a szobába bújós, szeles napok legnagyobb gyermekboldogsága : a bunkerépítés.
A szobába bújós, szeles napok, legnagyobb gyermekboldogsága: a bunkerépítés - akár, tetszik ez nekem, akár nem.
Ez nem holmi előre gyártott, konszolidált kisházikó a gyerekszobában. Dehogy.
Székekből, fotelból, kartondobozból álló, lepedő-tetős, ruhacsipesszel összefogott építmény.
Hol?
A nappaliban.
Persze, nekem fásult felnőttnek - akinek mindez első látásra, csupán rendetlenség - komoly érv kell, hogy miért hagyjam felborítani a nappalim.
De a gyerekek hamar megtalálják a gyengémet, és megnyugtatnak, hogy a legkedvesebb bunkerek miért nem a gyermekszobában épülnek:
-Anya, én itt szeretnék bunkert építeni a nappaliba, mert te is itt vagy!
Ó, nekem ennyi elég is, hogy megadjam magam!
Legyen! Bunkerozzunk!
Nem reménykedek, hogy nem most fognak jönni az évente egyszer hozzánk látogatók - mert tudom, hogy most jönnek.
Elképzeltem hogy, udvarias csodálkozással körülnéznek és megkérdezik: Mit csináltok? Nagytakarítás?
Végül is vállalom majd.
Mondom, hogy: - igen - ha a "sátoros" napoknak vége, utána biztos, hogy nagytakarítás lesz...
Amíg "alakul" a nappaliban az építkezés, kitalálok valamit, ami fokozza a jókedvet:
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
bunkerlakó- mindent összemorzsáló linzer:
90 dkg liszt (nagycsaládos adag!)
60 dkg vaj
30 dkg porcukor
4 tojás sárgája
2 cs. vaníliáscukor
2 cs. sütőpor
1 citrom reszelt héja
A lisztet a vajjal szétmorzsolom, majd a többi hozzávalóval összegyúrom.
Minimum 1 órán át hűtőszekrényben kell pihentetni.
Vékonyra nyújtom, formával kiszaggatom /ill. szaggatjuk, mert ez a másik nagy gyermekboldogság/
Előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsül a tészta.
A kihűlt linzereket kettesével, lekvárral összeragasztom.
Szerintem az a néhány linzer, ami megéli a másnapot, az lesz igazán finom.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)