én is szoktam azokat a csatornákat nézni, úgy tudom, hogy nálunk is van állatrendőrség, de még nincs kiforrva rendesen, pedig itt is lenne munkájuk... a csodálatos kutyadokit is szoktam nézni, nagyon ért az állatok nyelvén
Becsülöm nagyon azokat az embereket, akik állatmenhelyen dolgoznak. Őszintén szeretik az állatokat. Szoktam nézni az AnimalPlanet csatornát. Ott lehet fantasztikus műsorokat látni. Állatrendőrségük is van. Nem tudom, hogy nálunk van-e ilyen. Ahogy mentik az állatokat, szép történetek ezek. De a többi műsoruk is szuper.
hát én is megsiratom őket, de ha lehet nem nézem, de akit már mutatnak vagy gazdit keresnek neki az egyelőre jó helyen van, mert vigyáznak rá és ellátják
az állatok egyszerűek és őszinték
Nagyon szomorú sorsa van némelyik állatnak. Nem felejtem el, nagyon régen közöltek egy fotót az interneten, egy megkínzott kutyáról. A szeméből folyt a könny, utána napokig hatása alatt voltam és még bőgtem is. Én is azt tudnám tenni az emberekkel, amit ők tesznek a kis állatokkal. Pedig én sem vagyok sem gonosz, sem szadista.
én nem bírom nézni a megkínzott, rossz körülmények között tartott kutyákat, vagy más állatokat,
nem vagyok gonosz, de az biztos, hogy ugyanazt csinálnám azzal az emberrel, amit ő az állattal,
nagyon utálom az ilyeneket, könnyű egy védtelen, bizalommal teli állattal elbánni, még védekezni sem tud és nem is akarja bántani a gazdát
Én szívesen mennék ilyen kutyasétáltatónak, de nem tudok. A tévében mindig nézem az erről szóló riportokat, szívszorító történeteket látni.Igazad van, hogy nem mész, arra külön fel kell készülni.
bizony, igazad van, annak kell örülni ami van és kihozni belőle minden jót az én párom sem szereti a színházat, a mozit sem és nem is akar kimozdulni én mehetnék volna is kivel, de valahogy nincs kedvem, pedig tudom hogy utána jobb lenne a közérzetem
van itt Miskolcon egy állatmenhely és minden hónap első vasárnapján lehet menni a kutyusokat sétáltatni, a nővérem szokott menni, én nem, mert sajnálom a kutyusokat...
Nehéz az életünk, Eduka! Mindíg az kell, ami nincs. Irtam, hogy a férjem állandóan itthon volt, és néha nagyon vágytam arra, hogy magamban legyek. Ő tudta, hogy én megőrülök ettől ő biztatott mindig, munka után ne menjek haza, menjek el oda, ahová akarok. Ez jó volt.
Ő utálta a színházat és a mozit is (még jó, hogy színházi lapnál dolgoztunk), egyedül ültem be ilyen helyekre, jó volt, hogy nem böködött senki, ha valami poén elhangzott. Aztán meghalt. Rögtön eszembe jutott, hogy mennyi vágytam a magányra. Hát most megvan. Nem szabad elégedetlenkedni, mert ráfázunk.
már utána néztem, de most igy hirtelen nem jut eszembe
én is bérházban nőttem fel, sokáig a családdal is ott éltünk és volt bőven társasági életem/életünk, de néha vágytam a csendre, a kertre, hát megkaptam, de nagyon-nagyon hiányzik a nyüzsi kertvárosban élünk és sajnos elég távol van minden, na meg a buszjárat sem sűrű
itt meg a tyúkokkal fekszenek
de nekünk a bérházban is volt 2 kutyánk hát volt már néhány állatunk....
Igen, a következő életünkben majd így lesz. Te mi voltál előző életedben? Szerintem én vidéken éltem és reggelenként kilovagoltam a birtokomra. Abból gondolom, hogy én világéletemben az aszfalton életem, de valami miatt vonzódom a vidéki élethez. De azért nem mennék vidékre. Itt Pesten sem élnék kertvárosban, halálra unnám magam. Nekem kell a nyüzsi, ezt imádom.