Úszni sohasem akart - azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -, inkább csak átgázolni a kellemes, nedves területen, ahol annyi finom ennivaló akadt.
Mert enni mindig volt kedve, na meg étvágya is. Különösen a „franciás” kosztra áhítozott. Ez alatt kígyót, békát, csigát, apró halat kell érteni - mert ezekért a falatokért teljesen odavolt. A szája egészen leért a földig, csúcsos volt, keményen oda tudott koppantani bármiféle mozgó falatnak.
A víz nem akadályozta abban, hogy a ruházata épségét megóvja, az állandóan hófehér volt, némi fekete beütéssel, s tiszta szépsége, puhasága mindig megmaradt.
Szerette az egyre melegedő, tavaszi időjárást, mert akkor különösen jól ment a lakásépítés. Minél magasabbra akart költözni, mert onnan jó a kilátás, na meg a nagy távolság a hívatlan látogatóktól is megóvta.
Azután a családalapítás.
Annak is megvolt a maga ideje. Az utódait gondosan nevelte, vigyázott rájuk, de mivel minden évben bővült a család, a felnövekvő utódokat útjára bocsátotta, a sorsukat nem követte.
Mivel sok volt a gond - a lakásépítés, a család ellátása -, ezért jogosan hitte, hogy minden évben kijár neki egy kis „szabadság”.
Következetesen a melegebb égtájakat választotta utazás, nyaralás céljából.
Leginkább délre szeretett költözni - persze, csak átmeneti ott-tartózkodásra. Általában augusztus végére tervezte az aktuális nyaralás megkezdését.
Afrika jó hely - ezt már nemegyszer megtapasztalta.
De jóból is megárt a sok, s a tél elmúltával, a tavasz beköszöntével, ismét haza vágyott.
Várta a régi - netán megújítandó - lakás, a múltbéli ismerősök, na meg a további kalandok, az újabb és újabb, még fel nem fedezett vizes rétek, zsombékos mezők, a megszokott útitársak.
Így volt kerek, egyben szép az élet.
Persze, voltak gondok, viharok, amelyek a lakását megrongálták. Aztán az utódokat se sikerült mindig épségben megóvni, felnevelni - de hát ez mindig megesik, nem csak vele, másokkal is megtörtént.
Örült annak, hogy közkedvelt, s nemcsak a fajtájabeliek, de mások körében is népszerű volt.
Óvták, gondját viselték, ha kellett, meggyógyították, egyszóval szerették.
Ha végighallgattátok a történetet, remélem, kitaláltátok, kiről szólt a mese.
Ki volt ez a közkedvelt előlény, s vajon miért kapta a Kelep Elek nevet?
Illusztráció: OpenClipart-Vectors / pixabay
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)