gyerekekkel.

Hasznos és tanulságos tapasztalatokat szereztem az elmúlt hetekben.

Számomra nagyon fontos az iskola légköre és kisugárzása. Az emberek által kibocsájtott érzelmek ugyanis beleivódnak a környezetükbe. Sokat elárul az iskola diákjainak lelkiállapotáról, hogy milyen energiákat sugároz vissza az épület. Összesen 6 iskolában jártam és igen nagy különbségeket tapasztaltam. Volt olyan intézmény, ahol csak úgy áradt a jókedv és olyan is, ahol még nekem is görcsbe rándult a gyomrom.

A tanító nénikkel folytatott beszélgetések is igen érdekesnek bizonyultak. Rájöttem például, hogy a Fannihoz hasonlóan kimagasló tudásvággyal rendelkező gyerekekhez máshogy viszonyulnak a különböző tanító nénik. Van, aki kihívást lát egy átlag fölötti értelmi képességekkel rendelkező gyerekben, más pedig problémát.

Az egyik iskolát akkor húztam le a listámról, amikor a tanító néni a kérdésemre, hogy
differenciált oktatás van-e, mivel Fanni már folyékonyan olvas, azt válaszolta, hogy: "Majd elfelejti". Azt hittem félreértett valamit, ezért megismételtem, hogy a lányomat annyira izgatják a könyvek, hogy 5 évesen magától megtanult olvasni és mostanra folyékonyan, könyveket olvas. Erre szemrebbenés nélkül elismételte, hogy ne aggódjak, majd elfelejti. Mármint azt, hogy olvasni tud. Ekkor illedelmesen elköszöntem és távoztam.

Így maradt két iskola a kalapban. Az egyik egy jó hangulatú, gyerekbarát iskola, a másik a körzetes.

A két iskola között nagy a különbség. A körzetes egy igen jó nevű, a budapesti iskolák rangsorában előkelő helyen szereplő intézmény, ahová a szülők harcolnak a bekerülésért. Az iskola híresen teljesítmény centrikus, a diákjaik rendre kimagasló helyezéseket érnek el a tanulmányi versenyeken. Sokan szimplán csak versenyistállónak titulálják.

A másik iskola a középmezőnyben foglal helyet. Bár a tanulmányi versenyeken nem szerepelnek kimagaslóan a diákjai, mégis ide húzott a szívünk. Több ismerős gyerek jár ide és csupa jót meséltek, a gyerekek nagyon szeretnek ide járni. Tény, hogy az iskolának nagyon jó kisugárzása van, mind az igazgató, mind a tanárok közvetlenek és kedvesek. A nyílt napon átjött, hogy kifejezetten gyerekcentrikus intézmény.

A két iskola között egy röpke pillanatig vacilláltunk. Fanni értelmileg tökéletesen passzolna a körzetes iskolába, viszont a családunkra egyáltalán nem jellemző az a fajta fegyelem és teljesítménykényszer, amiről az iskola elhíresült. A magas óraszám sem nyerte el a tetszésem. Számomra elfogadhatatlan, hogy elsőben hetedik órája is legyen a gyereknek.

Ahogy azzal sem értek egyet, hogy első osztályban 3 dolgozatot íratnak a gyerekekkel, köztük angolt a 6. órában. Az pedig végképp letaglózott, hogy az egész éves anyagot a tanító néni fél év alatt leadta és második félévre új könyveket vetetett. Az egyetlen aggodalmunk az volt, hogy Fanni nehogy unatkozzon az általunk kinézett iskolában.

Végül Fannira bíztuk a döntést. Nagyon jól működnek a receptorai, többször bizonyította már, hogy milyen jók a megérzései. Miután mindkét iskolát és tanító nénit megismerte, határozottan az általunk kinézett iskola mellett tette le a voksát.

Sem a körzetes iskola, sem a tanító néni nem nyerte el a tetszését. Ő úgy fogalmazta meg az iskola rideg hangulatát, hogy olyan, mint egy bizarr kórház. Ezzel végleg eldőlt, hogy a jó hangulatú, gyerekbarát iskolát választjuk.

A beiratkozásra a férjem is elkísért minket. Mindenki végtelenül kedves volt és nagy szeretettel fogadtak minket. Egy szemernyi kétségem sem maradt, hogy jó iskolát választottunk Fanninak. Jó érzéssel, izgatottan várjuk, hogy szeptembertől új fejezet nyíljon az életünkben és Fanni iskolás legyen.

Forrás: Lányomnak az életről 
Kép: Wokandapix / Pixabay