Twenge tapasztalatait az IGen: Miért toleránsabb, kevésbé lázadó és boldogtalanabb az interneten élő nemzedék? című könyvében foglalta össze. Megállapításai ugyan tipikusan az amerikai viszonyokra jellemzőek, ám a folyamat megállíthatatlanul tör előre, és egyes elemei már a magyar kamaszok között is megfigyelhetőek.
Mivel munkájában a mai fiatalok viselkedését rendszeresen összeveti a korábbi nemzedékekéivel, először ismerkedjünk meg röviden a különböző generációk közkeletű elnevezéseivel:
Nagy Generáció (Baby Boomerek)
A nagyjából 1945-1965 között született nemzedék. Angol nevüket onnan kapták, hogy a második világháborút követő évtizedekben rengeteg gyermek született az amerikai családokban. Magyar elnevezésük arra utal, hogy ők voltak azok, akik kitaposták az utat a következő nemzedékek számára: az ő nevükhöz fűződik a rockzene, a szexuális forradalom, és ők küzdöttek meg azért szabadságért, amely a későbbi generációk számára már magától értetődő.
X-generáció
1966-1979 között látták meg a napvilágot. Ők már sok mindent kaptak készen, amiért elődeiknek meg kellett küzdeniük. Később találták meg a hivatásukat és később alapítottak családot, mint a korábbi nemzedék tagjai.
Y-generáció (Ezredfordulósok)
1980-1995 között születettek, az ezredforduló táján váltak fiatal felnőtté. Bár kamaszkoruktól kezdve a mindennapjaik része az internet, túlnyomó többségük számára az éjjel-nappal online lét még ismeretlen volt.
Z-generáció (Digitális bennszülöttek)
Ők már nem emlékeznek az internet előtti időkre, számukra az online jelenlét és az azonnal hozzáférhető információk olyan természetesek, mint a levegővétel.
A generációkutató dolga nem az, hogy nosztalgiával sóhajtozzon az elmúlt idők után, hanem az, hogy felismerje és megértse, mi mozgat egy-egy nemzedéket. Mint látni fogjuk, a folyamatos online jelenlétnek, a társasági élet virtuális térbe való áthelyeződésének vannak bizonyos pozitív hozadékai is. A jelenség azonban több problémát is felvet, amellyel a felelős szülőknek tisztában kell lenniük, annál is inkább, mivel nem támaszkodhatnak a saját kamaszkoruk tapasztalataira.
Ami tény: ma a tizenévesek több időt töltenek barátaikkal a virtuális térben, mint fizikailag – leszámítva az iskolai órákat. Elég, ha körülnézünk egy lakótelepen: ha látunk is kosarazó, focizó vagy éppen céltalanul lézengő tizenéveseket, számuk mindenképp alacsonyabb, mint húsz évvel ezelőtt volt. Egy pozitív hatása mindenképpen van ennek a jelenségnek: fizikailag még soha nem voltak gyermekeink ennyire biztonságban. Kevesebbet buliznak, ezért ritkábban isznak alkoholt, átlagosan egy évvel később kezdik a szexuális életet, mint a néhány évtizeddel ezelőtti fiatalok, és 67 százalékkal alacsonyabb a tinédzserterhességek aránya, mint 1991-ben, amikor a legtöbb kamaszlány esett teherbe Amerikában.
Még egy ártatlan randevúra is kevesebben mennek el. A Nagy Generáció és az X-generáció tagjainak 85 százaléka mondhatta el magáról érettségikor, hogy randizott már életében, ez a szám 2015-re 56 százalékra zuhant. A szórakozási szokások megváltozását pedig jól mutatja, hogy 2015-ben kevesebb tizenkettedikes járt el bulizni, mint ahány nyolcadikos tette ugyanezt 2009-ben. A hatás azért mérhető ilyen rövid távon, mert a köztes időben szaporodtak el gombamód az okostelefonok, és terjedt el a közösségi média: az IPhone-nal rendelkező kamaszok száma 2012-ben érte el az ötven százalékot.
Míg a tizenévesek a huszadik század közepéig szoros szülői felügyelet alatt álltak, az ezt követő nemzedékek mind több és több szabadságot harcoltak ki maguknak. Az Y-generáció tagjai már meglehetősen önállóak voltak (nem feltétlenül kizárólag pozitív értelemben): ha anyagilag nem is, programszervezésben korán függetlenítették magukat a szüleiktől, hamar próbálták ki az alkoholt, cigarettát is. Az amerikai tini filmekből azt is tudjuk, hogy arrafelé a végzős középiskolások gyakorlatilag mindegyike a saját autóját vezeti már - vagyis vezette, egészen mostanáig, a jogosítvánnyal rendelkező 18 évesek aránya ugyanis folyamatosan csökken. Nem érzik szükségét annak, hogy maguk vezessenek, hiszen a szüleik úgyis elviszik őket mindenhová.
A vad függetlenedés úgy tűnik, lassan a múlté lesz: a mostani tinédzserek minden korábbinál több időt töltenek a négy fal között, a szüleikkel egy légtérben – még ha nem is egymás társaságát élvezve. A sok egy lakásban töltött idő ugyanis egyáltalán nem jelent több közös élményt vagy akár mélyebb beszélgetéseket. Twenge interjúalanya, egy Athinának nevezett 13 éves lány elmondta, hogy sem ő, sem a barátai nem igazán szoktak a szüleikkel beszélgetni.
Az egész jelenségre akár legyinthetnénk is, hiszen az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, és semmi baj nincs az új kommunikációs csatornákkal, ha a felhasználóik örömmel veszik igénybe azokat. A probléma azonban az, hogy ez nem igaz: felmérések egyértelműen igazolták, hogy minél kevesebb időt tölt egy kamasz fizikailag, szemtől-szemben a kortársaival, annál magányosabbnak és boldogtalanabbnak érzi magát. A csetelés nem helyettesíti a szobába bezárkózva való pusmogást. A közösségi oldalakat gyakran használó nyolcadikosok 27 százalékkal nagyobb eséllyel válnak depresszióssá, mint azok, akik a szabadidejüket sportolással, gyülekezeti tevékenységekkel vagy akár leckeírással töltik.
A Facebook, Instagram és társai káros hatása a mentális egészségre már régóta köztudott. A cyberbullying, vagyis az áldozatnak a virtuális térben való kipécézése és lejáratása széles körben ismert probléma, ám azok sem dőlhetnek hátra, akik ezt sikeresen elkerülik. Főleg a lányok önbecsülését tudja lerombolni, ha a feltöltött képeikre nem kapnak elég like-ot, vagy ha az átlagosnál kevesebb követővel rendelkeznek. Nevetséges probléma? Felnőtt fejjel biztosan az. A Z-generáció tizenévesei azonban nem a mai felnőttek fejével gondolkoznak.
Mit tehet tehát a szülő? Először is vegye tudomásul, hogy gyermeke már egy egészen más világban él, mint amilyenben ő nőtt fel. A mai szülők azért nem teljesen analfabéták technikai értelemben, ha mással nem is, egy Facebook-profillal azért a többség rendelkezik, így némi fogalmuk lehet arról, hogy nagyjából mi folyik az online világban. Megtiltani a csetelést, a közösségi oldalak használatát nem lehet, nem is érdemes. Az együtt töltött minőségi idő, az offline programok szervezésének bátorítása és az önállósági törekvések támogatása azonban talán fontosabb manapság, mint korábban bármikor.
Fotó: natureaddict / pixabay
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)