Szia Dina29!
Nem tudom elképzelni milyen sár az amelyiket nem lehet lemosni - de már nekem is volt szerencsém hozzá és ugyanúgy jártam mint te - de mi végülis azt csináltuk, hogy hagytuk megszáradni és erős - de nem szúrós - műanyag kefével kefélgettük egészen addig amig lekopott a nagy része, aztán megmostuk és azt a nagyon kevés maradékot ő elintézte magának. Vakargatta dörzdölgette és végül eltünt. Persze ez nem ment egyik pillanatról a másikra.

Sziasztok!Csatlakozom hozzátok mert imádom az állatokat, van is pár itthon..Dszungáriai törpehörik, halak, volt nimfa papagáj, rózsás törpe papagáj...elő fordul ősszel a mezei egér is..öt mondjuk kevésbé szívesen látom a konyhámbande a kedvencem a gyönyörű "kislány"boxer kutyusom.És lenne is egy kérdésem hátha van valakinek ötlete...Sünit talált a drágám valamelyik nap...ami elbújt egy láda alá..ott addig kapart (nem voltunk itthon)míg csupa sár lett a pofija..a problémám az hogy mire mi hazaértünk ez teljesen rászáradt és hiába próbálom nem tudom lemosni..áztattam is de annyira beleragadt és kissé már fel is sebesítette a bőrét...azt fertőtlenítettem(végül is ápoló lennék..)de a sár nem jön csak úgy le és a szőre is kezd kopni ahol olyan maradt..na elég összetett a dolog..de hátha Nektek van valami ötletetek....

nekünk törpe spiccünk volt hasonló a helyzet nagyon jól írtál ...ügyes vagy!

Igazad van kedves Caballero abban, hogy a palotapincsi valóban egy igazi egyéniség.És nem megfelelő bánásmód mellett akár el is kanászodhat. Kezdő kutyatartóknak ezért nem is ajánlanám az első helyen, viszont szeretettel, türelemmel és következetességgel nagyszerű lakótárs válik belőle. S aki nem talpnyalót akar, hanem hűséges és bátor kis társat, az nagyon boldog lehet vele.
Harmincéves kutyatartói tapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, csupán nevelés kérdése az egész. Persze vannak ún. <gyerekbarát> fajták, amelyeket szelídségük miatt szívesebben vesznek gyermekek mellé, de nevelés nélkül azok is veszélyessé és kezelhetetlenné válhatnak. A kutyaharapásos esetek kilencven százalékának hátterében emberi mulasztás vagy gondatlanság áll.
Gyermekeim első kutyája egy nyolcvan centis marmagasságú kaukázusi juhászkutya volt. Együtt nőttek fel, játék közben a hátán lovagoltak, és homokot szórtak a bundájára... és soha nem éreztem őket nagyobb biztonságban, mint amikor vele voltak.
A kutya nem ember, ezért nem ruházhatjuk fel őket emberi tulajdonságokkal. Vannak könnyen és nehezebben kezelhető egyedek. De egyikük sem gonosz vagy aljas, maximum elkényeztetett vagy neveletlen. S mindezért leginkább mi, gazdik vagyunk a felelősek.

DE JÓ,hogy láttalak még pont!PUSSZ!!!

KEdves fairy! Számít, hogy milyen fajta, a pincsikkel különösen vigyázni kell, hallottam olyan esetekről, hogy hirtelen a gazda orrát is megharapta, ha éppen olyan a kedve. szóval nekik aztán végképp mindegy, kit harapnak meg, a gazda úgyis közelebb van.

és milyen édes képeket raktatok fel, köszi

Üdv állatbarátok!
Én születésem óta kedves kis jószágok között éltem, gyermekeimet is az állatok szeretetére és tiszteletére nevelem. Mindaddig míg kertes házban éltünk, voltak kutyáink, cicáink, egyéb hobbiállataink... amíg öt éve be nem költöztünk a jelenlegi társasházi lakásunkba, ahol (albérlet révén) nem tarthattunk semmilyen házikedvencet. Miután a lakás a saját tulajdonunkba került, tervezgetni kezdtünk: - Milyen állatka érezné jól magát a második emeleten? Aztán idén áprilisban nem bírtuk tovább kis barát nélkül, és kisfiam szülinapján megérkezett Maszat, a pincsike. Ma már hat hónapos "nagyfiú" és családunk teljes jogú tagja lett. Még a párom is nagyon megszerette, pedig ő eleinte ellene volt a lakásban való kutyatartásnak. Minden kisgyermekes szülőnek csak ajánlani tudom, mihamarabb szerezzenek gyermekük mellé egy kis társat. Nem számít, milyen fajta, az sem kell, hogy fajtiszta legyen, sok-sok szeretetet adhat, felelősségre, empátiára tanítja magzatainkat, és a gyermekkor sok nehézségén átsegítheti őket.

Hát nem nagyon látom, hogy hallgattátok volna az adást. No mindegy, leírom, nagyjából mi volt benne.

10 év óta van állatvédelmi törvényünk. 5 éve került be a Büntető törvénykönyvbe az állatkínzás, mint bűncselekmény. Elkövetése esetén akár 2 éves letöltendő börtönbüntetést is kaphat a tettes. Tavalyi Btk. módosítás szerint ha valaki különös szenvedést okoz vagy pusztulást az állatnak, akár 3 évet is kaphat.
Kb évente 500 esetben jönnek rá, hogy állatkínzás történt. Minden 10. esetben kerül sor bírósági intézkedésre. Ez már nagyon szomorú, de van pozitív oldala is a dolognak. Amióta a rendőrség is foglalkozik az esetekkel, azóta talán valamivel kevesebb történik. A helytelen tartás is állatkínzásnak minősülhet (nem gondozás, forró napon láncon tartás, nem etetés, nem itatás) ez esetén a jegyző újabban már el is kobozhatja az állatot.

Egy kicsit furcsának találom, hogy a megszólaló egyik szakember szerint az állatvédők a kutyánál és a macskánál letudták az állatvédelmet. Pedig szerintem nem is egy menhely fogad be pl. madarakat, lovakat és néha különleges állatokat is. Pl. a Noé.

Ja és hogy meg kell különböztetni a szenvedélyes és a szakmai állatvédelmet. Úgy hiszem, nem lehet mindenki szakértő. Egyszerűen a szeretet is csodákra lehet képes. Szerintetek?
Országos viszonylatban 50 állatmenhely működik, általában az adó 1% ból élnek, ivartalanítanak és etetnek. Arról is szó esett, hogy nem mindegy, Pest megyében melyik állatorvoshoz viszi valaki a kedvencét. Merthogy 5-10 000-es nagyságrendű eltérés is lehet.
Hát ennyi a sokkolandó részeket inkább nem írtam le.