Ezt akkor még egy családi programajánlóval terveztem kiegészíteni, mert nagyon szétszórva találtam meg a programokat a neten, rengeteg idő elment a keresésükkel, és egy szakértői kérdezz-felelek oldallal, ahol nem csak egymástól tudnak kérdezni az anyukák.
Azt hittem, hogy majd én megcsinálom HTML weboldalként, de gyorsan kiderült, hogy amit szeretnék, messze túlmutat ezen. Kerestem hát a levelezőlistán egy programozót, akitől megtudtam, hogy létezik egy olyan rendszer amit CMS-nek hívnak és nekem arra van szükségem, ő pedig pont ilyet fejleszt és én lennék az első igazi ügyfele. Ez később messze nem volt olyan szép, mint ahogy elsőre ígérte, de így is azt mondom, hogy szerencsém volt - vagy segítettek odafentről, kinek-kinek ízlése szerint - hogy rátaláltam.
Addigra már volt egy működő vállalkozásom, ami fordítással-fordításközvetítéssel és nyomdai előkészítéssel foglalkozott, én pedig a második babámmal voltam otthon, míg a nagyobb épp csak elkezdte az ovit, így ez tényleg csak hobbinak indult.
Azt gondoltam, hogy az első évben feltöltjük az oldalt tartalommal néhány vállalkozó kedvű sorstárssal (akik meglepően hamar eltűntek mikor kiderült, hogy itt tényleg nincs azonnal bevétel), utána elkezdjük gyűjteni a látogatókat, és talán a harmadik évtől lehet, hogy lesz valamennyi hirdetés-bevételünk is. Ez volt az üzleti terv, bár erről a fogalomról akkor még nem sokat hallottam.
A családi támogatás részünkről annyit jelentett, hogy különösebben nem akadályoztak benne. Amíg otthon minden rendben volt, a férjemet nem nagyon izgatta „az új hobbim”, már több mint fél éve aktívan működött az oldal, mire először rendesebben megnézte egyáltalán.
Az első évek leírhatatlanok voltak. A Családinet akkor még egyedülálló volt a maga kategóriájában (azóta számos – mondjuk úgy – követője akadt), és gyorsan kiderült róla, hogy nagy hiányt pótolt.
Egymás után érkeztek a kérések-igények az olvasóktól, ugyanakkor sorra derültek ki az alap rendszer hibái és hiányosságai, azonban az eredeti programozó a javítást már nem vállalta, így megkezdődött egy több éves kálvária, amiben mindig új programozókat kellett keresni az előzőek hibáinak javítására.
A családinetes cégvezetés első 6-8 évét részemről nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor leviszel egy hatalmas kutyát sétálni, és ahogy kiléptek a kapun ő megindul, te pedig rohansz-repülsz utána, mert a kezedre tekeredett a póráz és próbálsz nem túl nagyot esni.
Egymás után érkeztek a kérések-igények az olvasóktól, ugyanakkor sorra derültek ki az alap rendszer hibái és hiányosságai, azonban az eredeti programozó a javítást már nem vállalta, így megkezdődött egy több éves kálvária, amiben mindig új programozókat kellett keresni az előzőek hibáinak javítására.
A családinetes cégvezetés első 6-8 évét részemről nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor leviszel egy hatalmas kutyát sétálni, és ahogy kiléptek a kapun ő megindul, te pedig rohansz-repülsz utána, mert a kezedre tekeredett a póráz és próbálsz nem túl nagyot esni.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ahogy jöttek az új igények, nőttek a kiadások is. Sikerült ugyan egy-egy hirdetőt találni, de az anyagi hátteret éveken át a másik vállalkozásom biztosította, anélkül nem lett volna meg a programozók és cikkírók költsége.
Az idő is korlátozott volt, amit erre tudtam szánni, hiszen az első és legfontosabb mindig is az volt, hogy a gyerekeknek, a családnak megadjak mindent. Utána jött a másik vállalkozás, ahol a fizető megrendelések jöttek, és a Családinet tényleg nem tudom már így utólag, hogy hova fért bele. Emlékszem, mekkora könnyebbséget jelentett, mikor az első notebookomat megvettem, mert onnantól nem kellett mindig az íróasztalnál ülve dolgoznom, átvihettem a nappaliba, ahol a gyerek lázasan aludt mellettem, mert egy pillanatra sem akartam magára hagyni.
Van, amit mai eszemmel már másképp csinálnék a vállalkozásban, de soha, egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy ezt az életmódot választottam.
Sokan hiszik, hogy milyen könnyű nekem, hiszen bármikor ráérek a gyerekekkel foglalkozni. Ez részben valóban így van, hiszen én osztom be az időmet, viszont én is folyamatos bűntudattal küzdök, hogy nem vagyok eleget a lányaimmal. Bár én még egy könyv olvasása közben is képes vagyok így érezni, tehát ez is viszonylagos.
Amikor nagyon összeszaladtak a fejem felett a munka-család-háztartás hullámok, akkor egy-két évig próbáltam bejárónőt alkalmazni, de miután kiköltöztünk a kertvárosba, nehéz volt jót találni, aki vállalta volna a kijárást, rosszra pedig sajnáltam a pénzt, így egy idő után feladtam.
Sokat tanultam viszont – és tanulok a mai napig is - tréningeken, előadásokon, erre soha nem sajnáltam költeni, de a sok "önjelölt guru" között egyre nehezebb megtalálni azt, aki még valóban értéket ad. Ma már főleg külföldi forrásokból képzem magam.
Jelenleg több, mint félmillió olvasónk van havonta, a visszajelzések alapján szakértői portálként tartják számon a Családinetet.
Túlzás nélkül mondom, hogy a vállalkozás legnehezebb része a megfelelő munkaerő megtalálása. Jelenleg a Családineten négyen dolgozunk napi 8+ órában, és meg se tudom számolni mennyi külső munkatársunk és alvállalkozónk van.
Már nem szorulunk másik vállalkozásomtól támogatásra, sőt, az új terveink, termékeink számára remek ugródeszka a Családinet.
Túlzás nélkül mondom, hogy a vállalkozás legnehezebb része a megfelelő munkaerő megtalálása. Jelenleg a Családineten négyen dolgozunk napi 8+ órában, és meg se tudom számolni mennyi külső munkatársunk és alvállalkozónk van.
Már nem szorulunk másik vállalkozásomtól támogatásra, sőt, az új terveink, termékeink számára remek ugródeszka a Családinet.
De ami számomra sokkal többet jelent a pénznél, az a rengeteg lehetőség, a jó kapcsolatok, amikre a munkám kapcsán tettem szert. Olyan ajtók nyíltak meg előttem, amiknek még a létezéséről sem tudnék, ha nem volna a vállalkozásom, és olyan barátaim vannak, akik meglétét nem lehet semennyi pénzzel kifejezni.
Sokáig hittem, hogy majd a gyerekeimnek fogom átadni a céget, ha úgy döntök, hogy visszavonulok, de jelenleg egyikük sem érdeklődik az online média iránt, én pedig abban szeretném támogatni őket amit szívből szeretnének csinálni, így ez a kérdés egyelőre nyitott marad...
(A cikk a Családinet családi vállalkozásokat és vállalkozó szülőket bemutató felhívására, minta-írásként készült.)
(A cikk a Családinet családi vállalkozásokat és vállalkozó szülőket bemutató felhívására, minta-írásként készült.)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)