A vegyes házasságok nehézségei és veszélyei

Ha vegyes házasságról hallunk, először többnyire a kulturális különbségek jutnak eszünkbe. Nem árt azonban arra is gondolni, hogy két embernél, akik összekötik az életüket, és a szertartás után közös ágyuk-asztaluk lesz, mindig felmerülnek neveltetésbeli és szokásbeli különbségek, amit könnyű összetéveszteni a kulturális különbséggel. Két ember közt mindig van távolság, amit vagy megpróbálhatunk áthidalni, vagy minősíthetjük adottnak, és akkor nem kell dolgozni rajta…

A szakember szerint (Dr. Hoóz István: A nyelvi asszimiláció és a házasságkötés… c. tanulmány) jellemző, hogy a kisebbségek tagjai gyakrabban kötnek vegyes házasságot, mint a többségiek, és a nők gyakrabban kötnek más nemzetiségűvel házasságot, mint a férfiak. Az is előfordul, hogy a kisebbség számára egyfajta védekező stratégia a vegyes házasság intézménye. Ha hiszünk a vegyes házasság lehetőségeiben, akkor is nagyon fontos, hogy az egymás mellett való döntést alapos megfontolás és egyeztetés előzze meg a nyelvvel kapcsolatos kérdések, a vallás, a kulturális kérdések, a szülői ház(ak)hoz való viszony, és a társadalmi viszonyulás területein.

A nyelvvel kapcsolatban abban érdemes megegyezni, hogy a reális cél csakis az lehet, hogy a család kétnyelvűként működjön. A gyermekek ilyen felállásban általában anyanyelvet és apanyelvet is beszélnek. Mivel a nyelv területén sok inger éri őket, előfordul, hogy később, de akkor már két nyelven kezdenek beszélni. A pár egymás iránti szeretetének és tiszteletének gesztusa az, hogy nem nyomják el azt a nyelvet sem, amit nem használnak a lakóhelyül választott országban, és nem veszik el a nyelv adta ajándékot se a házastársuktól, se a gyermeküktől. A nyelv átadásában egyébként az anya szerepe meghatározó, de sokat számít az is, hogy melyikük hazájában telepednek le. Mindkét nyelv mondókái és dalai helyet kaphatnak a gyermek tudásában, a tárhelye erre nézve végtelenül befogadó.

A nyelvvel kapcsolatban fontos tudnunk, hogy az egész tanult világképünk lenyomata lehet. A magyarok például nem használnak annyi igeidőt, mint az angolok, a mi gondolkodásunk nem annyira az időbeli viszonyulást emeli a középpontba, a lovári nyelvnek pedig viszonylag kicsi a szókincse, de kötött, logikus nyelvtana van, az eszkimók rengeteg szót használnak a hó fogalmára… Gondolkodásunkat nyelvünkbe ültetjük, leképezzük benne az egész  világhoz való viszonyulásunkat. Ha más nyelvterületen élünk, nemcsak szavakat, de gondolkodásmódot is váltunk. Tudunk ezen a nyelven mély gondolatokat átadni a párunknak, tudunk sírni? Szülni, betegnek lenni, álmodni? El tudjuk fogadni, hogy a saját gyerekünknek csak az egyik nyelve lesz a magyar?

A vallási különbségek, sőt a hitbéli különbségek szintén a zsigerekig hatolhatnak. A hit egész életszemlélet, értékrend, sok embernek a teljes személyisége a hitére épül. Kinek a vallását követi majd a pár? Kinek a vallását kapja a gyermek? Mennyire tudjuk viselni, ha egy zsidó vallású otthonban a házastárs rokonsága cigarettára gyújt sabesz-kor, vagy ha katolikus hittanra kell íratni a gyereket, holott az egyik szülő buddhista? Az ellentétek egymásnak feszülnek, vagy gazdagítják egymást? Jó szívvel tudjuk fogadni, ha az ünnepeket kétszer kell megülni? (A gyermek biztos nem fog szomorkodni emiatt.)

A házasság életünk egyik legmeghatározóbb döntése. A vegyes házasságban azok tudnak jól mozogni, akik elfogadók a más nemzetek szokásai, hagyományai felé. Azokra a fiatalokra jellemző ez leginkább, akik nem ragaszkodnak szélsőségesen saját kulturális gyökereikhez. A gyümölcsöző együttlét érdekében le kell tudni mondani arról az elképzelésről, hogy az új család teljesen a mi kultúránkat fogja képviselni, és helyet kell adni a házastársunk elképzeléseinek is.

A szülői ház viszonyulása sokat segíthet vagy ronthat a helyzeten. A vegyes házasság sok esetben szembe helyezkedés a szülői akarattal és kívánsággal, ezt is tudni kell kezelni. A szülőket a pár békességben töltött éveinek száma legtöbb esetben meggyőzi, de a születendő utódokat már biztosan fenntartás nélkül fogadják. Amíg ez az elfogadás nem történt meg, legjobb taktika a veszekedés nélküli kivárás. Aki szereti a gyermekünket, azt mi is szeretni fogjuk - ebben a szülői véleményben lehet bízni.

A vegyes házasághoz való társadalmi viszonyulás az utóbbi évtizedekben jóval kedvezőbbé vált. A vegyes párok ma már egy sajátos identitást képviselnek, melyet inkább jóindulatú kíváncsiság övez. Azt mondhatnánk, a vegyes házasságban élők egy új etnokulturális csoport, melynek működőképes mivoltát sok kíváncsi szempár fürkészi. A vegyes párok jellé válhatnak a külvilág számára: jelek arról, hogy milyen mélységű elfogadásra képes az odaszánás, a szeretet.

Egy erre vonatkozó kutatás szerint (Csuvik Gábor: Morzsák a szerb-magyar vegyes kapcsolatok születéséről és természetéről) a vegyes házasságban élők szűk családjában kifejezetten gyakori a vegyes házasság, a gyermekek ebben az élethelyzetben mindkét kultúrához kötődnek, és a gondolkodásbeli rugalmasságuknak köszönhetően nem szorulnak ki a közösségből, megtalálják benne a helyüket.

Végül a genetikusok véleménye szerint a vegyes házasságok esetén a genetikai keveredés jó eredménnyel szokott járni… A vegyes házasságból született gyermekek sok esetben különösen szépek, jól sikerültek. A kultúrák közeledése, keveredése talán még az egyetemes béke egyik eszköze is lehet. „Csak jól kell bevezetni” – mondaná apósom szűkszavúan, ahogy az ő kultúrájukban beszél egy idősebb, bölcs férfi.