A vállízület egy nagyon laza ízület, amelyet a lapocka és a felkarcsont alkot. A lapocka ízületi árkot alkotó külső része nagyon sekély, így a felkarcsont ízületi fejet alkotó felső része szinte minden irányba akadály nélkül tud elmozdulni. A vállízületben található egy járulékos porc elem, amely mélyíti az ízületi árkot. Az ízületet körülvevő ízületi tok nagyon laza, és erős szalagok sem határolják be a mozgást. Hogy a vállunk mégsem ficamodik ki minden alkalommal, amikor például a villamos fékez, az az ízületet körülvevő úgynevezett rotátor köpenynek köszönhető. Ez tulajdonképpen négy izomból áll, amely a lapockáról a felkarcsonthoz haladva minden irányból körbeveszi és stabilizáálja az ízületet. Ezen túl még számos izom veszi körbe a vállízületet különböző rétegekben. A rétegek között folyadékkal telt bőnyéket találni, amelyek az elmozdulást teszik "olajozottá".

A speciális anatómiai felépítésnek köszönhetően az ember képes bármilyen irányú mozdulatra a karjával.
Fájdalom hatására az ember olyan fájdalmas tartást vesz fel, amelyben a legjobban tudja kímélni az adott ízületet. A váll esetében enyhén felfelé, előrefelé húzzuk a vállunkat, így védve a külső behatásoktól, minimalizálva minden olyan irányú mozgást, amely esetleg fájdalmat szül. Ezzel pár napig nem is lenne gond, csakhogy az esetek nagy részében nem pár napról van szó, így kialakul egy önmagát rontó kör: fáj a váll, ezért kímélni kell, a kímélet miatt beszűkül a mozgástartomány, amelyből kimozdítva a kart minden újabb mozgás fájdalmat fog okozni. Végeredményként olyan mozgásbeszűkülések is kialakulhatnak - baleset nélkül is -, hogy akár szokványos hétköznapi mozdulatok megtételére is képtelenné válik a váll. Például magasabb polcról levenni egy könyvet, szoknya cipzárát hátul felhúzni, stb. Ha ez sokáig áll fenn, (hetek, eselteg hónapok) a mozgásbeszűkülés állandóvá válik - ezt nevezik befagyott vállnak.

Ennek megelűzése érdekében nagyon fontos kideríteni, miért is alakul ki az a fájdalom, amely miatt nehézkessé válnak a mozdulatok.
Ha sérülés éri a vállat, meg kell vizsgálni, hogy helyén van-e minden. Egyes elmozdulások röntgennel is láthatók, mint például egy vállficam, más esetekben olyan pici az elmozdulás vagy olyan képlet mozdul el, amely röntgennel nem érzékelhetô. Érdemes ilyen esetekben egy manuálterepautát felkeresni, aki helyreteszi a vállat. Ezt követi a funkciók helyreállítása speciális gyógytornával.
Sokszor azonban sérülés nélkül lép fel a fájdalom. Ilyenkor, ha nem múlik el pár napon belül, érdemes szakemberhez fordulni. Fájdalomcsillapítás és pár napos pihentetés után nagyon fontos a mozgásterápia megkezdése, mert a rövidülésre hajlamos képletek (izmok, szalagok) nagyon hamar veszítenek nyújthatóságukból, erejükből. Az ízületet körülvevő tok letapad és kialakul a befagyott váll szindróma. Ez a folyamat igen nehezen és csak kemény munka árán fordítható vissza mind a páciens, mind a gyógytornász szempontjából. Általánosságban elmondható, hogy amennyi ideje fennáll a probléma, annak az időnek minimum a kétszerese szükséges a váll kimozgatásához.

Ebben az esetben is fontos azonban felderíteni a fájdalom okát, hiszen ha ezt nem iktatjuk ki, akkor a sikeres mozgásterápia után esetleg újra megtörténhet a baj. A legtöbb esetben igen meghatározó az egész test tartása. A vállat akkor lehet optimálisan mozgatni és terhelni, ha nincs se túlzottan előreesve, sem túlzottan hátrahúzva. Ez nagy mértékben függ a vállöv helyzetétől, melyet a mellkas és gerinc tartása befolyásol. Helytelen tartáskor, a vállízület és a körülötte lévő képletek olyan helyzetbe kerülnek, hogy a mozgások során állandó irritáció éri. Ennek hatására előbb-utóbb begyulladnak a szövetek, majd később a gyulladás területén meszes sók rakódnak le, amelyek további irritáció forrásai lehetnek.