„Nem voltam többé gyermek, s nem valék / Még ifju. Ez az élet legszebb éve” – írta Petőfi 15 éves koráról a Tündérálom című versében 1846-ban. Való igaz: az elmúlt évszázadokban, amikor a nemi és a társadalmi érés nagyjából párhuzamosan zajlott le, igen rövid ideig, talán alig egy évig tartott a „már nem gyerek, de még nem is felnőtt” állapot.
A 20. században azonban, ahogy annyi minden, ez is megváltozott. Miközben a javuló táplálkozási és higiéniai körülményeknek köszönhetően a nemi érés egyre korábbi életkorban következik be, a társadalmi értelemben történő felnőtté válás időpontja kitolódott a húszas évek közepéig, vagy akár még tovább. Magyarországon a 1945-ig a nagykorúság kezdete a 24. év volt: eddigre a fiatalok túlnyomó többsége önálló egzisztenciával bírt, nem tanult, és ha nőről beszélünk, igen nagy valószínűséggel már férjnél volt és nevelt néhány gyereket.
A II. világháború után hazánkban is leszállították a nagykorúvá válás időpontját 18 évre, az azóta eltelt évtizedek változásai miatt azonban ma már alig lehet olyan fiatalt találni, aki ennyi idősen valóban felnőttnek volna tekinthető – akár lelki, akár társadalmi értelemben. A tanulás ideje kitolódott, egyre több a 20-21 évesen érettségiző diák, majd később az egyetem, a diákhitel, a drága lakhatási költségek és a megváltozott családi struktúra miatt sokan csak 30-hoz közeledve kezdik el az önálló életüket.
Azonban felmerül a kérdés, mi teszi a felnőttet felnőtté? Az önálló háztartásvezetés? A teljes munkaidős állás? A gyereknevelés? Az IFL Science oldalon megjelent cikk alapján bár a különböző mérföldköveket mindenki más-más időpontban éri el, az agy fejlődése valójában nagyjából 30 éves korunkra fejeződik be. Noha a legjelentősebb változások kétségtelenül tizenévesen következnek be, az idegsejtek közötti bizonyos kapcsolódási pontok egészen a harmadik X betöltéséig váratnak magukra. Ez az oka annak is, hogy például a skizofrénia is általában fiatal felnőttkorban – a férfiaknál a húszas éveik közepén, a nőknél a húszas-harmincas évek fordulóján - jelenik meg.
Akárhogy is, noha a gyerekkor végét egyetlen napban meghatározni lehetetlen, egy biztos: a folyamat jóval tovább tart, mint azt általában feltételezzük, és nem biztos, hogy a huszonévesek készülékében van a hiba, ha úgy érzik, nagyon messze vannak még attól, hogy valóban felnőttnek érezhessék magukat.
Kép: Free-Photos / Pixabay
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)