Gál Katalin vagyok, a jászalsószentgyörgyi Cifrapalota Óvoda, Pillangó csoportjának óvó nénije. Jelenleg a 3-4 éves gyermekek első lépéseit segítem az óvodába. Ők még hisznek a varázslatban, az én dolgom pedig az, hogy ez még nagyon sokáig így is maradjon.
A varázslat számomra Levente Péterrel kezdődött, s belém ívódott azokon az estéken is, amikor édesapám a munkából hazajövet bármiről tudott nekünk mesélni. Nem csoda hát, hogy ez a világ, amit a mese a képzelet szárnyán elém repített, örökre megmaradt bennem. Gyermekeimnek is sokat meséltem, amit nem csak szórakoztatásukra használtam, hanem egy idő után a nevelésem eszközévé szelídítettem. Gondoltam, ha saját gyermekeimnél bevált, miért ne próbálhatnám ki az óvodában is.
A Szivárvány Óvoda meséi, mind nevelő célzattal íródtak, egy-egy probléma előfordulásakor. Fontosnak tartottam, hogy még melegében pontot tegyünk a végére, ezért minél előbb alkalmat kerítettem a mesélésre. Így születettek meg mesehőseim, akik legalább olyan kis csínytevők, mint az adott probléma generálója.
Jelenleg 4 történet van jelen a csoport életében, melyek a szokásrendszerük kialakításában nyújtanak segítséget. Ez azonban folyamatosan bővül, hiszen érésükből adódóan újabbnál újabb helyzetekbe kerülnek. Társas kapcsolataik alakulása, szocializálódásuk folyamata számtalan új konfliktus forrása, melyre a mese által gyors megoldást találhatnak. A mesék nyitottak maradnak azért, hogy a gyermek elgondolkodjon, választhasson, s így feloldódjon...
Mindegyik egy leíró résszel kezdődik, ami nagyon hasonló, ezzel is az állandóságot sugallva, ami fontos a gyermekeknél ebben a korban. Közben rákészülnek, és már fel is csigáztam az érdeklődésüket. A változást az évszakok jelentik, amit igyekszem minél színesebben megjeleníteni (pl.: szőlő illatú levegő, sárga és barna levelek zörgése), hiszen az idő múlása ebben a korban igen megfoghatatlan a gyermekek számára. Minél több érzékszervet megmozgatva kell, hogy beléjük ivódjon a sok információ. Ezért találtam jónak, ha a mese is segít nekem ebben.
A bonyodalom ami természetesen mindegyiknél más, az aktuális probléma:
- Piros Peti - mindenkitől elveszi a játékot,
- Sárga Sári - nem köszön és nem is játszik senkivel,
- Barna Barna - Veszélyes helyekre megy,
- Zöld Zénó - Összevizezi a mosdót.
A történet tetőpontja, amikor kiderül számára, mi vár rá, ha így folytatja tovább:
- Petinek nem adja oda majd senki a játékot, és nem fognak vele játszani,
- Sárit nem veszik észre a csoportban, és nem lesz barátja,
- Barnát baleset éri, és orvoshoz kerülhet,
- Zénó megbetegszik...
A végén persze mindig jó utat választ a kis hősünk, hiszen csak így oldódhat fel a gyermekben rekedt probléma. A hős pozitív, így könnyedén lehet vele azonosulni, ami pozitív önértékelést eredményez, és elindulhat személyiségfejlődése rögös útján :). Ő választhat, dönthet mit kell tennie, hogy elkerülje a bajt, konfliktust.
A gyermekek érzelmi beállítottságúak, ezért könnyedén azonosulnak, a tárgyakkal, amelyeket meséimben, emberi tulajdonságokkal ruházok fel, közben képzeletük szárnyalhat. Bevallom én magam is mindig elképzelem ezeket a tárgyakat, akik mint távoli segítők, talán maga a lelkiismeret van jelen a mesékben. Nekem nagy segítséget jelentenek a nevelőmunkám során ezek a történetek. Gyakran előfordult, hogy távollétemben, kollégáimtól is kérték a gyerekek ezeket a meséket. A legmeghökkentőbb azonban talán egy kisfiú volt, aki azért maradt ebéd után az oviban, hogy meghallgathassa a Szivárvány Ovi következő történetét. Amikor aztán az anyuka megkérdezte, hogy hol találja meg az interneten ezeket a meséket, csak mosolyogtam...
Mese a mosdókagylóról
...Történt egyszer, hogy a Szivárvány óvoda Zöld csoportjába új gyerekek érkeztek. Ők voltak az óvoda legkisebb gyermekei. Még sohasem jártak óvodába számukra minden új volt és ismeretlen. Az óvó néni ezért mindent meg mutatott: a játékokat, a galériát, a mosdót, a jelüket, az öltözőszekrényt… szóval mindent, de mindent.
Akkor nyáron nem csak a gyerekek számára volt új minden és ismeretlen. A mosdóba új MOSDÓKAGYLÓT szereltek be, mert a régi sajnos már nagyon öreg volt.
A kis MOSDÓKAGYLÓ nagy kíváncsisággal várta, mi fog vele történni. Őt szerelték be a szerelő bácsik középre, ezért még különlegesebbnek érezte magát. Az új zománc gyönyörűen csillogott mikor a dajka néni szárazra törölte.
Már alig várta, hogy megismerje a gyerekeket. Büszkén tartotta magán a szappantartót, amibe mindig gyönyörű, színes szappant tettek.
Na és fölötte a tükör varázslatos volt. Benne minden tükröződött, s amikor felkapcsolták a lámpát a villanykörte fénye a tükörről a csempére tükröződött, így mókás történeteket mesélhettek egymásnak, amin aztán a kis MOSDÓKAGYLÓ jókat nevetgélt. Azt is elmondták neki, hogy sajnos nem minden kisgyerek olyan ügyes, hogy betartja a szabályokat, amit óvó néni kér tőlük. Vannak pancsolós, vizeskedős gyerekek, akik direkt azért is összevizezik és maszatolják a tükröt, vagy hatalmas tócsákat csinálnak a mosdók alatt.
Ezt a kis mosdó el sem akarta hinni. Egy nap aztán, amikor lenge szőlő és alma illatú levegő járta át az egész óvodát, s vele beköszöntött az ősz, gyerekhangtól lett hangos az óvoda. Vége lett a forró nyárnak és megérkeztek a gyerekek. A Zöld csoport lakói is megismerkedtek azokkal a dolgokkal, amivel nemigen találkozhattak. Az óvónéni elmondta mit hogyan kell használni.
A mosdókagyló alig várta, hogy őt is bemutassák az új gyerekeknek. Tágra nyílt szemmel várta, mikor fogják először megnyitni azt a szép, fényes csapot amiből folyik a víz. Óvónéni részletesen elmagyarázta és megmutatta, hogyan kell helyesen és alaposan kezet mosni. Olyan sokszor elmondta minden gyereknek külön – külön, hogy a mosdó már kívülről fújta az egészet, s bár őt nem hallották a gyerekek, azért mindig ismételte velük együtt.
„Tudod” – suttogta: „nyisd meg, de csak kicsit a csapot, mert ha túlzottam megnyitod szétfröcskölöd a vizet és minden csupa víz lesz. Azután nedvesítsd be a kezed és szappanozd be a színes szappannal! Hát nem gyönyörű?! Forgasd meg kétszer, háromszor a kezedben és tedd vissza a tartójába! Most habosítsd fel a szappant a kezeden és utána alaposan öblítsd le! Ha ezzel kész vagy zárd el a csapot úgy, hogy ne is csöpögjön belőle a víz és rázd le a kezed. Ezután keresd meg a törölköződet és s törölközz szárazra! Most pedig mosolyogj egyet a tükörbe és mehetsz is vissza a csoportszobába.”
A Zöld csoport ovisai nagyon ügyesnek bizonyultak. Mindenki odafigyelt mindenre, így örömmel teltek az kis mosókagyló napjai.
Egy nap aztán amikor már sárga és barna levelek zörgését lehetett hallani a közeledő léptekkel, egy új kisfiú érkezett a Zöld csoportba, akit Zénónak hívtak.
Zénó már az első pillanatban észrevette a legcsillogóbb mosdót középen. Amikor pedig óvó néni elmondta neki is, hogyan kell használni a csapot, úgy tett mintha megértette volna.
A kis mosdókagyló boldogan suttogta neki is a teendőket, de Zénó a csap megnyitása után, nem akart továbbhaladni. Sőt annyira megnyitotta a csapot, hogy a víz zúdult mindenfelé.
A kis mosdókagyló kétségbeesetten ismételte: „zárd el, zárd el!”, de ezt Zénó nem is akarta meghallani.
Amikor aztán a kisfiú kitalálta, hogy visszatolja a vizet a csapba, így elállva a víz folyásának útját, mindenhová jutott víz: patakokban csurgott a tükörről, a mosdókagylóból egészen a padlóig, ahol aztán hatalmas tócsa keletkezett.
Zénó csak állt, kaján vigyorral az arcán, hiszen ő is tiszta víz lett. Az arca a ruhája, a tócsában állva még a cipője is átázott. A mosdókagyló annyira megijedt, hogy aznap még beszélgetni sem tudott a villanykörtével. Szomorú volt és elkeseredett, mert Zénó nap, mint nap eláztatta a mosdószobát.
Mindenhonnan folyt a víz, s az ő zománca sem csillogott, hiszen a dajka néni hiába törölte szárazra Zénó mindig összevizezte. Már nem volt jókedvű és nem is várta a gyerekeket. Minden csoport mosdói vidáman beszélgettek egymással, a kis mosdókagyló azonban folyton összefröcskölve, fénytelenül, tócsával alatta szomorkodott.
A gyerekek is észre vették, hogy az ő mosdójuk mindig bánatos, olyan mintha mindig sírna ezért szóltak az óvó néninek, hogy ha Zénó kimegy a mosdóba a kis mosdókagyló folyton szomorú és nem mosolyog rájuk.
Ezért aztán óvó néni Zénót kézen fogta és egy másik csoport mosdójába vezette. „Zénó mostantól te itt moshatsz kezet.” A kisfiú különösebben nem foglalkozott vele, hiszen remek mókának találta, hogy egy újabb száraz mosdószobát vizezhet össze.
Igen ám, de oda nagyobb gyerekek jártak, akik tudták, ha összevizezik a mosdókagylójukat, akkor nekik szomorú lesz a mosdószobájuk. Ezért amikor Zénó elkezdte szokásos csínytevését, a nagyobb fiúk azt mondták neki: „Zénó légyszives a mi mosdónkat ne szomorítsd el, mert ő nagyon vidáman és kedvesen segít a kezünk tisztántartásában. Nélküle piszkosak, koszosak lennénk nem tudnánk tisztálkodni, így meg is betegednénk. Te nem akarsz egészséges maradni?”
Zénó nagyon elcsodálkozott ezen és a Zöld csoportba visszatérve, elgondolkodott mit mondtak neki a nagyok…
Ezeket a meséket bármikor lehet mesélni, amikor arra lehetőség nyílik. Én általában az ebéd előtt vagy utáni, pihenő időben mesélem a történeteket. A napközbeni mesélés talán azért jobb, mert utána ők maguk fogalmazzák meg gondolataikat.
Érdekes látni a szemükben a gondolkodást, az ok- okozati összefüggésre történő rálátást, az „aha” élményt. Jó, ha az éppen aktuális probléma generálója is jelen van, hiszen akkor láthatom a telitalálatot, amit még én is katarzisként élek át.
Ezek a mesék személyesek, ezáltal közeliek. Nevelőhatásukat tekintve nagy hatékonyságúak. Az eredmény „Zénó” esetében szinte azonnali volt. Megszűnt a pancsolás és vizeskedés a mosdószobában. Együttérzőek voltak a „kis mosdókagylóval”szemben, ami közösségi érzésüket fejlesztette. Figyelmeztetik társaikat, hogy ne engedjék meg nagyon a csapot, mert akkor...
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)