A gyerekek életében meghatározó szerep jut a meséknek. Minden életkorban más és más mese köti le a gyerekek figyelmét. 5-6 éves korban már egyre jobban szeretik a hosszabb történeteket, amikben királylányok, vitézek, sárkányok kalandjaival ismerkedhetnek meg. A bennük lévő feszültségeket, szorongásokat nagyon jól oldják fel ezek a történetek, amik segítségével szívesen azonosulnak a kislányok a hosszú hajú, szépséges királykisasszonyokkal, a fiúk pedig a bátor, minden akadályt legyőző lovagokkal.
Királylányos-lovagi hét
Az elgondolás akkor született meg a fejemben, amikor a lányos anyukák mesélték nekem az öltözőben, hogy otthon a kislányok mennyire szeretnek királylányos ruháikban illegni-billegni. Tartsunk hát egy hetet közösen, amikor a mesék királylányai és hős lovagjai a gyerekek lesznek!
Hétfő:
A témát közösen beszéltük át:
Kik voltak a lovagok? A király fegyveres kísérete voltak.
Hogyan lettek lovagok? Lovag általában csak nemes ember lehetett. A lovagok nevelése már 5-6 éves korban elkezdődött. 14 éves korukig az apródok egy lovag szolgálatában megtanulták a lovagi tudomány alapjait, a lovaglást, nyíllövést, úszást, birkózást és ökölvívást. 14 éves korukban váltak fegyvernökké, s kezdhettek hozzá a harci technikák megtanulását, úgymint a kardforgatás, csatabárddal és buzogánnyal vívott közelharcok.
Mi az a lovaggá avatás? A lovaggá avatás egyik formája a lovaggá ütés: amikor egy idősebb lovag, ill. a király megérintette a térdelő lovag jobb vállát.
Mi volt a feladata egy lovagnak? Védelmezni a nőket, az elesetteket, a királyt, a várat.
Milyen felszerelésük volt? Páncél, sisak, pajzs, fegyverek.
Hogyan mérték össze erejüket a lovagok? Lovagi tornákat tartottak a király és a várnép előtt.
Mit kellett tudniuk? A fegyverhordozók 5-7 év elteltével válhattak lovaggá, miután elsajátították a hat lovagi művészetet:
- Úszás
- Lovaglás
- Ökölvívás
- Sólyommal való vadászat
- Sakk
- Versírás
Mi a különbség a királynő és a királylány között? A királynő a király felesége, gyermekük a királylány.
Hol élt a király és a királynő? A várban.
A beszélgetést nagyon élvezték, a fiúkat főleg a harci eszközök érdekelték, amikről több könyvet is átlapoztunk. A kislányok rögtön azonosultak a királylányos szerepekkel, élvezettel meséltek az eddigi élményeikről, meseszereplőkről.
Megbeszéltem velük, hogy a hét utolsó ovinapján, pénteken, lesz számukra egy meglepetés, de azt csak csütörtökön fogják megtudni.
Az eszközök készítését a fiúkkal kezdtük. Régi bakelit lemezek újra hasznosításából szebbnél-szebb színes lovagi pajzsok készültek el, miközben sokat beszélgettünk a lovagi tornákról, íjászkodásról, a korabeli várak ostromairól, és még egy kis matematika is előkerült a kerek forma kapcsán.
Munka közben még egy rövid verset is megtanultunk:
Mentovics Éva: A lovag
Sehol sincs tán a világon nálam bátrabb dalia. Ne lopd el a király lányát, s nem lesz akkor galiba! |
Pengeéles kardom hegyét |
Kedd:
A kislányok már nagyon várták a következő reggelt, megbeszéltük, hogy az az ő napjuk lesz, készíthetjük a koronákat.
Velük is megtanultunk egy rövid versikét:
Mentovics Éva: Királylány
Ékes a koronám, |
Várom a herceget, jöjjön értem, csillogó jegygyűrűt hozzon nékem. |
Gyémántos fejdíszem |
Közös feladatokat is kapott a csoport, amiket izgatottan vártak, hiszen tudták, hogy ehhez a témához fog kapcsolódni.
Várkastélyt kellett nekik több darabból összeilleszteni, azt papírra felragasztani és kiszínezni. Hasonló feladatot már többször készítettek, gyorsan el is készültek hát a munkák, lehetett díszíteni a képet.
Játékidőben gyakran előkerültek a lovagi könyvek, a fiúk sok-sok kérdést tettek fel, nagyon élvezték a lovagi szerepet.
A kislányok örömmel válogattak a királylányos, a fiúk a harcos lovagi színezők között, minden nap szebbnél-szebb munkák születtek, amikből aztán kiállítást rendeztünk.
Szerda:
Beszélgettünk sokat a várépítésről, a vár tornyairól, a vár elrendezéséről. Különböző fakockákból egy kisfiú épített is egy várat udvarral, itt szintén átbeszéltük a fakockák formáit, megszámoltuk hány darabból készül. Ekkor elővettem egy kivágott dobozt, aminek a hátoldalán csak akkora rész volt szabadon, hogy a gyerek keze bele férjen, elölről pedig mint egy tévé képernyője, nagyban láthatóvá vált minden. A megépített várat tapogatással kellett a bátor jelentkezőknek ugyan úgy megépíteniük, ahogy maguk előtt látták az eredetit a szőnyegen. Izgalmas próbálkozás volt!
Természetesen az udvaron is folytattuk a lovagi tornát, de ebben a játékban a kislányok is örömmel vettek részt!
- Adj király katonát!
- Nem adunk!
- Ha nem adsz, szakítunk!
- Szakíts, ha bírsz!
Csütörtök:
Reggel ismét elkezdtünk még eszközöket készíteni a pénteki meglepés napra. A fiúknak elkészültek a sisakok, a saját várak vécépapír gurigából, a lányok legyezőket díszítettek.
A délelőtt folyamán mesekönyvet is készítettünk, egy kedves királylányos meséről.
Szirtes-Szabó Kata: Mese a királylányról, aki mindentől félt
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészen kicsi királylány, akit Rózsának hívtak. Rózsa szép volt és okos, édesapja, a király és édesanyja, a királyné nagyon büszkék voltak rá, de nagyon aggódtak is érte, mert sajnos mindentől félt. Félt a sötéttől, félt az idegen emberektől – meg sem mert mukkanni előttük –, és még a lovaktól is félt, pedig egy királylánynak lovagolni is meg kell tanulnia.
A király és a királyné mindent megtettek, hogy bátorságot öntsenek belé, hol dicsérgették, hol mérgelődtek.
– Neked nincs mitől félned – mondogatták neki. – Hiszen te királylány vagy, egy egész hadsereg véd meg mindentől, mindenki szeret, a nép is rajong érted.
De minden hiába volt, a királylány bizony egy szemernyit sem lett bátrabb.
Egyetlen ember volt, aki mellett Rózsa királylány biztonságban érezte magát: Tamás, a szolgalegény. Tamás a legbátrabb fiú volt a világon, ezt mindenki tudta róla. Egyszerűen semmitől sem félt! Egyszer vad kóbor kutyák szöktek be a palota konyhájába, a konyhalányok pedig reszketve bújtak a kamra sarkába. De Tamás egy cseppet sem ijedt meg, csak fogott egy kolbászvéget, azzal csalogatta ki a fenevadakat az udvarra. Máskor meg rablók támadták meg, amikor az erdőben járt, de ő megvetette a lábát az ösvényen, és a vándorbotjával szétkergette őket.
Rózsa királylány és Tamás, a szolgalegény nagyon jó barátok voltak, és amikor a kis királylány elkeseredett saját gyávasága miatt, Tamás türelmesen vigasztalgatta.
– Ne szomorkodj, királylány! Majd én mindentől megvédelek!
– De egy nap majd felnövünk, és te nekivágsz a nagyvilágnak, itt hagysz engem – kesergett Rózsa.
– Dehogy hagylak! – fogadkozott a szolgalegény. – Ha felnövünk, feleségül veszlek, és örökre melletted maradok, hogy vigyázzak rád.
Telt-múlt az idő, és egy nap híre jött, hogy egy félelmetes, hétfejű sárkány közeledik az ország felé, hogy elrabolja a kis királylányt. Szegény Rózsa halálosan megrémült, amikor meghallotta, hogy milyen sors vár rá. Sírt, csak sírt, záporoztak a könnyei, hiába vigasztalták a szülei és a palota népe. Egyszer csak kopogtattak a szobája ajtaján. Tamás, a szolgalegény állt előtte, oldalán tarisznya, kezében vándorbot.
– Ne sírj tovább, királylány! – mondta a fiú. – Megígértem, hogy mindentől megvédelek, nem emlékszel? Egyet se félj, elmegyek, és megküzdök a sárkánnyal.
Hiába könyörgött Rózsa, hogy ne menjen, mert a sárkány elveszejti őt, Tamás hajthatatlan volt. Egy szál hófehér rózsát húzott elő a tarisznyájából.
– Ezt a virágot neked neveltem, holdfénnyel öntöztem. Őrizd meg jól, és figyeld a szirmait. Amíg fehér a színe, ne aggódj, biztonságban vagyok. De ha pirosra változnak a szirmai, akkor már aggódhatsz értem, mert bizony nagy veszedelemben vagyok.
Rózsa a keblébe rejtette a virágot, Tamás pedig útra kelt. Szegény lánynak attól kezdve nem volt se éjjele, se nappala, egyre csak a rózsa szirmait leste, és a sárkány döngő lépteit fülelte. Míg egy nap bekövetkezett, amitől annyira félt: a rózsa szirmai vérvörösre változtak.
Nagyot sóhajtott akkor a kis királylány, többé már nem sírt, elfogytak a könnyei. Kora hajnalban kiment a konyhába, batyut készített, de hiába keresgélt, hamuban sült pogácsát nem talált, így habos süteményeket csomagolt bele. Levelet írt a szüleinek, hogy ne aggódjanak, vándorbotot vágott magának a kertben, majd nekivágott a nagyvilágnak. Ment, mendegélt, hetedhét világon át, hegyre föl, völgybe le, kanyargós utakon, ment, amerre a szíve vitte. Délután volt már, amikor megpihent. Megette a süteményeket, forrásvizet ivott hozzá, majd csüggedten lehajtotta a fejét, mert nagyon elfáradt. Hát, ahogy ott búslakodott az út szélén, egyszer csak patadobogást hallott, és hamarosan egy csodaszép fekete paripa állt előtte.
– Ne szomorkodj, királylány – mondta neki a fekete paripa. – Tudom, mi a bánatod, de én segítek rajtad! Csak pattanj fel a hátamra, majd én elviszlek a sárkány palotájába.
Rózsa szeme-szája elállt a csodálkozástól, azt se tudta, hová legyen a nagy ijedelemben, hiszen nagyon félt a lovaktól, hát még egy ilyen hatalmas éjfekete táltos paripától.
– Én… én nem merek – dadogta.
A paripa türelmetlenül dobbantott.
– Nincs mitől félned, megígérem, hogy nem doblak le a hátamról, csak annyit kell tenned, hogy jó erősen megkapaszkodsz a sörényemben.
Rózsa reszketett a félelemtől, de Tamásra gondolt, összeszorította a fogát, és felkapaszkodott a paripa hátára.
– Most pedig, édes gazdám, mond meg nekem, hogyan menjünk? Úgy-e mint a szél, vagy még annál is sebesebben, mint a gondolat? – kérdezte az éjfekete paripa.
A kis királylány elnevette magát, és hirtelen minden félelem elszállt belőle. „Hiszen a mesékben is mindig ezt kérdezik a táltos paripák, és a hőst sohasem dobják le!” – gondolta megkönnyebbülten.
– Úgy, mint a gondolat, és még annál is sebesebben! – kiáltotta.
A táltos paripa vágtatni kezdett még a gondolatnál is sebesebben. Felszálltak a felhők fölé, repültek, repültek, mígnem egy aranyló palota elé érkeztek.
– Itt lakik a sárkány? – kérdezte Rózsa csodálkozva.
– Nem – rázta a fejét az éjfekete paripa –, itt a tündérek laknak. Azért jöttünk ide, mert egyedül a tündérek szivárványkardjával győzheted le a sárkányt. Szivárványból kovácsolták, és egyetlen csapással képes levágni a sárkány fekete fejeit.
– De hát én nem merek ide bemenni! – tiltakozott a királylány. – Miért adnák nekem a féltett kardjukat? Biztosan kinevetnének vagy megharagudnának rám, ha kérném, és ki tudja, mit tennének velem?
– Márpedig a kard nélkül nem győzheted le a sárkányt, mert hétköznapi kard nem képes megsebezni őt, lesiklik márvány keménységű bőréről. Ha nem mersz bemenni, forduljunk vissza, hazaviszlek, és várd meg, amíg a sárkány eljön érted, és elpusztítja egész országodat.
A kis királylány legszívesebben elbújt volna egy nagy lapulevél alá vagy sírt volna, de tudta, hogy ezzel mit sem érne. Elővette hát kebléből a piros rózsát, és ahogy rápillantott, bátorság öntötte el. Odalépett a kastély kapujához, és olyan erővel döngette meg, hogy nagy csengés-bongás támadt.
Ajtót nyitottak a tündérek, és Rózsa ámulva nézte őket, mert náluk szebb teremtményeket még sohasem látott. Arany hajuk szikrázott a napfényben, bőrük, mint a bazsarózsa szirma, a ruháik pedig a szivárvány minden színében pompáztak. Egyáltalán nem voltak ijesztőek. Rózsa elmesélte nekik, mi járatban van, és a segítségüket kérte.
A tündérek királynője megcirógatta a kis királylány haját.
– Nagyon bátor kislány vagy, amiért idáig eljöttél az Éjfél Paripa hátán. Mi, tündérek belelátunk az emberek szívébe, és én látom, hogy a szándékod tiszta és a szíved jó, ezért neked adom a szivárványkardot. Remélem, a lovagod méltó lesz rá, hogy forgassa, és legyőzi vele a gonosz sárkányt.
Azzal egy csodálatos kardot húzott elő, amelynek a pengéjét a szivárvány hétszínű fényéből kovácsolták. Rózsa királylány a derekára kötötte a kardot, megköszönte a segítséget, és ismét útra kelt.
Addig vágtatott az Éjfél Paripával, míg beesteledett. Csillagok szikráztak az égen, és a kerek telihold ragyogott rájuk, amikor megérkeztek a sárkány fekete palotájához. Minden fekete volt azon a palotán, feketék voltak a falak, az ajtók, a tető, de még az ablakok is.
– Jaj, én ide nem merek bemenni! – kiáltotta a királylány, amikor megpillantotta a rémisztő várat.
– Egyet se félj, kis királylány – bátorította a paripa. – Tudd meg, hogy én a sárkány táltos paripája vagyok. Csakhogy meguntam már a sok gonoszságot, amit elkövetett, és amikor a szolgalegényedet börtönbe vetette, ő megkért rá, hogy jöjjek el érted, és hozzalak el hozzá, hogy kiszabadíthasd. Ne aggódj hát! Tudok egy titkos folyosót, amely egyenesen a börtönhöz vezet a föld alatt. Vigyáznod kell és halkan járnod, mert az út a sárkány szobája mellett vezet el. Most alszik, és amíg hallod hét feje dörgő horkolását, nem kell félned. Itt van nálam a börtön kulcsa, lopózz oda, szabadítsd ki a szolgalegényt, add oda neki a szivárvány kardot, a többi már az ő dolga.
– Félek a sötétben – suttogta Rózsa szégyenkezve.
– Nincs mitől félned – biztatta a paripa. – Itt van egy varázsgyertya, gyújtsd meg, és többet a szél sem oltja el, akár le is ejtheted, akkor is világítani fog.
A kis királylány kezébe fogta a lobogó gyertyát, és nekivágott a földalatti folyosónak. Nagyon sötét volt odalenn, de ő csak ment elszántan a hosszú kanyargó folyosón, míg meg nem hallotta az egetverő nagy horkolást. Tudta, hogy jó helyen jár, és lábujjhegyen a börtön ajtajához lopakodott. Kinyitotta a cella ajtaját a nagy, nehéz kulccsal. Ott várt rá Tamás, a szolgalegény, és boldogan megölelték egymást.
– Eljöttél hát értem! – kiáltotta boldogan Tamás. – Tudtam én, hogy te vagy a legbátrabb lány a világon!
Irult-pirult Rózsa, ahogy ezt meghallotta! Odaadta a fiúnak a szivárványkardot, és amint az a kezébe fogta, egyszerre délceg királyfivá változott. Rózsa végigtekintett magán, és csodálkozva látta, hogy félénk kislányból ő is felnőtt királylány lett az út során a szivárványkard varázslatának köszönhetően.
A szolgalegényből lett királyfi felébresztette a sárkányt, és viadalra hívta a vár udvarán. Sokáig harcoltak egymással, mert a sárkány veszedelmes, hatalmas fenevad volt, de végül Tamás egyetlen suhintással levágta a sárkány mind a hét fejét.
Aztán kézen fogta Rózsa királykisasszonyt, felültek az Éjfél Paripa hátára, és hazavágtattak a királylány szüleihez, akik sírtak is, nevettek is a nagy boldogságtól. Tamás megkérte a királylány kezét, és hetedhét országra szóló nagy lakodalmat csaptak, amire meghívták a tündéreket is. A tündérek nászajándékul szivárványszínűvé varázsolták a sárkány palotáját, Rózsa és Tamás pedig odaköltöztek, soha többet nem féltek semmitől, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
A nap folyamán a közös megbeszélésünk alkalmával elárultam nekik a másnapi titkot: minden kislány felveheti a legszebb királylányos ruháját, abban lehet egész délelőtt. Minden kislány tágra nyílt szemmel nézett egymásra, boldogan örömködtek a hírnek. A ráadás ezután jött, az egyik kisfiú fodrász anyukája bejön majd hozzánk reggel, és csillogó loknikkal fogja igazi királylányokká varázsolni őket!
A fiúk mind kérdőn néztek rám: „És mi?” Természetesen a vitézek sem maradnak ki semmi jóból, őket a király fogja lovaggá ütni! Nagy izgalom támadt közöttük, hogy vajon igazi király lesz? Ezt a titkot meghagytam péntekre.
Péntek:
Reggel szebbnél-szebb ruhákban érkeztek a kislányok az oviba, boldogan ültek a fodrász néni székébe.
Készültek a loknik, csillogtak a frizurák, ragyogtak a szemek.
Közben a vitézek fejére felkerültek a sisakok, így folytatódott a játékuk.
Amikor minden kislány elkészült, elénekeltük a Járom az új váramat dalunkat.
Tízórai után bejött hozzánk az ovinkban dolgozó karbantartónk, akit átvarázsoltunk királlyá. Kapott trónszéket, palástot, fakardot és természetesen koronát. Majd egyenként kihívta a lovagokat.
- Fogadod-e hű vitézem, hogy a királyodat, a királylányt és a várat védelmezni fogod?
- Igen, fogadom.
- Akkor ezennel, lovaggá ütlek!
A fiúk nagyon élvezték ezt a megtisztelő címet, a játékos lovaggá ütést.
Az ünnepség tánccal végződött.
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)