Álmodj kiskirálylány!
Nem és nem tudok azonosulni az édesanyákkal, akik benevezik az apróságokat, s nem indítanak meg a kifestett, koravén kis arcok sem.
Masnis ezt írta a minap: "Én a gyerekszépségveresenyekről olvasnék szívesen. Ma láttam egy epizódot az agyonsminkelt gyerekekről. Elborzasztott. Bár a te gondos írásaidból lehet, hgy más fog kiderülni". Azonnal visszaírtam, hogy bizony, ez azon esetek egyike lesz, amikor nem hiszem, hogy tudok szépíteni a dolgon, ez alapjában borzasztó. De megígértem Masnisnak is, meg magamnak is, hogy legalább utánajárok a gyerekszépségversenyek kultúrájának, pro és kontra.
A gyermekszépségversenyek a természetes anyai büszkeségre építenek, arra a tényre, hogy minden édesanya gyönyörűnek és hibátlannak látja csemetéjét. Általában ez az elfogultság (annak ellenére, hogy minden kisgyerek gyönyörű a maga ártatlanságában és hamvas fiatalságában, az is tény, hogy vannak szebb gyerekek és vannak kevésbé szép külső adottsággal megáldottak) megmarad egy normális határon belül. Az anyuka boldog, büszke, gyönyörködik a babájában, s vele örül a család, a barátok, a rokonok. Bizonyos esetekben azonban a szülő, leggyakrabban az anyuka, úgy érzi, a gyermek szépségét, adottságait meg kell méretni. Hogy mi ösztönzi? Ez külön megér egy misét. Feltűnési vágy; saját magát látja a gyermekben; saját elszalasztott lehetőségeit, álmait akarja megvalósítani a gyermekén keresztül, a lehető leghamarabb; bedől a versenyek kiírásában ígérteknek; versenyszelleme erősebb, mint másoknak, így ha lova lenne, azt futtatná; önteltség és megannyi más motiváció, gyakran ezek kombinációja.
Bevezetésképpen a gyermekszépségversenyek előnyeiről és hátrányairól dióhéjban. A versenykiírások megfogalmazói ügyelnek arra, hogy minden olyan szerepeljen a felhívásban, ami egy édesanyát motiválhat, hisz lássuk be, a gyerekeknek ebbe az egészbe semmi beleszólásuk nincs, kivéve, ha épp megmakacsolják magukat és lebömbölik a sminkjüket.
Azt ígérik, a gyerek kecsességet, bájt, eleganciát tanul. Hamar öntudatára ébred, s értékelni tudja önmaga pozitív tulajdonságait. A verseny önfegyelemre tanítja, arra, hogy nyomás alatt is tudjon teljesíteni. Mindezek olyan tulajdonságok, melyeket akármerre is viszi az élet minden bizonnyal hasznosítani fog. Ha a gyermek a későbbiekben úgy dönt, mégis művészi pályára lép, színész, énekes lesz, ezek a versenyek remek ugródeszkának számítanak, hisz ott van például Halle Berry is, aki tinédzser szépségversenyt nyert. A legtöbb verseny ösztöndíjjal jutalmaz, s létezik-e annál jobb érzés egy szülőnek, mint hogy gyermeke jövőjét már egészen korán biztosítani tudja. A versenyek a családokra is jó hatással vannak Az utazások, az együtt töltött idő, az egy célért való küzdelem összekovácsolja a szülőket, testvéreket, jó szocializációs lehetőség.
Következzen azonnal az ellenérvek sora, melyek természetesen nem szerepelnek a kiírásokban. A gyerekek nagy többsége szeret versenyezni, azonban sokan egyáltalán nem tűrik jól se a feszültséget, se a versenyhelyzetet. Sok kisgyermek számára a kudarcélmény feldolgozhatatlan, nem véletlen, hogy rengeteg pedagógiai módszer a versenyeztetést, a jegyekkel való besorolást kizárja az oktató-nevelő munka folyamatából, helyette megerősítéssel, szöveges értékeléssel motivál. A szülők nagy része nem látja át, vagy nem akarja elfogadni, hogy gyermeke alkalmatlan a versenyre.
A kislányok természetüknél fogva szeretnek szépítkezni, csinosak lenni. Sokakban azonban ez ilyenkor túlzott méreteket ölt és egészen fiatalon elülteti bennük annak a gondolatát, hogy az életben csak akkor boldogulnak, ha tökéletesek. Az étkezési zavarok meglepően gyakoriak az egész fiatal kislány versenyzőknél, s erre a szülőknek különösen oda kell(ene) figyelniük. Amennyiben több gyermeke van a családnak, időt kell szentelni a "nem versenyző" testvérre is, mivel ezeknél a testvérpároknál a természetes rivalizálás durva formát is ölthet.
A felhívások azt ígérik a családoknak, hogy megújult erővel térnek haza a versenyről, ám azt elfelejtik közölni velük, hogy egy ilyen verseny rengeteg költséggel jár. Ruhák, cipők, kiegészítők, ékszerek, fotózás, utazások, szállodák. A családok nagy része hatalmas adósságba veri magát, s ezek visszafizetése nem feltétlen kedvez a családi harmóniának.
Az Egyesült Államokban a gyermekszépségversenyek az 1960-as években kezdődtek, habár évtizedekkel előtte is tartottak már "Most Beautiful Child"/A legszebb gyerek versenyeket szinte minden nagyvárosban. Hivatalosan az első Little Miss America szépségversenyt a New Jersey-beli Palisades Amusement Parkban tartották 1960-ban. Eredetileg 13-17 éves korig versenyezhettek volna a gyerekek, de 1964-re már 35 ezer jelentkező volt, s a szülők addig verték az ajtókat, míg megtörtént az életkori bontás, valamint a korhatár drasztikus csökkentése, egészen a totyogókig.
Amerika legnagyobb szépségversenyét, a Universal Royalty Pageant-et, melyen 0-30 éves korig vehetnek részt a versenyzők, havonta tartják meg, 60 versenyző részvételével. A legfiatalabbak, a babák. Ők akkor nevezhetnek, ha képesek önállóan ülni. A jelentkezési díj 545$, az utazási, szállási költségek legalább további 400$-os kiadást jelentenek, s ez a minimum. A versenyre a ruhák, ékszerek 1-2 ezer dollártól 10-12 ezer dollárig terjedhetnek.
Annette Hill a Universal Royalty rendezője elkötelezetten áll ki a gyerekszépségversenyek mellett. Ő maga is versenyzett kislány korában, s most a rendezői feladatok mellett a saját csemetéjét is benevezi minden alkalommal. Annette szerint a versenyeken nemcsak a gyerekek, de az anyukák is fejlődnek. A tapasztalatlan mamák sokkal engedékenyebbek, megbocsátóbbak gyermekeikkel szemben, míg a tapasztalt anyák keményen bírálják a hibákat.
A versenyre való felkészülés időigényes. Hetente 7-10 órát kell gyakorolnia a gyerekeknek a színpadi viselkedést, járást, mimikát, de a szervezők állítják, ez nem több, mint amennyi időt a többi gyerek tölt iskolán kívüli különórákkal, edzésekkel. Ezekhez hasonlóan a szépségverseny sem zavarhat bele az iskolaidőbe, s nem mehet a tanulás rovására sem. A megengedett hiányzás az esetenkénti péntek délutáni foglalkozások, amikor a gyerekek a verseny helyszínére utaznak, melyeket mindig hétvégén tartanak.
Pszichológiai tanulmányok kimutatták, hogy ezek a kis Barbie babák nemcsak étkezési zavarokat mutatnak nagy arányban, de torzult a személyiségképük, a szexuális beállítottságuk is. A szülők maguk is gyakran lelki gondozásra szorulnak. A legtöbb versenyző édesanyja nem értelmiségi családból, hanem rossz családi, anyagi körülmények közül származik, s gyermekével akarja kompenzálni azt, ami számára nem adatott meg. Míg az értelmiségi szülők orvosnak, ügyvédnek, tanárnak szánják a gyermekeiket, ezek az édesanyák a testi adottságokra akarják építeni azt a jövőt, melybe gyermeküknek már a kezdetektől nincs beleszólása. Gyakran az anyukák lelki sérüléseit nehezebb orvosolni. A legszörnyűbb, hogy ezek a szülők manipulálják gyermekeiket. Álmokat, vágyakat, megvalósíthatatlan jövőképet ültetnek a kis fejekbe, melyek meg nem valósulásáért ők lesznek a felelősek.
Különösen nagy gondot jelent a pszizhológusok, a szépségversenyek ellenzői számára keresztülvinni azon elveket, miszerint tilos lenne a kislányoknak szexuális kisugárzást kölcsönözni ilyen zsenge korban. A gyerekek nem értik meg, számukra mi a jó és mi nem, hisz a legtöbb kislány szereti elcsenni az anyukája sminkkészletét, rúzsát és úgy parádézni, ám ezek a versenyek maradandó károsodást okoznak a későbbi énképben, nemi magatartásban.
A kislányok koravén babának látszanak, közben egy csepp önállóságuk sincs. Az anyukák etetik-itatják őket, mert a sminket nem lehet tönkretenni, s ha valamit kérdeznek a gyerekektől, azok szinte egytől egyig azonnal az anyukára pillantanak, várva a megerősítő bólintást, s ha vétenek, a szülő azonnal javítja a hibát.
A pedagógusok, pszichológusok segélykiáltásai süket fülekre találtak egészen 1996-ig, amikor az egész országot sokkoló tragédia irányította végre valahára a figyelmet a gyerekszépségversenykre. A 6 éves JonBené Ramsey-t, az egyik legismertebb szépségversenyző kislányt holtan találták a saját alagsorukban, 8 órával az eltűnése után. A kislányért váltásgdíjat követeltek, de ennek átadása előtt a holttestet megtalálták. A nagyerejű nyomozás, a különféle technikák bevetése ellenére sem derült ki a mai napig sem, hogy ki ölte meg a kislányt, akiről ha máshonnan nem is, de Lady Gaga "Dance in the Dark" című dalából a magyar fiatalok is hallhattak. (A bekezdés melletti kép JonBenét ábrázolja. Szakmából kifolyólag több könyvünk is van az esetről. Személy szerint egy másfélórás filmet is láttam a nyomozásról. Egy biztos, nem a szülők tették. Ha valakit részletek is érdekelnek, kérem szóljon.)
2001-ben az HBO Emmy-díjjal jutalmazott döbbenetes filmet készített, Living Dolls: The Making of a Child Beauty Queen/Élő babák:Hogyan készül a szépségkirálynő címmel. Azóta, ha nem is sokban, de változtak a gyermekszépségversenyek szabályai. Egyre több az alternatív verseny, melyek kiírása szerint kizáró ok a természetellenes smink, hajviselet. Szorgalmazzák a gyerekek természetes mozgását, mimikáját. Ezen versenyek szervezői szerint nagyon hosszú még az út addig, amíg ezek a vetélkedők biztonságosak lesznek a kisgyermekek számára fizikailag, lelkileg, szexuálisan, míg a versenyszellem eléri a normális szintet, és amíg a vesztesek s családtagjaik nem romokban távoznak, és amíg nem kell a kislányoknak évekig pszichológushoz járni, hogy az elszenvedett sérüléseket legalább elviselhető szintig orvosolni lehessen.
Az sem különösebben megnyugtató, hogy amikor magyarul rákerestem a gyermekszépségverseny szóra, sorban jöttek elő az RTL Klub "Keressük a legcukibb babát" típusú vetélkedői, a babaszépségverseny fórumok, azon fotósok honlapjai, akik azt ígérik, hogy 4-5 éves gyermekünkből modellt varázsolnak, s még megbízhatóbb oldalakon is olyan cikkbe botlottam, hogy a "gyerekmodellkedés igenis jót tesz a személyiségnek".
S már megint jövök a szokásos szövegemmel. Miért a marhaságot kell átvennünk az amerikaiaktól, s miért most, amikor talán már itt is cseppet leáldozott ez a dolog, legalábbis a jóérzésű, értelmes szülők körében szóba se jöhet az ötlet. Mikor nincs az a pedagógus, pszichológus, televízióműsor, amely ne ellenezné, figurázná ki ezeket az anyákat még a Tengerentúl is. Az Amerikában úgy nevezett "white trash" rétegért nem lehet felelősséget vállalni, akik magukért sem képesek. Ők nevezik gyermekeiket ezekbe a versenyekbe, ők az egyetlenek, akikkel el lehet hitetni, a gyermekszépségverseny jó dolog, s érdemes belevágni. Nem őket kéne utánoznunk.
Amerikában 60 millió 14 év alatti gyermek él, ebből 25 ezer vesz részt ilyen versenyben. És Magyarországon hány kisgyermeket visznek majd ilyen, vagy hasonló bolondságba a szüleik? Vajon nálunk is ilyen elenyésző lesz az arány?
Forrás: tinkmara.freeblog.hu
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: