az egyik rokonom fonyódon lakik, a kertszomszédja a balaton és azt mondja, hogy a tévéből tudta meg, hogy katasztrófa sulytott terület lettek, ők ebből nem csinálnak ügyet, mer évente 20x is előfordul ilyen vihar igen, sajnos a talajvíz és a szennyvíz feltör és a csatornák, árkok nem bírják elvezetni a vizeket
Én sem szeretném. Árvíz biztosan lesz, már áradnak a folyók sokfelé. Láttad a Balatont tévében, hogy kiöntött? Szinte elképzelhetetlen. És a talaj víz meg feltör mindenhonnan,
Most kinéztem az ablakon, már esik.
És képzeld el, már most árvízkészültség van, és június 8-án van Medárd. Akkor is lesznek esők, 40 napig. Ha most bejött a fagyosszentek akkor a Medár is bejön.
De számít, szerintem. Jobban izlik, ha az étel gusztusos.
Öcsém küldött egy fotót rólam. Nem tudom, hogy mikor készült meg hol. Olyan fotó, ahová csak a fejet kell bedugni, és hülye alak van a képen. Rá van írva, hogy Safari-park.
Gondolom, hogy akkor készült, amikor odamentem egyszer, de a fiam nincs a képen, pedig vele voltam. Annyiből örültem neki, hogy fiatal az ember rajta. Jó nézegetni. Hogy került hozzá, nem tudom.
Mindkét generációnak rossz. Nekünk azért, mert ha újra visszajönnek a régi dolgok, az jó, de hosszú távon nem élveznénk. A fiatal meg szerencsétlenkedik, tehetetlenné válik rögtön, ha valami kényelmi dolog kimegy alóla. Kézzel szeletelni én sem szeretek, nem is tudok. Ha felvágottat akarok szeletelni, megkérem a fiamat, ő nagyon szép vékonyra tudja vágni. Ha én csinálom, nekem nincs türelmem, és jó vastagon vágom, az meg nem szép.
nem is őket hibáztatom, csak azt sajnálom, hogy gépek nélkül nem igazán tudnak boldogulni, pedig ha megfigyeled, jönnek vissza a régi dolgok, mint a szén és fa tüzelés stb. és hát bármi megtörténhet egyik alkalommal vettem felvágottat és az eladó kislány azt mondta, hogy sajnos nem tudja felszeletelni, mert elromlott a szeletelőgép, az még csak eszébe sem jutott, hogy kézzel is fel lehet szeletelni, pedig azelőtt úgy csinálták
Nem igazán lehet hibáztatni őket. Ők már teljesen más világban nőnek fel. Mi még a rendszerváltás előttiek vagyunk, másképpen szocializálódtunk. Nekünk még nem volt szabadság érzetünk, nem tudtuk igazán, mi az, hogy lehet. Ma már teljesen más világ van.
Érdekes műsort hallgattam délután. Olyan szülők telefonáltak, akiknek a gyerekei már kint élnek és nem vágynak haza. Volt aki azt mesélte, hogy amikor hazajött a fia (látogatóba) elájult, hogy itt milyen buták és maradiak az emberek. Igen, ez van. Mi már nem tudjuk, milyenek vagyunk, mert nincs rálátásunk. De az, aki évek óta nem volt itthon, annak szokatlan ez a légkör.