Az intézmény mindent megold?

Amikor megszületik a gyermeke, két évig biztonságban érezheti magát az anyuka anyagilag is, míg otthon van a babával. Előbb is be lehet íratni a gyermeket bölcsibe, ha az anyuka dolgozni kényszerül és nem tudja ellátni a felügyeletét. Az óvoda három éves kortól fogadja a gyermekeket. Sokan úgy érzik, minden megoldódik majd, és kényelmesen vissza tudnak illeszkedni a munka világába, amint a gyermekük intézménybe kerül. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb.

Oldjuk meg mi, szülők. Mégis hogyan?

„Anyuka, meg kellene oldani a gyerek elhelyezését a szünetre. Összevonás lesz, és ez nagyon nem tenne jót neki, mert amúgy is olyan félénk és visszahúzódó…” Ismerős ez a kérés? Reméljük nem mindenkinek, sokak számára azonban igen.
A szülők nagy többségét nem is kell meggyőzni arról, hogy jobb volna egyéb alternatíva a nyári hónapok gyerekfelügyeletére. Ha vannak nagyszülők, rokonok, barátok, bébiszitter, vagy napközis tábor, melyek közül bármi remek megoldást nyújt, akkor nem is kérdés, hogy nem megy a gyerek oviba. Viszont el lehet-e marasztalni azt, aki egyiket sem tudja igénybe venni? Nem mindenkinél bevethetők a nagyszülők, gyakran előfordul, hogy még ők maguk is aktívan dolgoznak. Idegen felügyeletét igénybe venni pedig nem csak az anyagiak miatt lehet rizikós, legyen az illető bármilyen jól felkészült és hozzáértő is. A 3-6 éves gyermekek még erősen kötődnek a szüleikhez, a nevelőikhez. Mindent elronthat és komoly károkat okozhat, ha nem sikerül a megfelelő helyet, vagy embert biztosítani számukra. Sajnos az iskolás gyermek esetében sem egyszerű a helyzet.

Hiába a paragrafus!

A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete honlapján (www.iskolaszek.hu) felhívja a figyelmet arra, hogy az önkormányzati iskolafenntartóknak a tizedik évfolyam végéig biztosítani kellene a felügyeletre szoruló gyermekek napközbeni ellátását a nyári szünetben is!

A munkavállaló szülő számára nincs biztosítva, hogy akár a szabadságát felhasználva ilyen hosszú időre tudjon a gyermeke mellett maradni. Legtöbb esetben a munkaadó határozza meg a szabadság kiadásának időpontját. Ez pedig a gyermekellátó intézmények esetében is így van. A pedagógusok is csak a nyári zárva tartási idő alatt, illetve a tanítási időszakon kívül igényelhetik a szabadságukat. Az MSZOE ezért javasolta a Munka Törvénykönyv módosítását, hogy a 14 éven aluli gyermekek szülei meghatározhassák, mikor veszik ki éves szabadságukat.
Az önkormányzatok költségvetésében egyre kevesebb összeg jut a diáküdültetésre, napközis táborokra, a gyermekek napközbeni ellátására. Áthárítják a tanulók kötelező felügyeletének költségeit a szülőkre. A szülők fizessék ki a heti 10–100 ezer forintos „magántáborok” költségeit, ha biztonságban akarják látni gyermeküket egy-két hétig. Törvénysértést követ el az az iskolafenntartó önkormányzat, amelyik nem biztosítja az anyagi és személyi feltételeket a felügyeletre szoruló gyermekek, tanulók nyári felügyeletéhez.

Mégis mi lehet a megoldás erre az állapotra?

Rugalmas munkaidő – nálunk még csak álom!

A helyzet az, hogy sem a gyermekellátó intézmények nyitvatartási ideje, sem a szülők munkaideje nem teszi lehetővé a zökkenőmentes folyamatokat. Mindkét részről elavult módszerekhez és jogszabályokhoz ragaszkodnak, ezzel rengeteg pedagógus és szülő életét megkeserítve, nem beszélve a gyermekeinkről.
Annak idején a gyermekellátó intézmények nyitvatartási ideje a gyárakban meghatározott munkarendben, műszakokban dolgozó emberek idejéhez lett igazítva, azaz egy óvoda ma általában reggel 6-tól este fél 6-ig tart nyitva, ahol a korán érkező és későig maradó gyermekekre ügyelet alatt vigyáznak.
Mai világunkban azonban már a kötött munkaidő is teljesen átalakult. Alig akad olyan munkahely, ahol kilenc előtt kezdődne a munka, de ennek megfelelően nem négy óra körül ér véget. Legtöbbször öt óra, vagy már majdnem hat lenne a munka befejezésének ideje, nem beszélve a „nem elvárt” túlórákról, így a szülő normális esetben sem képes odaérni gyermekéért még az ügyeleti idő vége előtt, amikor is már nagyon rossz néven veszik, hogy későn ért az óvodába. Tehát az intézmény nyitvatartási ideje még az év többi részében sem tudja optimálisan kielégíteni a dolgozó szülők igényeit, nemhogy a nyári időszakban.

Európa nyugati részében a rugalmas munkaidő alkalmazása széles körben elterjedt. Magyarország azonban messze elmarad ettől a gyakorlatban. A hagyományos, fix munkaidő-beosztás mellett a kötetlen munkaidő-beosztás különböző lehetőségeinek bevezetése mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak előnyös lehetne. Ezzel szemben azonban sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy miben rejlenek az egyes formák előnyei vagy hátrányai. A munkáltatói oldalt tekintve a rugalmas munkaidő például a munkavállalók motiválásának, hatékonyságuk növelésének egyik költséghatékony eszköze lehet.

A rugalmas munkaidő-beosztás fogalmát a Munka Törvénykönyve konkrétan nem határozza meg, így annak megítélésénél a bírói gyakorlatból lehetséges kiindulni. A Munka Törvénykönyve 147.§(6) bekezdése tesz említést olyan munkavállalókról, akik a munkaidejük beosztását, illetve felhasználását maguk határozzák meg. Az Mt. 140/A.§ (2) bekezdése pedig olyan munkavállalókról szól, akik munkaidejük beosztását, vagy felhasználását maguk jogosultak meghatározni. A törvényben meghatározott feltétel akkor valósul meg, ha a munkaidejük nagy része felől a munkavállalók ténylegesen maguk rendelkeznek. Ilyen például a vezető állású munkavállaló, akinek esetében a jogszabály abból indul ki, hogy a munkaideje felhasználásáról maga jogosult dönteni.

A kötetlen és a kötött munkaidő keveredésének egyik legismertebb formája a gyakorlatban a rugalmas munkarend. Ennek lényege, hogy a munkáltató meghatározza a munkahelyen eltöltendő munkaidőt, de az ezen túlmenő munkaidő beosztására már a munkavállaló jogosult. Például meghatározhatja a munkáltató, hogy a munkavállaló 9 órától 15 óráig kell, hogy a munkahelyén tartózkodjon, de a munkaideje másik hányadának felhasználásáról a munkavállaló dönt.
Tehát a munkaadóknak igenis lenne lehetőségük arra, hogy nagyban megkönnyítsék a szülők helyzetét és kissé rugalmasabban kezeljék a dolgokat. A kérdés leginkább az, hogy ezt megteszik-e.

Játszószobákat a munkahelyekre!

Én látok még egy lehetőséget arra, hogy a munkahelyek partnerek legyenek a szülők gyermekelhelyezési problémáinak megoldásában. Ha sokkal családcentrikusabban és nagyobb biztonságot nyújtóan gondolkodnának, akkor belátnák, hogy a saját jól felfogott érdekük lenne segíteni a szülőket abban, hogy stresszmentesen dolgozhassanak. Ha a szülő biztonságban tudja a gyermekét, nem kell rohannia érte és nem idegeskedik egész nap azon, hogy megfelelően el van-e látva, illetve időben oda tud-e érni hozzá, a munkakedve és a teljesítménye is sokkal nagyobb és kiegyensúlyozottabb lenne.
Nekem volt olyan munkám, ahol a kislányom velem lehetett az irodában. Csendesen eljátszott és remekül megvoltunk egész nap. Az asztalon ücsörgött és rajzolt a megbeszélések alatt, senkit sem zavart a jelenléte. Néha még most is magammal viszem a megbeszélésekre, tárgyalásokra, rendezvényekre, ha tehetem. Nagyon jól viselkedik és szeret velem dolgozni.

A munkaadók részéről nem jelentene túl nagy befektetést egy játszósarkot kialakítani az irodaházban, vagy abban az intézményben, ahol tevékenykednek. Az állandó gyerekfelügyelet biztosítása pedig nem jelent nagy költséget, sőt, lehet, hogy elég lenne, ha támogatnák, hogy ezt a szülők megoldják. Szerintem boldogan megtennék. Örömmel és óriási munkakedvvel dolgoznék jómagam is egy olyan családcentrikus és támogató helyen, ahol figyelembe vennék a szükségleteimet és a gyermekem a szomszéd szobában játszhatna jó kezekben, amíg én el vagyok foglalva.

Bármelyik megoldást válasszuk is, a gyerek akkor fogja jól érezni magát, ha barátokra talál. Sokat segít egy ismeretlen közösségbe való beilleszkedésnél, ha valamelyik otthoni barátjával, kedves iskolatársával mehet a táborba. De bármennyire jól szervezett legyen is a táborozás, akkora élményt nem jelenthet, mint amikor a papával és mamával sikerül elutazni, elmenni biciklizni vagy kirándulni. Nagyon fontos tehát, hogy ha csak tehetjük, legyünk nyáron is minél többet gyerekeinkkel.

Kép: alphalight1 / Pixabay