Csoportomban az idén 20 fő jár. Ebből 4 fő autista, 2 fő BTM-es, 2 fő enyhe fokban értelmileg akadályozott. Így nálunk nevelkedik a tanulásban, és értelmükben akadályozott gyermekek, a Beilleszkedési, tanulási és magatartás problémás , az Autista, a pszichés zavarral küzdő gyermek. Team munka működik, amiben aktívan vesz részt a pszichológus, a gyógypedagógus, az óvodapedagógus, és a pedagógiai asszisztens a dajkával együtt. Van részünk bőven empátiában, és sajnos agresszióban is.
Sok - sok tapasztalat, megfigyelés, szakmai kutakodás, próbák, és kudarcok után megállapíthatjuk:
Őszinte, feltétel nélküli szeretet nélkül semmit sem érünk!
"A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok, és egy készséges fül."
ismeretlen szerző
Mi kell az empátia kialakításához?
1. A legfontosabb: a modell értékű, minta. Ahogyan én, ( illetve a körülötte levő szeretett felnőttek) viselkednek, úgy fog a gyermek is.
"Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében."
Rudolf Steiner
Az egyik autista kisfiú , nemrég érkezett óvodánkba. Nem beszél, nem teremt kapcsolatot, nem szobatiszta, nem eszik, nem iszik az óvodában tartózkodás ideje alatt. Ha valamit erőszakosan akarnak tőle, akkor egyszerűen megharapja a vele erőszakoskodót. A gyerekek az első hónapban nézték. Csak félszemmel. Mi is. Később – mi felnőttek- ölbe vettük, mert szereti a testi kapcsolatot. Énekelgettünk, dúdolgattunk neki. Majd rájöttünk, hogy a zenét szereti. Táncol rá, vagy csak egyszerűen közelebb megy a hangforráshoz. Sokat simogatjuk, lovagoltató játékokat játszunk vele. Ha nagyokat ugrik vele a lovacska, kacagni kezd.
Néhányszor előfordult, hogy húzták a gyerekek a kisfiút, menjen velük játszani. Válaszul beleharapott a kezükbe. Meglepődtek, és jöttek panaszkodni a gyerekek. Nem értették, miért tette. Leültünk, és megbeszéltük. ( Valahogyan neki is meg kell értetni veletek, hogy mit szeretne, és mit nem.) És lám. Ma már ők is csiklandozzák, simogatják, sőt a délutáni pihenésnél el is altatják. Figyelték a felnőtteket, és mindent, amit tettünk, teszik ők is.
Amikor délután megérkezik a szülő az óvodába, és szól a gyermeknek, hogy menjünk haza. A gyermek odamegy, de az anyuka még tovább beszélget, s egy „mindjárt megyünk”-kel elintézi a gyermeket, akkor a gyermek megtanulja, hogy a „ mindjárt” egy olyan szó, amit ha kimondunk, tovább tehetjük, amit szeretnénk….
2. Dicséret:
"A gyerekek tejjel és dicsérettel táplálkoznak."
Mary Lamb
A gyerekek nagyon szeretnének megfelelni a felnőtteknek. Boldogok, ha megdicsérik, ha megsimogatjuk őket. Miért fukarkodjunk hát ezzel az egyszerű ösztönző móddal? Fontos, hogy mindig konkretizáljuk a dicséretet. Mit tett jól? Miért kapja a dicséretet. Ne általánosítsunk! „Nagyon örülök, hogy összeszedted a lehullott zsírkrétákat! Köszönöm, hogy segítettél nekem! Nagyon jól esett! ( És közben szemébe nézek, mosolygok, és megsimogatom.) A gyerekek elolvadnak egy-egy dicséretnél, és újra, és újra meg akarják kapni.
"A gyermek a világra nyitott lény. A simogatásra simogatással, a jókedvre, jókedvvel, tevékenységre, tevékenységgel felel."
Mérei Ferenc
Mivel drámapedagógus is vagyok, el sem tudnám képzelni a napunkat egy-két drámajáték nélkül. Persze ezek a játékok otthon is játszhatók. Ilyenkor nem teszünk mást:
„CSAK EGYMÁSRA FIGYELÜNK”
Empátia kialakulását segítő játékok:
- rajzolok a hátadra… most te az enyémre.( Élvezi a gyermek, hiszen kellemesen simogat, kicsit csiklandoz. Cserénél, ő is igyekszik ugyanazt az érzést kiváltani bennünk, mint amit mi adtunk neki.)
- tollpihével simogatlak( arcod, hasad, hátad, karod, lábad, minden testrészed. Most cseréljünk!)
- tornaszivacs felett hintáztatjuk a társunkat. ( Mindenesetben felnőtt fogja a két kezét, s egy erősebb gyermek… vagy kettő, a lábait.)
- a játékok végén mindig mondja el mindenki: Milyen érzés volt! Tapasztalja meg a gyermek élményként, és fogalmazza meg szavakban a nagyobb nyomaték kedvéért. Így ő is elgondolkodik az érzéseken.
- egyszerű vendéglátósdi: Megterítünk a játék tányérokkal, és meghívjuk vendégségbe a gyereket. Szeretettel, és odafigyeléssel. ( Úgy, ahogyan szeretnénk, hogy vendégségben viselkedjen a gyermek… már megint , mint mindig példát mutatunk…)
"A gyermeknevelés kreatív vállalkozás. Inkább művészet, semmint tudomány."
Bettelheim
Agresszió:
Ha a bevezetőben leírt három feltétel megvan, ( őszinte, feltétel nélküli szeretet, modell értékű minta, és a rendszeres, a gyermek igyekezetét értékelő dicséret megvan, a gyermek szinte nem is lesz agresszív. Persze kell hozzá, egy nyugodt, biztonságot nyújtó családi háttér is. ( jó ha nem veszekedéssel telik a szülőknek, gyermekkel töltött idő… biztonságot pedig azzal adhatunk egy gyermeknek, ha odafigyelünk rá: kérdéseire válaszolunk, ha megijed ott vagyunk mellette, és elmondjuk hogy mi, miért történt. Nem hagyjuk soha bizonytalanságba, és MINDIG ŐSZINTÉK vagyunk hozzá!!!! Azt is megmondhatjuk, hogy most rossz kedvünk van, fáj a fejünk… stb, de ez nem lehet mindig így. Őt egy partnerként kell kezelni, akivel meg lehet beszélni a gyermeket érintő problémákat, lehet vele kompromisszumokat kötni, és ha szükséges, bocsánatot kell kérni! Ezek is minták, ahogyan mi viselkedünk,( házastársunkkal, családtagunkkal, gyermekünkkel) úgy fog ő is!
"Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő, mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet."
O. A. Battista
Ha a gyermek eleget szaladgál, mászókázik, biciklizik, hintázik, ugrál, akkor a benne rejlő belső feszültséget ki tudja mozogni magából! Ha következetesek vagyunk, akkor elegendő szabályt alkotunk, amik korlátok, vagyis kapaszkodókként szolgálnak a gyermeknek. Kiszámíthatóvá válik a gyermek élete, ami biztonságot nyújt neki.
Persze előfordulnak a családoknál viták, esetleg veszekedések, de ezeket is meg kell beszélni a gyermekkel,(tömören, és lényegre törően a gyermek szintjén) mi történt, mért történt, miért vagyunk idegesek, mérgesek.
"Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja. Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja. Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja. Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja. Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja. Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja. Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja."
Robert Fisher
Ha a gyerekek otthon a számítógép, és a televízió „ felügyeletére” vannak bízva, akkor válnak feszültté, szorongóvá, ennek következtében, agresszívvá. Ezek az eszközök csak akkor vannak jó hatással, ha együtt nézi gyermek - szülő, és rögtön magyarázatot, válaszokat kap a kicsi, a felmerülő kérdéseire.
Testvérek közötti agresszió.
Figyeljük meg, hogy miért kezdődik. Mi az oka az agressziónak! Ha csak egy játék van, és azon kell osztozni, akkor egy órának a számlapjára helyezzünk el piktogrammokat, (napocska, felhő, autó, ház, bármi, nincs jelentősége) . Így a gyermek is látja, hogy 5-10 perc, mennyi időt is jelent. ( Pl. Most te játszol a távirányítós autóval, addig, amíg az óra mutatója a felhőig nem ér. Ez 10 perc. Nem kevés idő, de neked is ugyanennyi lesz!) Ha testvér féltékenység áll a durvaság mögött, figyeljünk mind két /három/ négy gyermekre! Mondjuk ki! Naponta többször is akár: „ Szeretlek” Szeretlek mert, : és soroljuk. Téged pedig azért szeretlek, mert: és soroljuk. Végezzük együtt a háztartási munkát! Sok kis kéz, sokra megy!
Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.
Dr. Ranschburg Jenő
Miért szorong a gyermek?
- Mert fél. ( Sötétben, filmek nézése közben, ( még a meséknél is!!! stb.) De félhet attól is, hogy össze ne vesszenek a szülei. Félhet az iskolától is! Az úszástól, a külön óráktól, a széltől, a vihartól, a játszótéren egy vagy több kisgyerektől. Félhet a váratlan helyzetektől, az utcán látott eseményektől, de már olyat is hallottam, hogy a gyermek fél attól, el fogja veszíteni a szüleit. Ha nem vagyunk egy hullámhosszon a gyermekkel, ezeket észre sem vesszük. Nem tudjuk elmondani neki az esemény valóságos mivoltát. Pedig fontos! reálisnak, valóságosnak, és tömörnek kell lenni a válaszainknak. Csak arra válaszoljunk, amit a gyermek kérdez. Azt tudja feldolgozni az ő kis agyával. Pl az egyik kisgyerek az óvodában megkérdezte, hogy meg fog –e halni az anyukája? Mondtam neki, hogy még nem. Ő tovább kérdezett, de EGYSZER meg fog halni???!!! Igen válaszoltam, majd akkor, ha te is megnőttél, született kisfiad, vagy kislányod, és ő is nagy lett már, te pedig addigra már lehet, hogy nagypapa leszel. Akkor, ott nem volt fontos elmondani neki, hogy előfordulhat sajnos váratlan baleset, betegség stb., ami ezt keresztül húzhatja. ( Eldöntöttem azonban, hogy egy későbbi időpontban vissza fogok térni a témára, és elmondom, előfordul ilyen eset. De lehet, hogy csak elmesélem Hamupipőke meséjét, és utána kitérek arra, hogy ilyen is előfordul.
- Mert bizonytalan, nem tudja mi fog következni ( orvos, idegen hely, új játék, döntés képtelenség stb) Senki nem mondja el neki, hogy mi fog történni. Nem segít megoldani a problémáját. ( Pl. A homokozóban egyszercsak elveszi tőle egy másik gyermek a játékát. El kell mondani neki, hogy biztos nincs ilyen játéka a kisgyereknek, és nagyon vágyik ő is egy ilyenre. Gyere szóljunk neki, hogyha szeretne egy kicsit játszani a te játékoddal, kérje el! Megmondjuk neki, hogy te is szereted ezt a játékot, és 5-10 perc után vissza fogjuk kérni! Nézd az órámon látod: ha ideér ez a mutató, visszakérjük, és utána csak te fogsz vele játszani!Azután vissza fogja adni! Ezzel példát mutatunk a konfliktus megoldására, egyben segítettünk a gyermeknek, úgy hogy érezte, nekünk ő a legfontosabb!
Játékok:
- Kínai karate
Egy kisebb szőnyegen karatézunk úgy, hogy a karate minden mozdulatát megtesszük, ( rúgás, döfés, stb, de az nyer, aki nem ér a másikhoz! Lehet egy bíró is, aki felvezeti a szőnyegre a feleket, köszönnek egymásnak, majd megadja kezdő jelet, és figyeli a pálya széléről a játszókat. A végén kettőjük közé áll, és felemeli a győztes kezét a magasba. - Tenyér célba lövő
A teremben, vagy a szabadban szétszóródunk. Mindenki a háta mögé teszi az egyik kezét, tenyérrel kifele. Ez a céltábla. A másik kezén csak a mutató ujját nyújtja ki, a többi ujja csukva. Ez a pisztoly. Mindenki szeretne „ belelőni „ a másik céltáblájában. De mindenki védi, fedezi a saját céltábláját úgy, hogy igyekszik szembe lenni a társakkal. Fut, és forgolódik. ( Téri téjékozó képesség, figyelem, kitartás, önbizalom erősítés a sikerrel, agressszió csökkentés a lövésekkel.. stb) - Katonák
Vár játék, és kis katonák. A látott hallott dolgok kilövése a szorongó gyermeki lélekből.( Fantázia, kitartás, figyelem stb fejlesztése.), - Homok gombóccal vár tetején levő gombóc eltalálása
Homokvár építés. A homokvár tetejére egy gombóc készül, majd onnan kb 2 M-re gombócokat gyúrunk, és elkezdjük célba venni azt az 1 szem gombócot a vár tetején. Ha sikerül, elölről kezdjük.
A fentiek mind akkor működnek hatékonyan, ha figyelünk a gyermekre: Sokan azt mondják, nincs erre idejük, energiájuk. Nézzük meg, mennyi időt kell erre áldozni, egy óvodás gyermek szüleinek!
Reggeli ébresztő, készülődés az óvodába. Ott állunk egymás mellett a fürdőszobában és tisztálkodunk. Akár versenyt is rendezhetünk, ki öltözik ma elsőnek fel. Én híve vagyok a jutalomnak, (ami nem csak tárgyi lehet, de akár az is. Sokszor elég egy nagy ölelés!) Elmegyünk az óvodába, és egész úton beszélgethetünk, mit látunk az úton. (színesek a falevelek, milyen fáról hullik, merre nézek, ha átmegyek az úton, milyen típusú autók mennek az úton, hány mosolygós, és hány szomorú embert látok… stb) bármiről, de beszéljünk!!!! Beérünk az oviba. Öltözködés közben elmondjuk egymásnak, hogy fog telni a napunk. (gyermeknek, szülőnek egyaránt.) Közben máris jöhet az: „Én nem akarom! Gyere értem ebéd után! „stb. Megint jöhet az óra. Megmutatom, meddig dolgozom, mikor érek ide. Ha nehéz elválni, egy Anya/Apa „szagú” zsebkendő, saját kis játék stb. Legközelebb délután találkozunk a gyermekkel. Hazamegyünk, és kezdődhet kb. 5-fél 7 –ig az a másfél óra, amit együtt tölthet gyermek és szülő! Utána vacsora, fürdés, altató mese, altató dal a szülő szájából(!!!!), esetleg egy 10 perc simogatás, és már alszik is, féltett kincsünk, életünk értelme, a gyermek! Sok? Kevés? Ki - ki döntse el. Néhány évünk van! Ezalatt alapozhatjuk meg gyermekünk jövőjét. Kamaszkorban minket fog segítségül hívni, vagy a kortársai által javasolt dolgokat… Pl. a drogot, vagy az alkoholt…
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)