„A vékonybél nem steril környezet, a benne lévő baktériumok száma egy bizonyos határértékig természetes, de ha a baktériumok száma nő és megváltozik a bélflóra összetétele, az panaszokat idézhet elő, mindez pedig befolyásolja az elfogyasztott ételek lebontását és azok felszívódását is. A leggyakoribb tünetek a haspuffadás, gázképződés, hasmenés, székrekedés” – sorolja dr. Papp Veronika. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika adjunktusa elmondta, vannak olyan kórképek, amelyek hajlamosítanak arra, hogy a vastagbélflóra baktériumai a vékonybélben elszaporodjanak, és kialakuljon ez a mással nem magyarázható, haspuffadással, hasmenéssel járó tünetegyüttes.
Ilyen például egyes emésztőenzimek kiválasztásának csökkenése, néhány krónikus, más szervrendszert is érintő betegség, gyulladásos bélbetegségek és azok szövődményei, korábbi műtét, amely megváltoztatta a gyomor-bélrendszer anatómiáját, illetve az ülő életmód, vagy akár a cukorbetegség következményének is tartható renyhébb gyomor-bélmozgás. De állhat a háttérben az elhízás, az egészségtelen táplálkozás, gyomorsavcsökkentő gyógyszerek tartós alkalmazása, sőt akár poszt-COVID tünetként is kialakulhat ez az állapot.
A kórkép diagnosztizálására a gasztroenterológusok hidrogén kilégzési tesztet használnak. Ennek kiindulópontjaként a beteg egy laktulóz nevű, nem felszívódó szénhidrátot tartalmazó folyadékot iszik meg.
Az emberi sejtek önmagukban nem termelnek hidrogént, ám ha a normálisnál nagyobb számban vannak jelen baktériumok a vékonybélben, akkor azok lebontják az elfogyasztott laktulózt, aminek következtében hidrogén termelődik. A kilégzési teszt során ezt tudják mérni az orvosok. A mintegy 180 perces vizsgálat alatt 30 percenként kell a speciális eszközbe fújni. Általánosságban 90 perc alatt ér el az elfogyasztott laktulóz a vékonybélből a vastagbélbe. Ha a másfél óra alatt a kilégzett levegő hidrogéntartalma a megengedett határérték (20 ppm) fölé kerül, akkor igazolható a kórkép – magyarázza a gasztronenterológus.
Hozzáteszi: egyre többen jelentkeznek ilyen panaszokkal a szakrendeléseken, köztük sok az olyan páciens, akik már átestek számos más vizsgálaton (endoszkópos kivizsgáláson, ételallergia és intolerancia vizsgálatokon) és nem igazolódott semmilyen betegség. Vagyis lehetséges, hogy nem az elfogyasztott ételben kell keresni a hibát, hanem a bélflórában. A társadalombiztosítás által finanszírozott vizsgálatot minden esetben megelőzi egy gasztorenterológiai konzultáció, a szakrendelésre a háziorvostól kapott beutaló szükséges.
A betegség kezelése antibiotikum kúrával kezdődik, a normál baktériumflóra helyreállítása pedig egy ezt követő probiotikum kúrával segíthető. Ezzel párhuzamosan életmódváltással, szénhidrátcsökkentett diétával is hozzájárulhat a beteg a sikeres gyógyuláshoz.
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)