Kedves Olvasó!
Mindannyian találkoztunk már agresszív gyermekkel és felnőttel egyaránt. Az agresszió olyan viselkedési forma, melynek célja másokban való testi vagy lelki kár okozása szándékosan. Úgy gondolom az agressziónak három oka lehet és mindhárom esetben nem csak az óvodapedagógusoktól kell várni a megoldást, hanem maga a szülői páros is segítse a munkát. Ennek alapja a kölcsönös bizalmon alapuló személyes kommunikáció.
Első agresszív viselkedési forma: nem mondható igazi szándékos cselekedetnek. Az SNI rendszerbe tartozó gyermekek egy része nem tudja felmérni az okozott testi kárt. Mostmár kaphatóak érzelmi kártyák, amelyek igen széles skálán mutatják be és ismertetik az érzelmek fajtáit. Azt javaslom eme kártyák segítségével gyakoroljanak a gyermekkel. Mutassa ki, ha kell a kártya által (alkalmazásával), hogy éppen mérges, szomorú, kétségbeesett vagy nem ért valamit. Amennyiben nem tudja ezeket az érzelmeket kimutatni, ilyen viselkedéssel tud reagálni.
Második agresszív viselkedés esete: a folyamatos figyelem felkeltő gyermek. Ő az, aki csipked, lökdös és eközben nézi a szülőt, vagy óvónőt. Ennek leggyakoribb oka a figyelem felkeltése ahogy az előző mondatban is írtam, illetve a csoporton belüli hatalom megszerzése. Mert bizony a szociális társadalom rendszerébe való önelhelyezés már az óvodáskorban elkezdődik. Ebben az esetben általam ajánlott megoldás: óvodai csoportszobában üljenek le a gyerekek körben törökülésben. Az óvodapedagógus feladata, hogy teremtsen nyugodt légkört. A gyermekek az óvónő segítségével mondják el miért kedvelik a csoporttársaikat. Legyen időnk mindenkit meghallgatni.
Az idő ilyen esetben mindennél többet ér. Amikor az adott gyermekre kerül a sor a csoporttársai mondják el miért tartanak tőle, mivel bántja meg őket. Nem azt kérdezzük miért nem szeretik, mert az egyenlő a kiközösítéssel. Arra legyünk kíváncsiak mi az a cselekedete ami bántó mások számára, ami a konfliktus gyökere. Közösen találjunk ki megoldást például: X számoljon el 10-ig mikor úgy érzi mérges lesz, vagy társai nyugodtan mondják neki, hogy ,,Tudod, mi azért szeretünk veled játszani, mert mindig új ötleteid vannak! Most nincs új ötleted?” Ebben a helyzetben érezni fogja, hogy egyenrangú a játékban és kikérték a véleményét, tehát fontos szerepe van a csoport életében. A kör alkotás után az óvodapedagógus vezesse át először irányított, majd szabad játékba a tevékenységet. Figyeljen és gyakoroltasson, ha szükséges. Legyen részese a problémamegoldásnak. A szülők feladata pedig az, hogy gyermeküket ne terheljék túl.
Amennyiben nagy az elvárás (foci, úszás,lovaglás,idegennyelv egyszerre) magas lesz a gyermek önmércéje és fusztráltsága. Ezért elnyomja csoporttársait, mert így lehet első, a csoportközéppontja.
A harmadik agresszív viselkedés ok: amely számomra a legkegyetlenebb, maga a szülő él agresszív szerepben és ezt a gyermek vetíti le. Ezekben a családokban gyakori, hogy bántalmazó szülőnek a gyermek mutat görbetükröt. Ennek következményeként az apa/anya ,,lelki bokszzsáknak,, használja őt. Ugye mennyire kegyetlennek hangzik? A következő mondatok jellemzik a lelkibántalmazást: ,, Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?” ,,Menj már innen!” ,,Ha nem jössz itt hagylak!”. Az utolsó mondat úgy gondolom zokszó nélkül nevezhető kegyetlen bánásmódnak. Egy gyermek az édesanyjában, édesapjában bízik meg egyedül a világon és az képes lenne ott hagyni a gyermek szemével nézve a világ közepén... Csupán azért mert földbe gyökerezett a lába. Vagy mert felhívja magára a figyelmet. A szülőnek ez csak egy meggondolatban kijelentés, de a gyermekének egy karc a lelkében. Ne legyenek lusták leggugolni és mélyen szemébe nézni gyermeküknek, majd ezt mondani: ,,Nagyon szeretlek, de most mennünk kell.” Amennyiben pedagógusok vagyunk beszélgessünk a szülővel. Mondjuk el, hogy mit tapasztaltunk a gyermekkel kapcsolatosan. Például:,, X sértegeti a csoporttársait. Mit gondol kitől hallotta ezeket a szavakat?” vagy ,,Y ezekkel a szavakkal bántotta a barátját. Szeretném, ha együtt oldanánk meg ezt a problémát. Kérem otthon Önök is erősítsék benne a pozitív viselkedési formákat. Adjanak gyermekük számára pozitív visszacsatolásokat.”
Amiket kerüljünk agresszív viselkedés esetén, mert csak erősíti a negatív viselkedési formát:
- Magyarázat nélkül ne ,,büntessünk”.
- A büntetés ne tegye ellehetetlenítő helyzetbe a gyermeket, például ne zárjuk egyedül a szobába, főleg ne sötét helyiségbe! A gyermek nem rab és a szülő nem börtöntőr.
- Ne tetézzük a konfliktus helyzetet kiabálással.
- Ne alázzuk a gyermeket sem szavakkal, sem tettekkel.
- Ne adjunk párnát/plüsst bokszolni. A viselkedési formát nem javítja, csupán az eszkökz változik.
Agresszív viselkedés esetén javíthatunk az érzelmi állapoton:
- Türelmes hozzáállással.
- Konfliktus helyzet helyes kezelésével.
- Szeretettel forduljunk a gyermekhez.
- Gyermeki nyelven mondjuk el a gondolatainkat.
- Játékos formában dolgozzuk fel az agresszív viselkedésből származó konfliktus helyzetet.
- Neveljünk szeretettel!
- Minden gyermek egyenlő, ezt sose felejtsük el!
- Szakkönyv olvasása.
- Jóvá jól szeretni.
Cikkemmel szerettem volna bemutatni látásmódomat az agresszív viselkedéssel kapcsolatosan. Remélem tudtam segítséget nyújtani a nyugtalan gondolatoknak és megnyugtatni aki harcol az ilyen szituációk ellen.
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)