Nyílt levél egy anyától kamasz gyermekéhez, aki épp hülyeséget csinált

Akinek csinált már nagy butaságot a gyereke - és ez valószínűleg minden gyerekről elmondható lesz előbb-utóbb -, ismeri az ezt kísérő szégyent és tehetetlenséget. A legtöbb szülő nehezen tud indulat nélkül reagálni arra, amikor szeme fénye éppen homokot szór a játszótéren a másik gyerek arcába, vagy a barátait meglátva körülnézés nélkül rohan át a forgalmas úton.

Az óvodás és kisiskolás kor azonban a viszonylag szoros szülői felügyelet miatt még rendszerint elmúlik különösebb problémák nélkül. A kamaszkorral szükségszerűen beköszöntő nagyobb szabadság és több felelősség azonban elkerülhetetlenül magával hozza a nagyobb jelentőségű hibázások lehetőségét.
Hogy mibe keveredhet a tizenéves, mindenkinek a saját fantáziájára van bízva - ötletekért érdemes a saját fiatalkorunkat felidézni -, de a veszélyes ostobaságokban való valamilyen szintű részvétel szinte kikerülhetetlen.

A magát lejárató, veszélyes helyzetbe sodró, rossz döntést hozó kamasznak nem a szülői sirámokra, hanem a háttérben mindig szilárdan megálló anyára és apára van szüksége.
Olyanokra, akikre a legnagyobb bajban is számíthat, akik nem bagatellizálják el az esetet, de nem is nehezítik meg a dolgát szidással és ítélkezéssel. Nyílt levél egy anyától kamasz gyermekéhez:
 

Levél a gyermekemnek, aki épp hülyeséget csinált

Szeretlek. Jobban szeretlek mindenkinél.

Igen, ezzel kezdem a komoly beszélgetésünket, mert tudnod kell, hogy törődünk veled, és fontos vagy nekünk: nagyon fontos, hogy az ehhez hasonló időkben ezt elhidd.

Most valami helytelent tettél. Elbotlottál. "Rosszat" cselekedtél. De képzeld: én is tettem helytelen dolgokat. Én is elbotlottam. Én is tettem "rossz" dolgokat.

Most talán szomorú vagy, mert tudod, hogy megbántottál és elszomorítottál másokat. Talán össze vagy zavarodva, mert nem gondolkodtál, mielőtt cselekedtél volna, és tudod, hogy a tetted rossz fényt vet rád. Talán csalódott vagy - magadban is és azért is, mert csalódást okoztál nekem. Talán félsz is a tetteid következményeitől, és attól, hogy a rossz ítélőképességed milyen hatással lesz a későbbi életedre. Talán úgy érzed, ebből soha nem fogsz tudni talpra állni.

Én pedig attól félek, ezek közül semmit nem érzel.

Talán nem szomorít el téged a döntésed, vagy nem érdekel, hogy megbántottál másokat, mert éppen olyan önző időszakodat éled, hogy alig foglalkozol a környezeteddel. Talán egy kicsit sem vagy zavarban: lehet, hogy olyan bizonytalan vagy, hogy magaddal is elhiteted, teljesen mindegy, ki mit gondol rólad. Talán nem csalódtál önmagadban, és az sem érdekel, hogy én csalódtam benned, mert tudod, hogy "így is, úgy is" szeretlek. Talán nem félsz attól, hogy a döntésed hogyan befolyásolja majd a későbbi életedet, de hidd el, attól még lehet, hogy fogja. Talán azt sem gondolod, hogy ebből az egészből neked talpra kellene állnod, ami engem egészen elképeszt, de nem jó értelemben.

Figyelj, gyermekem.

Én most szomorú vagyok. Elszomorít, ha te szomorú vagy, az pedig még jobban, ha nem érdekel téged, hogy másokat megbántottál. Zavarban is vagyok. Összezavar a kérdés, hogy vajon hol rontottam el a nevelésedet, amiért nem gondolkodsz, mielőtt cselekednél. Szégyellem magam, mert a te cselekedeteid rám vetnek rossz fényt, és azt sugallják, nem vagyok képes jó embert nevelni. Csalódott vagyok. Csalódtam magamban, amiért mindketten ebbe a helyzetbe jutottunk. Félek is. Félek, hol fogsz a rossz döntéseid következtében kikötni - és hol fogok én is kikötni veled együtt.

Sokan figyelemfelhívásból hozzák meg a rossz döntéseiket. Csak remélni tudom és imádkozom, hogy nem szomjazol annyira a figyelemre, hogy ezért tetted, amit tettél. Mások csak azért cselekednek így, mert épp nem tudtak tiszta fejjel gondolkodni, és őszintén remélem, nálad is erről van szól.

Nézd, az ítélőképesség pillanatnyi elvesztése helyrehozható. Arra biztatlak, legyél jobban tudatában az értékeidnek, és hogy hogyan éled meg ezeket a mindennapokban. Szülőként az a feladatom, hogy felismerjem, a családi értékeinket mennyire tudod magadévá tenni, és ezentúl jobban oda fogok erre figyelni. Hiszen te voltál, aki hülye döntést hozott - igen, ez egy csúnya szó, amit itthon nem használunk, de most olyan rosszat tettél, hogy muszáj így neveznem.

Figyeltél arra, amit mondtam?

Nem te vagy a szörnyű, hanem amit tettél. Te nem vagy rossz ember. Csodálatos ember vagy, aki épp vacakul döntött. Teljesen mindegy, mi volt ez a döntés, a következőket tudnod kell:

• A hibánk által fejlődünk
• A hibáink által tanulunk magunkról és másokról
• A hibáinkból tanulunk
• A hibáid mindkettőnknek megmutatták, miben kell fejlődnünk: neked, mint személynek, nekem, mint a szülődnek és példaképednek

Szeretlek, kicsim. Jobban szeretlek mindennél. Most valami helytelent tettél. Elbotlottál. "Rosszat" cselekedtél. De bármit is tettél, a legfontosabb, hogy tudd: szeretlek, és bármekkora kárt is okoztál, tudd, hogy nagyszerű ember vagy.

Szeretettel

Anya

Indexkép: publicdomainpictures.net - George Hodan