A Rosa pirosat jelent, a görög rhodon szóból származik, utalva arra, hogy az ókori görög rózsák kárminpirosak voltak.
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, kétszikű növény. A vadon élő Csipkerózsából nemesítették a mai fajokat, amelyek száma eléri a 8000-et. Szinte minden kertet díszít egy-egy rózsatő. Lehet akár lugasnak, sövénynek is nevelni. Nincs annál kellemesebb élmény, amikor az esti kertben üldögélés közben orrunkba hatol a rózsa kellemes illata.
A rózsa illata egy erőteljes, gazdag és pikáns illat. Derűt, örömet kelt bennünk, csökkenti a félelmet és a szomorúságot. Önbizalom erősítésére is használhatjuk, ha belélegzünk pár csepp rózsaillatot a nehéz helyzetben.
A rózsa illóolaj afrodiziákumként is közismert, mert erősen hat az érzékekre, felébreszti a nemi vágyat. Nevezik a „szerelem illatos nagykövetnőjének” is.
Az illóolajat lepárlással és sajtolással nyerik ki a rózsából. Rendkívül sűrű, szinte viasszerű folyadék, amely erőteljes rózsa illattal rendelkezik. Ez az olaj kitűnő torokgyulladás, narancsbőr, terhességi csíkok, - álmatlanság, depresszió, fejfájás, idegesség, félelem ellen, szív és az érrendszerek kezelésére, stimulálja a szexuális vágyat.
A rózsaszirmokat, amelyekből az értékes olajat nyerik, korán reggel kézzel szedik le és azonnal földolgozzák. A rózsaolaj remek szépségápolószer: élénkítően hat a vérerekre, segít az új szövetek növekedésében, javítja a bőrképződést, és gyulladáscsökkentő hatású. A rózsavíznek antibakteriális hatása van, és értékes arcvízként is alkalmazzák.
A gasztronómiában is felhasználják a rózsát. Egyrészt díszítésként, másrészt kandírozott rózsaszirmokat készítenek, valamint a fehér borba kevert néhány szirom kellemes aromát és látványt ad a bornak.
A rómaiak számos gyógyszert és édességet készítettek belőle, és használták illóolaját is.
A mohamedán vallásban szent növény a rózsa, erről tanúskodik Gül Baba türbéje is. A keresztény kultúrában ugyancsak szerepe van, hiszen rózsasziromból készítették a rózsafüzéreket, valamint rózsaablakok formájában is jelen van. De arra a kérdésre is utal a keresztény kultúra, miért van tövise a rózsának: paradicsomi állapotában még tövis nélküli volt ez a növény, csak az emberi bűnbeesés óta nőtt szúrós tövis rá.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)