Egy újdonsült anyuka előtt valósággal új világ tárul ki, mikor bekerül a mamiklubba. Tengernyi információt, bölcsességet, tapasztalatot osztanak meg vele a rokonai, barátai, kolléganői, az anyukák a játszótéren vagy az óvodában. Ez persze jó, hiszen csakugyan rengeteget tanulhatnak egymástól. Ugyanakkor ennek van egy árnyoldala is: minden anya másképp gondolkodik, mindennel kapcsolatban egyéni véleménye és meglátásai vannak. Sokan pedig hajlamosak azt gondolni, mivel van már egy, kettő, akár három gyerekük: ők tudják a tutit.
Akár egy kezdő anya sötétben való tapogatózásáról legyen szó, akár egy leterhelt sokgyerekes édesanya mindennapi küzdelmeiről, nagyon kell figyelni arra, mit mondanak egymásnak az anyatársak, mivel egy-egy megjegyzéssel porig tudják rombolni egymást. Anyának lenni minden, csak nem egyszerű és a legtöbben igyekszenek a tőlük telhető módon jól csinálni. Akár idegentől, akár ismerőstől származzon az ősbölcsesség, nem szabad elkövetni az alábbi hibákat egy anyatárssal szemben:
1. Azt sugallod: te szupermami vagy
Igen, léteznek kivételes anyukák, akik nemcsak megjátsszák magukat. Ám akadnak olyanok is, akik csak szeretnének szupermamik lenni, de valójában hanyagok vagy utálnak annak lenni. Még ha igazából szuperanya is vagy, akkor sem kell ezt örökösen megjegyezned az anyatársaid előtt vagy esetleg arra utalni: ők is lehetnének azok. Egy anyának rendkívül sok elvárása van önmagával szemben és gyakran önbizalmi problémáik is adódnak. Nem kellene azt erősíteni bennük, miszerint bármivel is rosszabbak, kevesebbek, mert nem mintamamik.
2. Szerinted hazudik az, aki azt állítja magáról: szuperanya
Nemcsak az lehet kellemetlen, ha egy szupermami mások orra alá dörgöli a szuperképességeit, hanem az is: amikor nem hiszik el, hogy csakugyan az. Talán nem tökéletesek, de lássuk be: vannak anyák, akik mindig időben érkeznek a gyerekkel az iskolába, nincsenek szétesve, van idejük egy kis sütés-főzésre és tényleg oltári nagy türelemmel rendelkeznek. Csak mert esetleg van benned némi irigység velük szemben, vagy ismersz olyat, aki csak megjátssza, nem szabadna általánosítanod és ezért lehúzni azt, aki igazán megközelíti a szuperanyu címet.
3. Megjegyzést teszel arra, ahogy szült vagy szoptat
Ez a két dolog kifejezetten kiveri a biztosítékot az anyáknál. Márpedig egyesek szeretnek belekötni abba, hogy valaki császárral vagy éppen természetes úton szült. Mindenkinek megvan a véleménye arról, miért találja előnyösebbnek az egyiket. Ezt tiszteletben kell tartani, nem pedig arra utalni: hibát követett el. Minden anyuka a baba egészségét tartja a legfontosabbnak, és bármi közbe jöhetett, amiért mondjuk természetes szülés helyett császárra került sor.
Ugyanilyen bosszantó tud lenni sok anyának, amikor a szoptatási szokásukba kötnek bele. Ha nyilvánosan teszi az a baj, ha meg nem, akkor az. Ez is olyan dolog: mindenki másképp csinálja, mást tart előnyösnek.
4. Azt hangoztatod, hogy…
"Egy nő célja, hogy anya legyen. Ez a létezésének lényege.” – Egy karrierre vágyó anyának (vagy aki fel is adta) ez azt jelentheti: értéktelen lennék, ha nem lennék anya. Milyen szörnyű alak vagyok, mert másra is vágyom, és nem csak a gyerekemnek élek.
Vagy azt mondod: "Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon, minden pillanatát élvezem.” – Ez pedig kegyelemdöfés egy fáradt, leterhelt anyának, akinek néha elege van az éjszaka felkelésekből és gonosznak, rossznak érezheti magát, mert olykor szeretne kicsit olvasni, mint régen.
5. Burkolt utalás arra: valamit rosszul csinál
A legtöbb ember nem szereti a célozgatást, nem kell ehhez anyának lenni. Márpedig az olyan megjegyzések, mint az "Én gyerekem sosem csinál ilyet”, vagy "Nekem bevált, szóval, nálad lehet a gond.” megjegyzésekkel annyit üzensz: "Valamit nagyon rosszul csinálsz!”
Ha valami olyat tesz az anya vagy a gyerkőce, ami fölött nem tudsz csak úgy átsuhanni, akkor legalább légy egyenes, de fogalmazz óvatosan! Elvégre egy kimerült, leterhelt anya könnyen félreértelmezheti a szavakat. Inkább kérdésbe burkold a gondolatodat, semmit kijelentésbe: "Nem gondolod, hogy talán jó volna átismételni vele azt, miért szép dolog az osztozkodás?”
6. Arra célzol, hogy nem ügyel a gyereke igényeire
Általában egy családanya százszor átgondolja a gyerekeket érintő tetteit. Éppen ezért nem kell megkérdőjelezni, ha azt mondja: költözés miatt iskolát kell váltania a lurkónak, elválik vagy a világvégére repül vele nyaralni. Ahelyett, hogy minősítenéd és azt mondanád "Én sosem tennék ilyet a gyerekemmel.” inkább hallgasd meg az okait. Legfeljebb kérdezd meg, biztos átgondolta-e, de ne utalj arra, hogy rossz anya, mert arra készül, amire.
7. Folyamatosan megkérdőjelezed a döntéseit
A tapasztaltabb anyák gyakran esnek abba a hibába, miszerint lelkesen osztogatják a tanácsaikat, de legalábbis égnek a vágytól, hogy megkönnyítsék anyatársaik dolgát. Ez nemes gesztus, de sokan tolakodásnak, kioktatásnak élhetik meg! Ahogy arról előbb is szó volt, egy szülőanya igyekszik alaposan átgondolni döntéseinek lehetséges következményeit a csemetére nézve. Ha az anyatárs azt meséli, mégsem viszi logopédushoz a kicsit (pedig szerinted kellene) vagy nem engedi el az osztálykirándulásra, akkor inkább azt kérdezd meg: miért döntött így. Légy nyitott, semmint ítélkező!
8. Kioktatod, mert szerinted nem fejlődik jól a gyerek
Érthető: csak a jó szándék vezérrel téged. Illetve a természetes aggodalom egy gyermek iránt. Vagy talán tapasztalatod is van az adott dologgal kapcsolatban. Elhiheted, anyuka is gondolt már arra, hogy beszélnie vagy járnia kellene a picinek. Meglehet, már kezelésekre is jár vele, ezért sem kellene szegényt kérdésekkel vagy tanácsokkal bombázni. Ha akar, beszélni fog róla, de idegenként nem is szabad ilyen kérdéseket feszegetni. Tehát ne sugalld az erőszakosan, hogy vigye már orvoshoz (ha még nem tette) és ne is emlékeztesd rá minden találkozásotok során.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)