A nemzetközi házasságoknak többek között az is előnye, hogy a másik kultúra szemszögéből, kívülről is rálát az ember a sajátjára. Így aztán néhány bevett klisé, amely addig természetesnek, nyilvánvalónak tűnt, könnyedén megkérdőjeleződhet. Például a "a cukor megédesíti az életet, jutalmazzuk gyermekünket csokival" tézisei.
érdekeseket, furcsákat is, s ez utóbbiak közé tartozott az a felfedezésem is, hogy az afrikaiak (az "igaziak", akik nem élnek külföldön évekig, és így az idegen kultúra nem változtatta meg az ízlésüket) általában nem rajonganak a csokiért. Mindamellett az egyéb ételeket is jóval kevésbé édesítik, és akkor sem répacukorral, ami köztudottan a legegészségtelenebb cukorfajták egyike. Vannak édeskés, vaníliával, kókusszal, gyümölcsökkel édesített rágcsálnivalóik a gyerekek számára, ezek azonban valóban csak édeskések, nem olyan émelyítőek, mint az Európában forgalomban lévő karamelles, kekszes, krémes, adalékolt, állományjavított, színezett, ízfokozott, rikító csomagolásukkal csábító édességek. Itt van például a kuli-kuli nevű rágcsálni való, amely tulajdonképpen ledarált és vízzel kukac alakúra formázott, saját olajában sült mogyoró. Ez a nyalánkság az európai fognak elég kemény (nagyjából annyira, mint a krumplicukor), az íze pedig semmi errefelé ismerthez nem hasonlítható, de igen finom, és ezt velem együtt minden hazai ismerősöm, aki eddig megkóstolta, egybehangzóan állítja. Emellett az afrikai kisgyerek a mogyoróra, a nyers vagy főtt édeskrumplira, a yamszgyökérre és a keserűdióra "csábul". Ez utóbbi azonban sehogy sem akarta elnyerni a tetszésemet, lévén olyan keserű, amit eddig elképzelni sem tudtam. Ám nagyon egészséges, mondják, alkaloidja beépül a fogakba, és védi őket a baktériumoktól. Való igaz, Afrikában fogorvosnak lenni nem a legjobb meggazdagodási forma...
Sokan furcsán néznek ránk, amikor a vendégnek ígérkező barátokat megkérjük, ne hozzanak csokoládét, cukorkát a fiainknak, eddig sikerült kitartani... Persze azért mi sem tudjuk - és mivel Magyarországon élünk, nem is akarjuk - teljesen kikerülni az édességfogyasztást, Ám állítom, gyerekeink jóval kevésbé édesszájúak, mint a többiek, és azt remélem, ez később is így marad. Bár tisztában vagyunk vele, hogy az oviban, iskolában a társaktól elsajátított "ismeretek" hatására egyre kevésbé lehet majd befolyásolni őket.
szacharóz, a glükóz (szőlőcukor), a fruktóz (gyümölcscukor) és az egyéb cukorvegyületek sajátos kombinációi biztosítják. Csakhogy ezek a természetes cukrok boldog harmóniában élnek a vitaminokkal és a rostokkal, melyek a gyümölcsöket, zöldségeket alkotják. Az úgynevezett finomított, azaz természetes társaitól elválasztott cukor óriási terhet ró a szervezetre. Emésztése nem a szájban vagy a gyomorban kezdődik, hiszen szinte le sem kell bontanunk, annyira egynemű, hanem rögtön a bélből szívódik fel, és kerül a véráramba. Pillanatok alatt megemeli a vér cukorszintjét. Ahhoz, hogy újra a normális értékre süllyedjen vissza, bonyolult hormonális folyamatokat kell mozgósítania a szervezetnek, méghozzá sürgősen. Óriási adag inzulin szabadul fel, hogy hatására a vércukor szintje visszaessen, ám most már sokkal alacsonyabb szintre, mint az édesség elfogyasztása előtt volt. A cukor lebontásához kalciumra is szükség van, s annál nagyobb a csontokból kivont kalcium mennyisége is, minél több cukrot veszünk magunkhoz. Ez okozza, hogy a rendszeresen nagy mennyiségű édességet fogyasztók csontjainak idővel gyengülése, deformálódása figyelhető meg. A cukor egyébként B-vitamint is elvon a szervezettől. Így a nagy mennyiségű édesség fogyasztása az idegrendszer károsodásához is vezethet. Számos idegrendszeri megbetegedés, tanulási zavar és viselkedési probléma hátterében állhat a túlzott cukorfogyasztás!
csemeténk kezébe adtunk, s hogy valóban szüksége van-e rájuk fejlődő szervezetének? Semmi esetre sem! A cukor, pontosabban a szacharóz nem táplálék. Nincs semmiféle tápértéke, nem tartalmaz hasznos anyagokat. Mindössze energiát, mely megszerezhető finomítatlan, természetes, emberbarát táplálékokból. Akkor meg miért adjuk? Rutinból? Megszokásból? A reklámok hatására? Belátjuk, hogy semmi szüksége a szervezetnek a mesterséges édességekre, és mégis cukros teával cumiztatjuk a kisbabát? Az üldögélő apróság ételeit "seízűnek" találjuk, és megcukrozzuk, hogy biztos megegye? Ha kezdettől a természetes ízek re neveljük, kevésbé fog hatni rá a cukorevő környezet. A nagyobbacskákat sok kitartással, okos magyarázattal, beszélgetéssel, de főleg példamutatással olyan felnőtté, akinek nem az ipari édesség jelenti az egyik legfőbb gyönyörforrást az életben. |
Megjelent a Kismama magazinban