Kütyüfüggő unokák kimozdítása a való világba - egy nagymama tippjei

A ködös Albionból a napfény városába érkezett fiúnak nem esett nehezére az életmódváltás, amire lányom már otthonukban kezdte trenírozni. Megjegyzem, velem ugyanezt tette, miközben chatelgettünk utazásuk előtt. Ő a mérleg nyelve, a mi békefenntartónk. Én nem szívóskodtam kicsinyes dolgok miatt /pl. ha 35 fokban zoknit és sportcipőt húzott/, a gyerek pedig nem ellenkezett javaslataimra. Sikeres és szinte felhőtlen két hetet tudhatunk magunk mögött. Most kedvemre való tapasztalatokat szereztem az együttélésről a kamasszal. Ennek okát abban is látom, hogy itt én vagyok a főnök, persze csakis jó értelemben. Egyetlen elvárásom, hogy kütyü nélkül is jól érezze magát.

Hogyan érhetjük el, hogy telefon és gépek nélkül is jól érezzék magukat a családdal?

• Hasznosnak bizonyult Markus programozása a napfény, víz, természet irányába. A nyári szünetnek erről kell szólnia, főként, hogy ilyen adottságokkal rendelkezik lakóhelyem. Ez a vesszőparipám.
• Viszont: ne akarjunk mindenáron barátot szerezni strandra, kirándulásra, mert a korábbi, kisgyerekkori pajtások közben felnőttek, más témák érdeklik őket, még ha mindnyájan online-függők is. Saját baráti körük van, kinek-kinek az otthoni környezetében, akikkel azonban szinte csak virtuális a kapcsolatuk. A nyelvi akadály is okozhatta a gátlásukat. Az egyik a magyarban, a másik az angolban perfekt.
• Ismerőseinknek se akarjuk mutogatni, hogy mekkorát nőtt az unokánk, esetleg fotón, amit lopva kell róluk készíteni.
• A közönyösnek gondolt tinik segítőkészek, csak szépen kell kérni őket. Szlovéniában a barlangtúra lépcsőin kifulladva unokám átvette az úticsomagomat. Ugyanígy tettek barátnőm unokái is.
   

A gigantikus természeti látványosság után két olyan világba is beleláthattak, ami az emberi alkotóerőt, tennivágyást, egymás és a természet tiszteletét tanította meg nekik. A Krisnavölgyben döbbenten hallgatták technikaorientált gyerekeink, hogy internetet csak a központi épületben használhatnak, a lakóépületükben nem, és mégis boldogok.
Félreértés ne essék, nem akarok vallást váltani, unokámat főleg nem szándékozom krisnahívőnek téríteni, de hasznosnak találtam az ő erőszakmentes, békés életszemléletüket.
Itt is, és egy másik helyszínen, az alsóbogáti Kiskastélyban tett látogatásunk alkalmával is megismerkedhettek az önfenntartás fogalmával. Az ott élő emberek élelmüket saját termesztésű bionövényeik, állattartásuk termékei adják. A mi városi gyerekeink viszont csak a nagy áruházak termékeit ismerik. Alsóbogáton szép példáját láthatták annak is, hogy egy hatvanas házaspár egy romos épületből milyen gyönyörű kastélyt hozott létre. Nagyon tanulságos volt számukra, hogy még aránylag idős embereknek is vannak céljaik.
 

Rájöttem, hogy érdeklődőek ezek a gyerekek, és nekünk felnőtteknek kötelességünk megmutatni a világ csodáit, még akkor is, ha kezdetben nem túlzottan lelkesednek a velünk való nyaralásért. Pár év múlva úgyis leválnak rólunk, és ha akkor már csak barátokkal utaznak, kirándulnak, remélhetjük, hogy elültettük a tartalmas kikapcsolódás igényét bennük.

Kellemes meglepetés volt, hogy unokám kütyüje csak este került elő vacsora után. No lám! Így is lehet! Apropó! Vacsora, és mindenféle étkezés! Nagyon előnyös tulajdonsága a kamasznak, hogy van étvágya. Kétszeri étkezés után még megkérdezi, hogy mit ehet?! Tanulság: a fél frigidert elé tálalni.

Hazatérve városunkba, értékelve a pozitív tapasztalatokat, egyesítettem magamban a népmesék jó tündérét és aranyhalát, amikor örömmel teljesítettem lányom és unokám napi 3x3 kívánságát. Markus, miután minden nap velünk élvezte a strand örömeit, utána kedvére netezhetett /megállapodásunk szerint maximum éjfélig/, ezért már-már kezes bárány volt. Másnap délig aludhatott, ami nekem is hasznomra vált, mert bevásárolhattam, főzhettem. Lányom edzésekre járt, hadd élvezze a munka világából való szabadulást. Megbeszéltük, hogy ha már „öreg” leszek, én dolgozom ki számukra az edzéstervet: a cipekedés felér egy spinninggel.

Ha azt szeretnénk, hogy velünk is kommunikáljon az unoka, mutassunk érdeklődést szájtátva, amikor megmutatja a játékot, amiben épp viaskodik a virtuális barát megmentéséért, vagy nevessünk vele együtt az általa oly viccesnek tartott videón. És egyáltalán: nevessünk sokat, akár magunkon is vele együtt.

Utolsó előtti nap lebukott a kezes bárány, amitől én jó tündérből vasorrú bábává alakultam. Hajnali 4-kor még a laptopom előtt ült. Amikor ezt nem túl szelíden szóvá tettem, az volt a lakonikus válasz: „szabadságon vagyok”. Fél 5-kor kikapcsoltam a wifit, vállalva a kockázatát a konfliktusnak. Szerencsére önkritikát gyakorolt, és végre lefeküdt.

Egy utolsó, de nem új tapasztalat: soha ne szóljak az unokámra lányom jelenlétében, mert az anyatigris kiereszti karmait. 14 év alatt sem tudtam ezt megtanulni.

Summa summarum: Nagyon jó volt együtt, számomra is ez volt a való élet.