A mai napig abban a hitben éltem, hogy nem szeretem a lasagnét. Csodálkoztam is magamon, hogyan lehetséges ez, amikor szeretek mindent, ami olasz. Étteremben soha nem jutott volna eszembe ilyet rendelni, sőt mi több, olaszországi látogatásaim alkalmával sem éreztem úgy, hogy lasagnét ennék, mindig volt az étlapon olyasmi, amit ezerszer inkább megkóstoltam volna. Nincs az általam követett receptben semmi rendkívüli, viszont amikor megkóstoltam, meg kellett állapítanom, hogy de bizony, én nagyon is szeretem a lasagnét. Ezentúl gyakrabban fogom készíteni.
Hozzávalók:
12 lap tészta (most éppen a színes Tesco-sat vettem, 229 Ft volt egy csomag, ami igen baráti árnak mondható, és bizton állítom, hogy kifogástalan volt)
60 dkg darált hús (most éppen sertéslapocka, legközelebb fele-fele arányban marhahús is fog hozzá kerülni)
2x40 dkg hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1 kis paradicsompüré
2 szál sárgarépa igen apróra darabolva
1 zellerszár apróra vágva
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma apróra vágva
1,5 dl vörösbor
só, bors, oregánó, bazsalikom, rozmaring
7 dl besamel mártás szerecsendióval, borssal ízesítve
20 dkg reszelt parmezán (nem a bolti fűrészpor alakú, és ez fontos momentum!)
olívaolaj
Elkészítés:
Először a bolognai szószt készítettem el: soffrittot csináltam az apróra vágott zöldségekből, vagyis olíva olajon kissé megdinszteltem a vöröshagymát, fokhagymát, répát, zellert, majd hozzáadtam a darált húst. Erős lángon addig pirítottam, amíg a hús szép barna nem lett, és morzsássá nem vált. Ekkor ráöntöttem a bort, azzal is nagy lángon főztem néhány percig, majd pedig hozzáadtam a húshoz a sürített paradicsomot, konzerv paradicsomot, sóztam, borsoztam, egy-egy mokkáskanálnyi oregánót és bazsalikomot tettem hozzá, és egy ágacska rozmaring is került a lábasba. Mérsékeltem a lángot az edény alatt, és kerek egy órán át rotyogtattam a mártást. Addigra az összes fölösleges folyadék elpárolgott róla, gyönyörű színű, sűrű szósz figyelt a lábasban.
Másodszor a besamel főtt meg: 7 dkg vajat felforrósítottam, 3 evőkanálnyi lisztet szórtam rá, fehéredésig kevertem, és felöntöttem 6 dl meleg tejjel. A tejet lassan öntöm a vajas-lisztes keverékhez, de egyszerre teszem mindezt, aztán pedig szorgosan keverve felforralom a mártást. Időközben ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, végül pedig adtam hozzá egy kis maréknyi reszelt parmezánt.
Harmadszor a tésztáról szólnék. Nem tudtam eldönteni, mi legyen a száraztésztával. A dobozon a leírás azt mondja, főzzem meg használat előtt. A neten sok helyen olvasom, hogy nem kell megfőzni, csak szárazon használni. Így aztán az arany középutat választottam: forró vízben kissé előpuhítottam a tésztalapokat, hogy könnyebben tudjak velük bánni. Mondhatom, jól is tettem, teljesen fölösleges lett volna megfőzni őket, istenien megfőttek a szószban és a sütőben.
Negyedszerre a rétegezés következett: egy megfelelő méretű jénai edénybe bolognai mártást öntöttem, erre fektettem négy tésztalapot. Újra bolognai szósz következett, ezt beterítettem besamellel, megszórtam parmezánnal. Ezt még egyszer megismételtem, a harmadik réteg tésztát besamellel és parmezánnal takartam be. 180 fokos sütőben 45 percet sült a lasagne.
Forrás: http://fakanal.freeblog.hu
Lasagne bolognese al forno |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Bolognai spagetti
Emami
#2
2010. február 13. 07:52:01 | szombat |
Ez így nagyon fini,kipróbáltam!
|
|
|
|
mamoka49
#1
2009. szeptember 18. 21:12:48 | péntek |
Fantasztikus lehet. Kisfiam mindig nyúz a lasagnyáért. /nem tudom hogy kell helyesen írni/, de ki fogom próbálni.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)