A szülők néha megfeledkeznek arról, hogy egykor ők maguk is voltak kamaszok. Elszöktek otthonról, vagy éppen csak hajnalban értek haza egy buliról. Persze, ha saját gyermekük teszi ugyanezt, az parázs vitába torkollik. Pedig szülőként, és emberként tudnunk kell, hogy kontrolláljuk kamasz gyermekeinket anélkül, hogy akadályoznánk őket a természetes szárnypróbálgatásban.
Kérdések viharában
A kamaszok fejében számtalan gondolat forog, s tapasztalatok hiányában rengeteg kérdésük lehet, melyre nehezen kapnak választ. Ritka az a szülő-gyerek kapcsolat, amiben a gyermek nyugodt szívvel, bármilyen kérdést feltehet szüleinek. Emiatt általában a barátok, újságok, vagy éppen ismerők adják meg a választ a kérdésekre.
Mindenki emlékszik rá, milyen kínosak a szülői "prédikációk", az első, szülőktől felvilágosítás. Egy kamasz számára kényelmetlen ez a helyzet, hiszen olyan témákról esik szó, melyek a legintimebb szférát érintik. Egyáltalán nincs ok elkeseredésre, ha gyermekünk nem velünk akarja megvitatni lelki dolgait, vagy szerelmi életét.
Bár a szülő a legfontosabb minta, s az ő szava (ha nem is így tűnik), mindenki másénál nagyobb hangsúlyt kap.
Beavatkozás vagy tanácsadás?
A kamaszkor egyik legtipikusabb jellemzője a lázadás, mely a felnőttkorhoz közeledve természetes jelenség. Az addig gyermekként kezelt ember lassan eléri a felnőttkort, mely tele van elvárásokkal. Nem csak a munkában, de már az iskolában is tudni kell felelősségteljes döntéseket hozni, önálló munkát végezni. Ehhez pedig óhatatlanul el kell sajátítani az idő- és pénzbeosztást, a felelősséget.
A szülő olykor lázadásnak tekintheti, ha gyermeke tovább marad el a megbeszéltnél, vagy éppen nem akarja elvégezni otthoni teendőit, de valójában ezek az első szárnypróbálgatások, melyek felkészítik a későbbi önálló életre.
Meg kell húzni a határvonalat a tanácsadás, és a gyermek életébe való beavatkozás között. Nincs értelme napirendet készíteni egy kamasznak, vagy ellenőrizni minden lépését, hiszen az önállósághoz hozzátartozik az is, hogy ne a szülő határozza meg gyermeke mindennapjait.
Jó és rossz döntések
A szülőknek is folyamatosan tanulnia kell. Először azt, hogyan kell gondoskodni egy csecsemőről, majd azt, hogyan neveljék gyermeküket. A kamaszkor egy külön, nagy megpróbáltatásokkal járó tananyag, melyben szülőnek és gyermeknek egyaránt döntéseket kell hoznia.
A szülő felelőssége, hogy gyermekét a korának megfelelően tájékoztassa a lehetséges, problémákról, veszélyekről. A kamasz azonban maga hozza meg döntéseit, s ebben még szülei sem akadályozhatják meg. Senki sem hozhat mindig jó döntéseket, előfordulhat, hogy gyermekünk rossz utat választ.
Ezért semmiképpen nem szabad hibáztatni, vagy felelősségre vonni. Mindannyian (még tapasztalt felnőttként is) hozunk néha rossz döntéseket. A szülő feladata csupán az útmutatás, nem pedig gyermeke teljes életének menedzselése.
Mindent összevetve ebben az időszakban a gyermek még jobban igényli szülei közelségét. A tanácsadást azonban nem keverhetjük össze a beavatkozással. Meg kell tanulnunk, hogy gyermekünket felnőtt, öntudatos emberként kezeljük, s csupán tanácsadással, megfelelő példamutatással tanítsuk.
Fotó: www.foter.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)