Mitől lesz boldog egy gyerek? - teszik fel újra és újra hazánk valószínűleg legelismertebb pszichológusának, Vekerdy Tamásnak a kérdést szakmabeliek, újságírók és szülők egyaránt.
Szerinte a boldogság titka egyszerűbb, mint gondolnánk: hagyni kell a gyereket valóban gyereknek lenni.
Állandó boldogság helyett valószínűleg érdemesebb inkább egy kiegyensúlyozott, derűs állapotról beszélni. Ez főleg azoknál a gyerekeknél érhető el, akik a leginkább kiélvezhetik a gyermekkorukat. Nincs szükség óvodás korban különórákra, fejlesztő játékokra, "topmenedzserképzésre". A valódi topmenedzsereket nem az óvodában kezdték erre tréningelni. Ha sikeres embert szeretnénk a gyermekünkből nevelni (amit nem csak cégvezetőként érhet el, hanem bárhogy, ha megtalálja azt a tevékenységet, amiben örömét leli), engedjük, hogy nyugodt ovis legyen, kamaszként hagyjuk őt álmodozni, és a végén engedjük szabadon!
Hogy mire van szüksége egy óvodásnak, ha nem a külön foglalkozásokra? Mindenek előtt játékra, ezen belül is minél több szabadtéri elfoglaltságra. Egy ekkora gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez elengedhetetlen lenne a napi 4-5 óra rohangálás, mászás, kiabálás. Sajnos ez a terület van manapság a leginkább elhanyagolva a szülők részéről. Amikor azt halljuk, hogy a kisgyerekek sajnálatosan keveset mozognak, az nem azt jelenti, hogy irányított sportfoglalkozásra kellene őket küldeni, hanem azt, hogy sokat kell lejárni velük a játszótérre... Ezt a mai szülők még sokkal jobban megélték gyerekkorukban. A mai 30-as 40-es korosztály okostelefonok és – jobbára – számítógépes játékok nélküli gyerekkorában még természetes volt, hogy az egész napjukat kint a levegőn töltötték a barátaikkal. Szomorú, hogy a mai szülői túlféltés miatt egyre kevesebb gyereknek jutnak osztályrészül a hasonló élmények. "Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába" – mondja a pszichológus, és ezzel a megállapításával valószínűleg évről évre kevesebb szülő ért egyet.
Iskolás korban már beilleszthetünk a gyermek órarendjébe néhány különórát, de nem minden napra, és az sem mindegy, hogy mit. Vekerdy szerint a legfontosabb az idegen nyelv, ennek tanulására ennyi idősen már szakítsunk időt. A sport már nehezebb kérdés.
A versenysport nem kamaszkor előtti gyerekeknek való. Praxisában nem egy olyan 11-12 éves gyerek fordult már meg, akinek súlyos önértékelési zavarokat okozott, hogy hiába edzettek keményen, soha nem tudtak elsők lenni egy-egy versenyen. Az ilyen helyzeteket lehetőleg kerüljük el. A hangszertanulást sem ajánlja, mivel kötelező hozzá a lélekölő szolfézs, amely már gyerekek generációit fosztotta meg sikeresen attól, hogy felismerje a zenélés valódi örömét.
Vekerdy szerint a kamaszkornak sem kötelező konfliktusos időszaknak lenni akkor, ha a szülők felismerik és tiszteletben tartják az életkori sajátosságokat. A kamasz álmodozik, zárkózott, a faggatózástól csak még inkább begubózik. "A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben" – nyugtatja meg a szülőket, majd hozzáteszi: nagy baj, hogy az iskolarendszer a mai napig nem hajlandó figyelembe venni azt, hogy egy kamasz szervezete alkalmatlan a korán kelésre. Egyes amerikai államokban ezt felismerve már fél tízkor kezdődik a tanítás a középiskolákban, Magyarországon azonban egyelőre épp ellentétes folyamat zajlik: nulladik órák beiktatásával próbálnak meg időt teremteni az egyre duzzadó tananyag leadására.
A kucsszó tehát a laza hozzáállás minden tekintetben.
"Próbáljunk meg felelőtlen szülők lenni!" – javasolja a pszichológus, amit érdemes nem (direkt) félreérteni: nem elhanyagolásra buzdít, hanem arra, hogy élvezzük az életet a gyermekeinkkel, bohóckodjunk, szórakozzunk velük sokat, a befeszült, folyamatosan a takarításon görcsölő, gyermekétől soha egy délutánra meg nem szabaduló anya ugyanis a kicsin fogja levezetni az idegességét.
Indexkép: pixabay - Greyerbaby
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)