Kedves Anyu!
Sok mindenre emlékszem és sok mindenre nem.
Azt például nem tudom, hogy milyen márkájú cipőkben jártam, vagy mennyi használt ruhám volt és mennyi új.
Nem tudom, hogy ingyenes vagy drága programokra vittél-e.
Ahogy azt sem, hogy mennyit dolgoztál, vagy mit csináltál, amíg én óvodában vagy iskolában voltam.
Nem emlékszem, hogy ki volt-e festve a körmöd, vagy hogy hordtál-e ékszereket.
De arra már emlékszem, hogy milyen finom illatod volt. Vaníliás. És ha hozzád bújtam, és egészen mélyen belélegeztem, akkor azonnal megnyugodtam.
Emlékszem rá, hogy a legkülönfélébb módszerekkel próbálkoztál, csak hogy megvigasztalj, amikor sírtam. Volt, hogy megöleltél, máskor báboztál nekem, vagy énekeltél.
Emlékszem, hogy egy este sem maradt el az esti mese vagy jó éjt puszi.
Emlékszem, hogy amikor beteg voltam, te egész éjjel az ágyam mellett virrasztottál, és időnként a forró homlokomra tetted a kezed.
Emlékszem, hogy a fürdőkádban azt játszottuk, hogy habszakállat csináltunk egymásnak.
Emlékszem, hogy megengedted, hogy gumicsizmával ugráljak a pocsolyában, vagy hogy sarazzak nyáron a homokozóban, sőt, még te is beszálltál!
Emlékszem, hogy úgy szerettük egymást, mint senki más, és tudtam, hogy amíg mellettem leszel, addig engem semmi baj nem érhet az életben!
Emlékszem, arra is, hogy te tanítottál meg cipőfűzőt kötni, és hogy mindig azt mondtad, hogy legyek bátor, ne féljek semmitől.
Emlékszem a mosolyodra, ami minden problémát elfeledtetett velem.
De ami a legfontosabb: te tanítottál meg feltétel nélkül szeretni.
Lehet hogy néha bizonytalan voltál, vagy nem azt a döntést hoztad meg, amit kellett volna, de hidd el, ez eltörpül a sok jó mellett, amit tőled kaptam. Nagyon szeretlek Édesanyám, és tudd, hogy mindent nagyon jól csináltál, hiszen ennyi csodás emlékem van gyerekkoromból.
Indexkép: 6979608 képe a Pixabay-en
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)