Háztartás újratervezése dolgozó anyaként

Pálné Zavanyi Éva | 2020-02-04 00:21

Azzal, hogy dolgozó anya lettem, újra kellett gondolnom a háztartási feladatok megszervezését és az ehhez kapcsolódó rutinjaimat. Mindezt a család napirendjéhez is igazítva, valamint az új igényeket és helyzetet figyelembe véve. Mutatom, hogy csináltam!

Feladatok újragondolása

Azzal számoltam, hogy mivel nem leszünk itthon a nap nagy részében, így kevesebb napi szintű kosz és rendetlenség keletkezik majd (egyébként utólag bebizonyosodott, hogy ez csak részben igaz, a por az ugyanolyan intenzitással száll példának okáért, sőt még a szennyes is drasztikusan több lett). De mivel nem itthon esznek 5x a gyerekek, nem kell 5x felsepregetni a konyhát, és a napi szintű felmosást is megúszhatom majd valószínűleg. Ezzel arányosan kevesebb mosatlan is keletkezik és a játékpakolás is egy alkalomra szorítkozik a hétköznapokon, mégpedig az estére.

A főzés kérdése okozott gondot: első héten anyósom besegített, második héten minden délután főztem, hogy legyen férjemnek is, meg nekem is másnap a munkába, de ez tartósan nem bizonyult jó megoldásnak. Végül a menzás előfizetés mellett döntöttünk. Mindig van így meleg étel, nem a gyermekekkel tölthető időt használom a főzésre délutánonként, és még a mosatlan is kevesebb. Az ár-érték arányról illetve a költségekről pedig majd akkor tudok nyilatkozni, ha legalább egy hónap mögöttünk áll majd.

Feladatok újraosztása családon belül

Míg itthon voltam a kicsikkel, a házimunka nagyrészt rám hárult közös megegyezés alapján, és alkalomadtán pedig besegített a férjem. Illetve gyakran arra kértem inkább, hogy a gyerekeket foglalja le, amíg én ezt vagy azt megcsinálok. Ez számomra könnyebb volt, mint kiszervezni neki a feladatot és hatékonyabbnak is éreztem. Most azonban, hogy én nem vagyok itthon napközben, egyértelmű volt, hogy ő is átvesz a teendőkből. Miután áttárgyaltuk, melyek lesznek az új háztartásban a teendők, próbáltunk egy kb. 50-50 %-os arányt kialakítani.

A valóság azonban az, hogy bár törekedni ugyan lehet rá, de képtelenség vonalzóval húzni a feladatok határait, és ragaszkodni ahhoz, hogy minden helyzetben fele-fele arányban vegye ki mindkét, dolgozó szülő a részét a háztartásból. Szerintem ha az elv nagyjából ez, akkor a hétköznapokban nem érdemes mindig szigorú tekintettel számolni, hogy ki mennyit is végez pontosan, mert ez pl. hétvége-hétköznap vagy beosztástól függően is változhat. Ha úgy érzed, hogy teljesen eltértek a megbeszéltektől, érdemes várni kicsit és nem minden “hibánál” feldühödni. Azt vettem észre, hogy érdemes teret adni a másik félnek, hogy a maga tempójában végezze a feladatokat, vagy hogy akár megtanítsa: ahol óriási feladatot láttál, az tulajdonképpen egy kihagyható mozzanat (pl. férjem nem teszi színsorrendbe a behajtogatott ruháit, ám míg én kezeltem ezt, addig így volt).

Mégis, talán egy kis támpontot nyújthat, ha leírom pontosan, hogyan osztottuk fel a feladatokat.

Háztartáshoz kapcsolódó feladatok megosztása

Férj:

szemét kivitele
mosogatás maga után
bevásárlás
menü elhozatal
porszívózás az egész házban heti 1-2x
teregetés
saját ruha elpakolása
rendfenntartás saját környezetében
ügyintézés
udvarrendezés

Feleség:

mosogatás este, edények elpakolása
hétvégi főzés
mosás
ruha elpakolás (saját és gyerekek)
fürdőszoba takarítás
lakás szintű szinten tartó takarítás (nagytakarítást majd közösen oldjuk meg)
rendfenntartás
vasalás
háztartási feladatok és programok szervezése, bevásárló lista írás, stb (tudjátok, a láthatatlan, mentális házimunka)

Rutinok

Miután tisztáztuk, hogy kinek mi a feladata, kialakítottuk a közös családi rutinunkat a házimunkát is figyelembe véve. Számomra a rutinok már korábban is nagy segítséget és kapaszkodót jelentettek, hiszen ezekkel nem kellett számolnom, mondhatni automatikusan megtörténtek és úgy érzetem mindig is, hogy kevesebb energiaráfordítást igényelnek a részemről.

Amit korábbról is megtartottam, az a rendezési szemléletem: hozom-viszem a tárgyakat, amelyek nincsenek a helyükön, érkezés után elpakolom a kabátokat-táskákat, valamint tartalmukat, igyekszem mindent visszapakolni használat után (mert eleve mindennek helye van), selejtezek és úgy általában igyekszem minél kevesebb cuccal létezni. Ezen kívül megmaradt az esti rendrakás a gyerekekkel, a mosogatás fürdetés közben, a másnapi ruha kikészítése magam és a gyerekek számára. Továbbra is este teszem oda a mosást és reggel indítom el, a változás csupán annyi, hogy férjem tereget ki.

A rutinokat összehangoltuk a gyermekek napirendjével, de mivel elég stabil volt ez már korábban is, nem volt nagy törés ennek kapcsán.

Reggel nem igazán tudok a házimunkával foglalkozni (a mosás indításán túl), illetve annak köszönhetően, hogy igyekszem mindent helyre tenni, így maradnak a délutánok, az esték és a hétvégék. Amit be kellett iktatnom menetrendszerűen az az általános takarítás: tehát fürdő teljes takarítás, konyha és szobák.

Az ide tartozó konkrét teendőket összeírtam helységenként, majd meghatároztam, hogy heti kétheti vagy havi rendszerességgel van szükség a végrehajtásukra. Így alakítottam ki A, B, C és D hetet. A tervem ugyanis az volt, hogy pénteken, amikor hamarabb véget ér a hivatali munkaidő (de nem annyira hamar, hogy alvás előtt el tudjam hozni a kicsiket), gyorsan egyben kitakarítok a meghatározott feladatok mentén.

Ez eddig még nem sikerült ilyen formában, mert valószínűleg túl sok dolgot akartam belezsúfolni 1-1,5 órába, úgyhogy muszáj leszek faragni a mennyiségből, különben átcsúszok hétvégére a feladatokkal. Egyébként ez sem baj, mert szombat délelőttre főzést tervezek, és akkor még el tudok végezni néhány takarítási feladatot, de ha programra megyünk, esetleg családlátogatásra, akkor nem szeretném, hogy hetekig elmaradjon egy-egy részterület, vagy vasárnap, a pihenésre szánt napon kelljen pótolnom. Tehát jobb túlesni rajta alapon igyekszem majd a péntek délutánra szorítkozni, hogy a hétvégét együtt illetve pihenéssel tölthessük.

Rugalmasság

A rendezés, tervezés mellett ne feledkezzünk meg a rugalmasságról sem. Ez egyrészt vonatkozik arra, hogy ha egy program esik a „takarítási időbe”, vagy ha a gyermek beteg és virrasztani kell vele éjszakákon keresztül, akkor ne másnap akarjuk megváltani a világot.

Másrészt én azt tapasztaltam, hogy bár alapvetően szeretek rendezgetni, rendet rakni, mégsem megy gombnyomásra. Ha kötelezően beírom a magam számára, hogy az őszi dekoráció elhelyezése a lakásban, vagy hogy a gyerekek ruháinak átnézése, akkor nem biztos, hogy megy. Vagy ha igen, akkor sem azzal a kellemes örömmel, amelyet egyébként akkor érzek, ha saját elhatározásomból az adott pillanatban döntök a feladat mellett.

Ekkor sokkal jobban élvezem, szinte flow állapotba kerülök, amely kihat a gyerekekre is, mert csodás módon gyönyörűen eljátszanak egymással közben (körülöttem), vagy épp besegítenek abba, amit csinálok. Gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel vagyok kész, miközben élvezem is a folyamatot. Ezért úgy döntöttem, hogy a rendrakáshoz kapcsolódó feladatokat nem ütemezem be. Vezetem a GTD listáim egyikén, de nem határozom meg adott napra, hogy mikor tegyek rendet pl. a nappaliban a polcos szekrényen (mind a 16 polcán, ahol a gyerekek napi szinten tesznek-vesznek). És egyszer csak rámtör, hogy na most ezt meg szeretném csinálni és fele annyi idő alatt, örömmel végzek vele, ahhoz képest, mintha feladatként beütemeztem volna adott napra. Szóval a tervezés mellett érdemes a rugalmasságnak is helyet engedni.

Ez talán abból is fakad, hogy általában akkor jön a rendrakási láz, amikor bent is rendet akarok. Valahogy ösztönös lépés ez nálam, és hajt mindaddig, amíg meg nem valósítom. Mert amikor millió ötletem, kétségem és kérdésem találkozik, akkor ahelyett, hogy nekiülnék mindezt tisztázni magamban, elkezdek rendet rakni, takarítani, selejtezni. Képtelen vagyok először papírra vetni a bennem lévő kuszaságot, nem tudom szavakba önteni, egyszerűen nem tudom előhívni a lelkemből úgy, hogy az értelmes mondatokká álljon össze, ezáltal választ találva a kérdésekre.

Ehelyett rendet rakok a lakás egy-egy pontján, vagy valamit átrendezek, kiselejtezem a lejárt újságokat, a játékokat, amelyekkel nem játszanak régóta gyerekek, vagy új dekorációval dobom fel a lakást. Ilyenkor van, hogy olyan mértékű rendet rakok, amit egyébként nem várok el magamtól a hétköznapok során. (Ha folyton 100%-os rendre törekednék 2 kicsi gyerek mellett 200 négyzetméteren, akkor valószínűleg másból sem állna az életem, mint takarításból és rendrakásból.) A lényeg nálam a rendrakási folyamatban az, hogy ismét tisztán lássak, és úgy érzem, hogy ahogy a tárgyak a helyükre kerülnek, sikerül képileg is kifejeznem, ami bennem zajlik. Szép lassan összeáll a kép, az építőelemek a helyükre kerülnek és tisztábban látok.

Ezzel nem azt mondom, hogy minden elakadásra, belső kérdésre a válasz a rendrakás lenne. De segít kifejezésre juttatni azt a belső motivációt, amely az elrendeződés felé akar haladni, és időt ad, hogy kitisztuljanak a gondolatok és új megoldások születhessenek.

Összefoglalás

Mi kellett az új háztartási rendszer felállításához?

Hogy tisztában legyünk a saját igényeinkkel az új helyzet kapcsán: mi az, amit mindenképpen szeretnénk elvégezni, és mit lehet elengedni, mi válik feleslegessé, mit lehet kiszervezni (pl. főzés).
Hogy pontosan lássuk a teendők sorát. Az igények mentén érdemes összeállítani helységenként is, hogy mi az, amit el kell végezni (és milyen gyakran).
Prioritások ismerete. Mennyire fontos nekem a rend és tisztaság vagy a mindennapi főtt étel, esetleg a vasalt ruha. Mennyire tudok áldozni az időmből, energiámból és mennyire szeretnék otthon inkább a gyermekekre és a pihenésre koncentrálni? Hol tudok ebben egyensúlyt találni?
Kommunikáció. Mert egyedül nem megy, egy csapatban játszunk és bizony a férjek is csapattagok. Össze kell fognunk és közös erőkkel vezetni a családi életet. Ehhez a legjobb, ha tisztán és türelmesen kommunikálunk erről az új helyzetről és az ehhez kapcsolódó munkamegosztási ötleteinkről. Hagyjuk párunkat is kibontakozni: lehet, hogy nem pont úgy képzeli el a háztartást, ahogyan mi, de pontosan ugyanolyan jó eredményre fog vezetni az ő ötlete is.

Jelenleg itt tartunk: nem tökéletes a rendszer, de dolgozunk rajta, hogy csiszoljuk. Téged is arra bátorítalak, hogy keressétek meg együtt a számotokra legjobb megoldásokat. Ne feledd, nincs egyetlen működőképes recept, amely mindenkinél beválik. A számotokra legnagyszerűbb megoldást ti tudjátok megtalálni és alkalmazni, majd tökéletesre csiszolni.

Anyu tervez