"Nálam már harmadjára tenyésztették ki az MRSA-t, a legkülönbözőbb baktériumok mellett. Krónikus csontvelőgyulladásom van már 6 éve. Szinte minden 2-3 hetente valamilyen tályogom keletkezik, legtöbbször a nyakamon, a mellemen, lábamon és kezemen. Két hónap alatt kétszer volt szepszisem. Állandóan antibiotikumokat szedek, és amikor abbahagyom a kúrát, pár nap vagy hét alatt újra megfertőződöm. Mit tegyek, hogy megelőzzem a fertőzéseket, és mitől van ez?" – tette fel a kérdést egy kétségbeesett betegem.

A modern ember hajlamos azt gondolni, hogy legyőztük a káros baktériumokat az antibiotikumok sokaságával. Épp ellenkezőleg: az orvosok és a tudósok manapság attól tartanak, hogy az úgynevezett szuperbaktériumok világméretű terjedése az antibiotikumok előtti érába taszíthatja újra az emberiséget, amikor banális fertőzések nem kezelhetők, rutin műtétek és beavatkozások életveszélyesek lehetnek. Úgy tűnik, a levélíró esetében az alapbetegsége jelenti a fő problémát, de legyengült szervezetéből az orvosok nem tudják kiirtani az MRSA nevű baktériumot. Még így is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen ez a legtöbb antibiotikumnak ellenálló kórokozó akár végzetes is lehet.
Kevésbé ismert, de sokkoló tény, hogy Magyarországon évente több száz ember halálát okozzák a multirezisztens baktériumok. Tavaly – az ÁNTSZ adatai szerint – mintegy 2500 multirezisztens kórokozó által okozott fertőzést jelentettek, amelynek következtében 700-an haltak meg.
 

A jéghegy csúcsa

Ám ezek a számok nem feltétlenül tükrözik a valós helyzetet, mert bár 2006 második felétől a kórházak kötelesek jelenteni a fertőzéseket, nem minden egészségügyi intézmény teszi ezt meg. Ráadásul a multirezisztens kórokozók jelenlétét az emberi szervezetben csak mikrobiológiai mintavétellel lehet kimutatni, ám ezek drágák, ezért nem túl gyakoriak a magyar kórházakban. A bejelentett esetek száma így is körülbelül harminc százalékkal nő évente.

Máshol sem jobb a helyzet: becslések szerint az Európai Unióban évente 400 ezren fertőződnek meg antibiotikum rezisztens baktériumok által, főként kórházakban, több mint 25 ezer ember esetében pedig végzetesnek bizonyulnak a fertőzések. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a szervezet európai régiójába tartozó 53 országra vonatkozóan nincsenek adatok, de a jelek szerint a helyzet még ennél is rosszabb.

 
A rezisztens törzsek elterjedtsége Európában
 

Bőrön át is behatolnak

A legtöbb esetért Magyarországon is a már említett MRSA a felelős. De milyen organizmust takar a rejtélyes betűszó? Az MRSA (vagyis a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) egyike az úgynevezett szuperbaktériumoknak, amelyek szenzációhajhász nevüket onnan kapták, hogy a legtöbb vagy éppen majdnem az összes ismert antibiotikummal szemben ellenállók. Az MRSA a "sima" Staphylococcus aureusból fejlődött ki, amely a felnőttek harminc százalékánál előfordul anélkül, hogy gondot okozna, s ha mégis megbetegít, akkor jól kezelhető antibiotikumokkal.

A baktérium rezisztens változata annál több problémát okoz világszerte, főként kórházi környezetben, ahol sok legyengült immunrendszerű ember gyűlik össze zárt helyen. A sokszor nem megfelelő kórházi higiénés viszonyok, a zsúfoltság és a személyzet túlterheltsége is kedvez a szaporodásuknak. Kedvelt helyük az intenzív osztály és a sebészet, ahol leginkább a sebeken keresztül vagy valamilyen eszköz (például katéter) révén kerülnek a szervezetbe, de a bőrön át is bejuthatnak.

Az MRSA egyik változata ugyanakkor már évek óta terjed a kórházakon kívül is, egyelőre elsősorban főleg zárt közösségekben – például iskolákban, börtönökben, laktanyákban, vallási közösségekben, hajléktalanszállókon – bukkant fel. Ez a variáns kórházi változataival szemben egyelőre jobban kezelhető, mivel kevesebb gyógyszernek áll ellen. Kérdés, hogy meddig.
 

Bárhol támadhatnak

Ám az MRSA csak az egyik – bár leggyakoribb – tagja a rezisztens baktériumok egyre bővülő, hatalmas táborának. Nem kevésbé veszélyesek például az E. coli, a Klebsiella pneumoniae vagy a Clostridium difficile rezisztens törzsei. Ráadásul keveset beszélnek itthon arról, hogy nálunk is egyre jobban terjednek  a gyógyszerekre rezisztens TBC baktériumok.

Szerencsére a baktériumok nagyobb része nem okoz betegséget, éppen ellenkezőleg, védi a szervezetet. Ha nem így lenne, a baktériumok elleni háborút minden bizonnyal elveszítenénk. Az egyik leggyakoribb E. coli baktérium például 20 perc alatt osztódik, tehát  a tenyészet megduplázódik. Az osztódás során egyes törzsek mutálódnak, és a ha ezek közül csak egy is rezisztenssé válik az antibiotikummal szemben, akkor ez szelekciós előnyt jelent és ezek a baktériumok fognak tovább szaporodni. A baj azonban ennél nagyobb, ugyanis a baktérium ezt a "rezisztenciagént" átadja az utódoknak egyszerűen a tápfolyadék útján is, esetleg a testnedvekben (például vizelet, széklet, seb).
 

Gyorsan tanulnak

De más baktériumokkal való géncserével is terjedhet a mutáns gén. Egy teljesen ártalmatlan, de rezisztens gyomorbaktérium átadhatja a védekezés trükkjeit akár egy tüdőgyulladást okozó, sokkal veszélyesebb kórokozónak is. E mechanizmus révén terjed például a baktériumok nemrég feldezett "csodafegyvere", az NDM-1 jelű (Újdelhi-metalo-bétalaktamáz-1) gén, amely révén a kórokozók szinte valamennyi jelenleg használatos antibiotikummal szemben rezisztenssé válhatnak. (lásd keretes írásunkat)

Így nem csoda, hogy a baktériumok mindig egy lépéssel az orvostudomány előtt járnak. Csupán két évvel a methicillin nevű antibiotikum az első – hatvanas évekbeli – alkalmazása után Nagy-Britanniában már megjelent az erről elnevezett Staphylococcus, az MRSA. A szuperkórokozó nemcsak a methicillinnel szemben vált ellenállóvá, hanem egyúttal több antibiotikumcsaládot is "kipipált". Egy pár éve – Magyarországon is – megjelent új törzse pedig az utolsó mentsvárak egyikének tartott Vancomycin nevű antibiotikummal szemben is ellenálló, pedig azzal eddig a legtöbb esetben le tudták küzdeni.

A rezisztencia kialakulásáról mi tehetnünk leginkább, mivel akkor is antibiotikumot adunk, esetleg szedünk, amikor ennek nem áll fenn a javallata (például vírus-fertőzések esetén). A feleslegesen felírt vagy helytelenül használt antibiotikumok tömegéért viszont "hálásak" a mikrobák, mert könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógyszerrel szemben. A rezisztencia felgyorsulásának másik oka, hogy gyakran az élelmiszerekbe (például a húsokba) is kerülnek antibiotikumok.
 

Állatról emberre

Néhány országban az antibiotikum alkalmazás nagyobb az állattenyésztésben, gyógyításban, mint a humán gyógyászatban. Ráadásul egészséges állatok körében is antibiotikumokat alkalmaznak a növekedés serkentésére. Az antibiotikum rezisztencia az állatoktól átterjedhet az élelmiszer feldolgozókra, illetve állatgondozókra. Habár az antibiotikum növekedési faktorként történő alkalmazás 2006 óta tiltott az Európai Unióban, más országokban azonban megengedett.

A probléma egyre nagyobb, így nem véletlenül lett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által szervezett Egészségügyi Világnap témája az antimikrobás szerekkel szembeni rezisztencia, és annak világméretű terjedése. "Növelnünk kell éberségünket, mert egy olyan kritikus ponton vagyunk, amikor az antibiotikum-rezisztencia példátlan szintet ért el, és új antibiotikumok nem fognak időben rendelkezésünkre állni". Pláne, mivel nagyon kevés antibiotikum áll jelenleg fejlesztés alatt, ezért a világszerte terjedő súlyos rezisztencia egy rémálommá válhat.

A gyógyszeriparnak általában megéri a gyógyszerek fejlesztése. Az antibiotikumok azért lehetnek egyes esetekben kivételek, mert viszonylag gyorsan  rezisztencia alakul ki velük szemben, ezért a  hatalmas befektetés elveszhet. Ez a terület stratégiai, katonapolitikai jelentőségű. Nem túlzás az, hogy ma már 1 liter húslevesbe tett Kolera kórokozóval – amennyiben azt a vízhálózatba juttatjuk – egész Budapestet meg lehetne fertőzni. Ezért az a gyakorlat alakult ki, hogy a honvédelmek általában rendelkeznek egy-egy, a rezisztenciát még áttörő antibiotikummal. De kérdéses, hogy meddig.
 

Mintaországok és lemaradók

Az Európai Unió 2002-ben ajánlásokat fogalmazott meg a velük szembeni küzdelemre, de az ajánlások betartása nem kötelező. Több tagállam – köztük Magyarország – nem tartja be maradéktalanul az antibiotikumok racionális, óvatos alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat. Átfogó nemzeti programokra lenne szükség, amelyek tartalmazzák a mikrobiológiai vizsgálatok növelését, a fertőzések felügyeleti rendszerének fejlesztését. Az ilyen programok bizonyítottan 30-50 százalékkal csökkentik a kórházi fertőzéseket, és igen jelentős mértékben visszaszorítják a multirezisztens kórokozókat. Svédország például mintaszerűen jár el ezen a téren: az állam szorosan felügyeli a kialakuló új fertőzéseket, és szükség esetén joga van rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik egy rezisztens törzs, azonnal szigorú receptírási szabályokat vezetnek be. Így lehet az, hogy Svédországban a Staphylococcus-fertőzések alig 2 százaléka rezisztens, míg az Egyesült Államokban ez 60, Magyarországon pedig 25 százalék.

Kép: maxpixel
 

Paradigmaváltás kellene

Az időnként előforduló járványok és tragédiák (például az idei E. coli-járvány Németországban) átmenetileg megdöbbentik az orvostársadalmat és a a lakosságot, aztán egy kis idő múlva minden ugyanúgy megy tovább. Pedig a veszély óriási. Mivel a rezisztencia gyors terjedésével kell számolnunk, fontos a nemzetközi méretű ellenőrzés, a megfelelő molekuláris genetikai módszerekkel és szakértelemmel rendelkező laboratóriumok felállítása. Másrészt szemléletváltásra is szükség van. A közgondolkozásban kevésbé ismert, hogy sok baktériumhordozó egyén van, akik  a legkülönbözőbb (rezisztens kórokozókat) is hordozzák anélkül, hogy megbetegednének. Ennek a mechanizmusnak a feltérképezése és kutatása sokat segíthet a kórokozók elleni harcban. Tehát a természetet nem legyőznünk kell, hanem megérteni!
 

Csodafegyvert osztogatnak egymásnak

Az NDM-1 jelű (Újdelhi-metalo-bétalaktamáz-1) gén képessé tesz egyes mikroorganizmusokat arra, hogy ellenálljanak szinte valamennyi jelenleg használatos antibiotikumnak. A gént Timothy Walsh, a Cardiffi Egyetem munkatársa azonosította kutatócsoportjával egy 2008-ban Indiában kórházba került svéd állampolgártól származó mintában. Erről szóló tanulmányuk 2010 augusztusában jelent meg a tekintélyes brit orvosi lapban, a The Lancetben. A későbbiekben az NDM-1 gén előfordulását a világ számos országában jelezték, többek között Nagy-Britanniában, Indiában, Pakisztánban, Bangladesben, Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Hollandiában és Belgiumban. Szerencsére  Magyarországon még nem mutatták ki a szűrések során. Kezdetben "csak" a Klebsiella  törzsek  rendelkeztek ezzel a rezisztencia génnel, később az E. coli, majd  más baktériumok is birtokukba jutottak ennek a csodafegyvernek. Szerencsére ma még vannak olyan antibiotikus kombinációk, amelyek segíthetnek az NDM-1 génnel felfegyverzett kórokozók leküzdésében.
 

Hogyan védekezzünk a szuperbaktériumok ellen?

• Ne forszírozzuk az orvosnál az antibiotikumok felírását, különösen influenza vagy megfázás esetén. Megelőzésként semmiképp se szedjünk antibiotikumot!
• Ha az orvos antibiotikumot ír fel, az utasításoknak megfelelően – úgy és annyi ideig – kell szedni, ahogy az orvos előírja.
• Ha nem hat az antibiotikum, az újabb kúra előtt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatokra, konzultációra szóló beutalót kell kérni az orvostól.
• Ügyelni kell az alapvető higiénére. Gyakran kell kezet mosni, különösen, ha hazaérnek bárhonnan, WC-használat után, ételkészítéskor, étkezéskor, a háziállatok gondozása után (az állatok gyakran hordozói a multirezisztens kórokozóknak). A beteg kérje, hogy az orvos is mossa meg a kezét, mielőtt megvizsgálná, még akkor is, ha a magyar orvos-beteg viszonyrendszerben ez elég szokatlannak tűnhet.
• Ne együnk közlekedési eszközökön! A lázas, "náthás" beteg hordjon szájmaszkot! (miként ezt Japánban is teszik). Erre kellene tanítani gyermekeinket az iskolákban is...
  
  
  Kép: pexels.com / thepoorphotographer
   
• Erősítsük az immunrendszerünket. Alapvető dolog – és ezzel az orvosok sem számolnak gyakorta –, hogy a kórokozókat végeredményben nem az antibiotikumok pusztítják el, hanem a szervezet  immunrendszere.

Prof. Dr. Balázs Csaba

Indexkép: wikimedia