Imádom a sztrapacskát! Én is úgy vagyok mindennel, ha megkóstolom, nem tudom abbahagyni. Bűntudatom van, mondtam, hogy hagytam a fiamnak csokit, de nem jött, csak ma, így megettem. Na, ilyen egy anya vagyok!

igen, szeretem, a sztapacskát is, azt szereted?
én olyan vagyok a csokival, édességgel, mint némelyik alkoholista a piával, amig nem eszem belőle nincs baj, de ha megkóstolom, akkor az utolsó falatig megeszem, nem tudom abbahagyni utána meg bűntudatom van és mérges vagyok magamra

Ott hagytam a polcon, megtalálod könnyen. Ma folytattam a csokievést, annyit hagytam csak, ha jön a fiam, legyen neki. És még körözöttet is vettem, egy helyen volt juhtúróból. Nagyon szeretem, de üzletben csak tehéntúróból készítik, azt nem eszem. A körözött csak juhtúróból jó. Te szereted?

nem láttam a dobozt, de majd megkóstolom
örülök, hogy elintézted a dolgokat, bosszantó, ha nem sikerül, gondolom jót pihentél utánaaz még kis bűn, belefér

Voltam lent, jól el is fáradtam. Végülis majdnem mindent elintéztem.
Jó ez a piac, annyi minden van, így nem kell a városba rohangálni.
A határidőnaplóban rengeteg volt a választék. Nagy nehezen találtam olyat, ami nekem kell. Szeretem, ha van benne telefonnak jegyzék és teljes oldalon legyen egy nap és a sarkán van az a kis perforáció, amit letép az ember, ha elmúlik a nap. Ez azért jó, mert nincs benne az a jelző.
Aztén bűnöztem: vettem magamnak egy doboz Merci-csokoládét. Ezt nagyon szeretem. Ott a doboz a KV-Zooban, egyél Te is!

hát az undorító idő tényleg vidámabb dolog
vár meg amíg kicsit kiderül az idő, nálunk még mindig borús

Térjünk vidámabb dologra!
Most undorító az idő, nem tudom, hogy hideg van-e, még nem mertem kinyitni az ablakot, de rohadt sötét van. Tegnap legalább sütött a nap.
Le kell menni ma vásárolnom, mert sok mindent szeretnék venni, amivel a fiamat nem lehet megbízni. /fehérnemű, határdiő napló/.

azt mondják nehezen hal meg, ha sajnáljuk az állatot, én már biztosan nem tennék ilyet

Nem azért kérdeztem, szerintem is természetes dolog az állattartás.
De nekem nagyon rossz emlékem van erről. Régen nem lehetett kapni konyhakész csirkét, mi is vettük, anyám vágta le. Nekem kellett a lábát fogni, amíg nyiszálta a nyakát. Ez szörnyű hatással volt rám.
Esténként úgy imádkoztam, hogy álmodjam azt, hogy elvágják a nyakam. Szerencsére, soha nem álmodtam ilyet.
Csak érdekesként írtam ezt a Csányi-dolgot. Engem azért érdekelt, mert olyan dolgokat mondott az állatokról, amit sok ember nem tud.
Ő etológus különben.

már régen nincsenek csirkéim, de igen én vágtam le, nagyon régen volt és akkor még nem kötődtem érzelmileg az állatokhoz ennyire, úgy tanultam, hogy az is hozzátartozik az élethez, az emberek azért tartanak állatot, hogy hasznot hozzanak, a macskát is egerészésre, a kutyát házőrzésre, de hát ez mára már megváltozott, másként tekintek rájuk, mint egyszerű haszonállatra, ők az én szőrös gyerekeim és jól elkényeztettem őket
nem láttam azt amiről írtál, de ilyesmi már egyre kevésbé érdekel, mert a kutyuskáim, már öreg nyugdíjasok, velük már nem gy kell foglalkozni, mint egy fiatallal és másikat meg nem akarok, később sem