Ennek a stratégiának vannak kétségtelen előnyei (pl. a takarékosság szokása), viszont ugyanennyire meggyőző hátrányai is (pl. a takarékosság még nem azonos a megtakarítással, vagy az, hogy túl sok időbe telik, mire összegyűlik belőle annyi pénz, hogy élvezni is lehessen). Ezért ma megnézzük a másik végletet.
Vagyonépítési stratégiák
Vagyont építeni tudni kell. Miért? Mert ha nincs vagyonod, akkor csak bajod lesz. És nem, nem az lesz a legnagyobb bajod, hogy nem lesz önbecsülésed.
A pénzügyi coach (köz)beszól:
Tudom, sokan vannak, akik a pénztárcájuk vastagságától teszik még maguk számára is függővé, hogy mennyire értékes emberek is. Ezért már itt szeretném jelezni: annak, hogy éppen milyen anyagi helyzetben vagy, semmi köze nincs, vagyis nem lenne szabad, hogy legyen az önbecsülésedhez. Annak viszont annál több, hogy ha van önbecsülésed, akkor milyen gyorsan tudod megteremteni Magadnak a biztonságot nyújtó vagyont.
Vagyonépítési stratégiák, No. 2 - pénzvadászat
Ez pedig az a stratégia, amelyre szintén erősen hajlamosak vagyunk, pedig már Hofi is megmondta, hogy fárasztó sportág.
A pénzvadász az a fajta ember, aki úgy gondolja, hogy akkor lesz gazdag, ha minél többet keres. Ezért nem rest dolgozni sem látástól Mikulásig. (Szerintem kapásból 10 embert Te is meg tudnál nevezni ebből a típusból - csak a tágabb családtagjaid közül.) Számol, sokat számol, de mindig csak azt, hogy mennyit kell még összekalapálnia ahhoz, hogy ezt vagy azt meg tudja venni. Arra figyel, hogy a megélhetése biztosított legyen (azaz a sárgacsekkek is időre be legyenek fizetve), de ezt alapnak fogja fel, szükséges muszáj-ként, eszébe sem jut, hogy ezen változtathatna. Vagyis a nyilvántartásaira jellemző, hogy erősen féloldalasak: ha a kiadásairól vezet is nyilvántartást, azokból nem igyekszik levonni a tanulságokat, csak azt akarja tudni belőlük, mennyit kell fixen havonta kiadnia.
Jellemzően hónapról hónapra, évről évre gondolkodik, ebben a ciklusban mozog. Jó érzéssel az tölti el, ha látja, mennyivel gyarapodott, már megint sikerült valami vágyott holmit megszereznie, és a biztonságérzete sem inog addig, amíg tud hajtani.
A stratégia előnye:
Nem igényel állandó önfejlesztést, pénzügyi tanulást. A stratégiára leginkább fogékony pénzügyi személyiségtípusok ezt a módszert élvezik is.
A stratégia hátránya:
Illúziókra épül. Az ilyen ember attól hiszi magát gazdagnak, hogy sok a felhalmozott tárgy az életében. Felhalmozott tartaléka azonban nagyon kevés, tehát baj esetén nem sok mindenhez tud nyúlni, a tartalékok hamar kimerülnek.
Mivel az illúziókhoz ragaszkodik, ezért egy hirtelen élethelyzet-változásban (pl. munkanélküliség vagy tartós munkaképtelenség esetén) is hajlamos ragaszkodni a felhalmozott tárgyakhoz, mert úgy gondolja, ezek biztosítják számára az életszínvonalat. Pedig csak annak látszatát adják.
Ez a stratégia kizárólag akkor működik, ha valamilyen oknál fogva már nem lesz több olyan tárgy, amit még akarna - ennek azonban a fogyasztói társadalom korában meglehetősen csekély esélye van.
A stratégia csapdái:
Iszonyú gyorsan el tud benne használódni az ember fia/lánya. Az örökös hajtás ugyan tűnhet ösztönzőnek, de a valódi motiváló erő nem valamilyen életérzés, vagy a kiteljesedés, az önmegvalósítás, hanem a birtoklási vágy. Ez ugyan eljuttathat egy bizonyos életszínvonalra, de tartós anyagi biztonságot nem képes vele teremteni az ember. Az állandó hajtás azonban fizikailag elkoptatja.
A másik csapda a kiüresedés. Ez a lelki, érzelmi kopás jele. Sokan hajlamosak ezt a stratégiát azért választani, mert úgy érzik, ezzel tesznek meg mindent azért, hogy minél magasabb színvonalat tudjanak biztosítani a családjuknak. (Ismerős a mondat, hogy "Kihajtom a belem a családomért."?) Ez egy idő után már nem a család iránti szeretet kifejezési formája lesz, hanem sokkal inkább a modernkori rabszolgaságé: ráadásul éppen szeretteit érzi ilyenkor a pénzvadász a leginkább rabszolgahajcsárnak.
A harmadik csapda az a közgazdasági alaptétel, hogy a magasabb bevételek - kontroll nélkül - magasabb kiadásokkal is járnak. Márpedig, ahogyan azt már fentebb írtam, a pénzvadásznak nem erőssége a kiadáskezelés. Vezeti ugyan ezekről is nyilvántartásait, de csak azért, hogy tudja, mennyi pénzt kell összelapátolnia ezek fedezésére. Természetesnek veszi, hogy az életszínvonaluk emelkedésével a kiadások is növekednek. Arra azonban nem fordít figyelmet, hogy a növekedés üteme és mértéke indokolt-e. Ezért a pénzvadászat ördögi körré alakul: minél többet keresek, annál többet költök - minél többet költök, annál többet kell keresnem.
A stratégiát jellemzően használó pénzügyi személyiségtípusok:
Elsődleges személyiségtípusként: a harácsoló (nem pénzt harácsol, hanem javakat), esetenként még a költekező típus is, ha másodlagos típusként átszínezi az aggodalmaskodó személyiségét.
Másodlagos személyiségtípusként: agresszor, álmodozó, dorbézoló.
A jövő héten a vagyonépítési stratégia, No. 3-mal folytatjuk, amely vagyonépítési szempontból talán az aranyközépútnak nevezhető.
Foto: Stuart Miles - FreeDigitalPhotos.net
Vagyonépítési stratégiák - 1 rész
 |
Himer CsillaKisvállalkozások kreatív kontrollingjaElérhetőségem: Honlap: http://www.zsebedremegyek.hu |
| Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)