Érdekességek a meddőségről
Dr. Vereczkey Attila [cikkei] - 2010-10-05
A meddőség a női és a férfi reprodukciós rendszer betegsége, mely során csökken a fogantatás esélye, valamint a terhesség kihordásának lehetősége is. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár esetében 1 éven keresztül fogamzásgátlástól mentes, rendszeres házasélet mellett nem következik be a kívánt terhesség.
Magyarországon kb. 150 000 párt érint a meddőség problémája. Még mielőtt azonban a meddőség problémakörébe mélyen beleásnánk magunkat, felvetődhet néhány érdekes kérdés…
A meddőséggel kapcsolatban végzett kutatások során eltérő eredmények születtek: vannak, akik óvatosabban fogalmaznak, egyes felmérés adatai nagyobb aggodalomra adnak okot. Némelyik szerint a probléma a párok csupán 10-12%-nál jelentkezik, míg más felmérések szerint viszont a nemzőképes párkapcsolatoknak akár 25 %-a meddő. Vannak, akik úgy gondolják, hogy harmadrészben a férfiak, harmadrészben a nők miatt, megint más megközelítéséből a meddőség kb. 40%-a férfi és kb. 40%-a női eredetű. Az esetek fennmaradó részében pedig mindkét nem érintett - ebben a tekintetben a vélemények megegyeznek. Nos, valójában melyik adat áll közelebb a valósághoz? Általában melyik nem a felelős, vagyis többnyire ki hibáztatható a kialakult állapotért?
Régen miért fordult elő kisebb számban meddőség, főként a férfiak esetében? Akkoriban ugyanúgy léteztek szexuális úton terjedő betegségek, az orvostudomány meddőségről szerzett ismeretei a vizsgálatokhoz és a kutatásokhoz szükséges, modern eszközállomány híján igencsak hiányosak voltak, valamint igaz az is, hogy az emberek életében régen ugyanúgy jelen voltak a káros szenvedélyeik (dohányzás, alkoholproblémák, stressz-faktor)…
Ki is a hibás?
Az egyértelműen mondható, hogy a meddőségi okok a nemek (a férfi illetve női okok) tekintetében nagyjából egyenlő arányban fordulnak elő. Szakmai publikációk a WHO - Egészségügyi Világszervezet - adatai alapján azt mondják, hogy az esetek 40%-ában női, 40%-ban férfi meddőségről beszélhetünk, a fennmaradó rész (20%) pedig ismeretlen eredetű vagy vegyes.
Elsősorban szociális okkal magyarázható, hogy régen miért fordult elő kisebb számban meddőség. Akkoriban a férfi dominancia, illetve a férfiak társadalomban betöltött pozíciója miatt a férfi meddőség szó szerint nem létezett, ennek lehetőségét fel sem fogták, el sem ismerték, de legalábbis nem lehetett erről nyíltan beszélni. Így azokban az időkben, ha egy párnak nem lehetett gyereke, kategorikusan kijelentették, a nő a hibás. Tették ezt annak ellenére, hogy akkoriban a női meddőséget technikailag - például mikroszkóp híján - nem tudták vizsgálni. Nem mellékesen az orvosok is csak férfiak lehettek, így az elő sem fordulhatott, hogy egy férfi nemzőképtelen, esetleg beteg legyen. Ez a családon belül, valamint a társadalomban is a férfinak olyan presztízsveszteség lett volna, hogy ennek tényét nem lehetett elfogadni, ezért minden ilyen esetben kizárólag a nő lehetett a felelős a gyermektelenségért.
Elsősorban szociális okkal magyarázható, hogy régen miért fordult elő kisebb számban meddőség. Akkoriban a férfi dominancia, illetve a férfiak társadalomban betöltött pozíciója miatt a férfi meddőség szó szerint nem létezett, ennek lehetőségét fel sem fogták, el sem ismerték, de legalábbis nem lehetett erről nyíltan beszélni. Így azokban az időkben, ha egy párnak nem lehetett gyereke, kategorikusan kijelentették, a nő a hibás. Tették ezt annak ellenére, hogy akkoriban a női meddőséget technikailag - például mikroszkóp híján - nem tudták vizsgálni. Nem mellékesen az orvosok is csak férfiak lehettek, így az elő sem fordulhatott, hogy egy férfi nemzőképtelen, esetleg beteg legyen. Ez a családon belül, valamint a társadalomban is a férfinak olyan presztízsveszteség lett volna, hogy ennek tényét nem lehetett elfogadni, ezért minden ilyen esetben kizárólag a nő lehetett a felelős a gyermektelenségért.
Régen a férfi meddőséget sajátos módon kezelték: a meddőként megbélyegzett feleségeket, fiatal úriasszonyokat ún. fürdőkúrára küldték (pl.: Karlovy Varyba, más néven Karlsbadba, vagy a szovátai Medve-tóhoz; e témában több kiváló irodalmi mű is született, többek között Milan Kundera „Halhatatlanság” című regénye), ahol „stresszmentes” környezetben a fürdős ifjak „segédletével” a két hónapos kúrára küldött szomorú hölgyek várandósak lettek.
Forrás: Versys Clinics, Humán Reprodukciós Intézet, Budapest
A férfiak sokkal nehezebben veszik a meddőség tényét, mint a nők, hiszen a férfi lélek egy bizonyos szempontból a büszkeségre, a tiszteletre épül, ma akárhogy is rombolják ezt már a különféle tendenciák. A nők jóval alázatosabbak, könnyebben túlteszik magukat a problémán, vagy legalábbis elfogadják akár az ilyen jellegű egészségügyi problémákat, mint a meddőség, amely lényegében egy betegség. Ahogy azt is elfogadják, hogy elsősorban őket érik negatív kritikák, őket teszik elsőként felelőssé, vagy „okolják” valamiért.
Nagyon pozitív túlélési stratégia a nőknél, hogy az évtizedek, évszázadok alatt hozzászoktak ahhoz, hogy nekik több feladatuk van, több a velük szemben támasztott szociológiai, családon belüli elvárás. Nekik szülni kell, majd fel kell nevelni a gyermeket; őket hajtja az idő, hiszen van egy életciklusuk, ami alatt kell, hogy szüljenek, ráadásul minél hamarabb, de 35 éves korukig mindenképpen. Ha addig ez nem történik meg, akkor bizony öreglányok maradnak, már nem kelnek el, egyedül, gyermek nélkül öregszenek meg… Ez persze szerencsére ma már nem így van, e jelzővel is inkább csak humoros szövegkörnyezetben találkozhatunk. De akárhogy is van, lássuk be, nem igazán pozitív töltetű szó, és talán senkinek sem esne jól…
Tehát bátran kijelenthetjük, a ma már „kissé” ódivatú, férfiakat pártoló, a férfiak fertilizációs feddhetetlenségét védő és nőket okoló tendenciák megváltozása miatt mostanra a férfi meddőségének elfogadottsága is módosult.
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Mozgás a várandósság során
Következő hír
Ultrahangvizsgálatok a várandósság során
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?
A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: