Szoptatási problémák 2.rész

1. Túlzott stressz
2. Társadalmi nyomás
3. Tudatalattiban létező gátlás
4. Családi minta

A túlzott, tartós stressz okozhatja átmenetileg vagy tartósan is a tejmennyiség csökkenését.

Mi édesanyák talán mindannyian ismerjük az érzést, mikor hazatérünk a kórházból csöpp babánkkal, aki végeláthatatlan ideig képes sírni (legalábbis így érezzük), nem tudjuk, mit tegyünk. Tegyük mellre vagy ne tegyük? Mit csináljunk most? Fáradtak vagyunk, máris túlterheltnek érezzük magunkat és eluralkodik a tanácstalanság érzése, káosz lesz. Ebben az esetben jó, ha tudatosítjuk magunkban: a szoptatás nem csak az éhségérzet csillapítására szolgál, jóval több annál! Lelki táplálék is és megnyugvás. Sok, gyakori mellre tétellel csökken a sírós órák száma, és babánkkal összebújva alhatunk mi is. Jól jár baba is-mama is,hiszen a baba megnyugszik és a mama is pihenhet kicsit. Használjuk ki bátran ezeket a félórákat, órákat!

Tartós stresszt tud okozni, ha azt szeretnénk, hogy minden tökéletes legyen, főleg, ha a baba születése előtt is kifejezetten pedáns és rendszeretők voltunk. Be kell látni, hogy főleg az első időkben, hetekben, hónapokban nehéz minden feladatot ellátni! Nem kell, hogy tökéletes rend és tisztaság legyen, a háztartás várhat.

Érdemes még szülés előtt lefagyasztani kész ételeket, így a főzésre sem kell túl sok időt fordítani, mégsem marad éhes senki.

A takarítás, mosás, főzés és egyéb feladatokat helyezzük el a saját értékrendünk szerinti fontossági sorrendben, de ezeket jobb, ha nem a baba alvásidejében végezzük, fordítsuk inkább azt az időt magunkra! Csak annyit végezzünk el, amivel könnyen megbirkózunk, amennyi jólesik. Ne féljünk segítséget kérni!

A legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert csemeténk is attól fogja magát harmóniában érezni. Gondoskodó, kipihent, nyugodt anyára van szüksége!

Sokszor okoz stresszhelyzetet, főleg az első időkben, mikor rokonok, barátok váratlanul kopogtatnak babanézőbe.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, mikor épp próbál az új család harmonizálódni, ismerkedni egymással, de közben sok a jelentkező, aki szeretne gyönyörködni újszülöttünkben és nem biztos, hogy mindenki van annyira tapintatos, hogy kivárja az első pár hetet vagy szóljon érkezése előtt. Ha úgy gondoljuk, nekünk nem megfelelő a helyzet, amit a látogatók sokasága okoz, nyugodtan szóljunk rokonoknak, barátoknak egyaránt még szülés előtt, hogy mikor mennyi ideig szeretnénk látogatókat fogadni otthonunkban. Jobb előre letisztázni, így nem kell plusz terhet magunkra venni za amúgy is zűrös első időszakban.

Persze, ha nekünk segítséget jelent a látogatás vagy a család temperamentuma eleve ilyen, a fentiek nem érvényesek, akkor persze, élvezzük a társaságot!

szülés után elég hamar érezhetjük magunkat egy olyan körben, ahol rajtunk kívül mindenki jobban tudja, mi kell a mi gyermekünknek! Azzal általában mindenki egyetért, hogy a szoptatás a legmegfelelőbb mód, de hogy az hogyan történjen, abban mindenki mást mond. Kapunk olyan tanácsot, hogy menetrend szerint, kapunk olyat, hogy igény szerint. Dől az információk sokasága, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket és megint csak a káosz alakul ki. Ebben az esetben vonuljunk félre egy órára, csendesedjünk el, kapcsoljuk ki a külvilág zaját és figyeljünk a belső hangra! Meg fog szólalni bennünk az anyai ösztön, ami pontosan megmondja, mi a helyes út!

Nem kell egyik tanácsot sem elfogadni, ha a szívünkben, lelkünk mélyén nem tudtunk eggyé válni vele! A döntés a miénk és az ezzel járó következmények is!

Mindig hallgassunk magunkra! Próbáljunk ki többféle szoptatási pózt, próbáljuk ki a hallott tanácsok egyikét vagy akár mindegyiket! A tapasztalat fogja megmutatni, mi a jó a gyermekünknek és mi nem vált be mégsem.

És ha már túl sok tanácsot kaptunk- főleg kéretlenül- szóljunk az érintetteknek, ha nekünk ez már nem megfelelő!

Vannak, akik pártolják a szoptatást minél hosszabb ideig, vannak, akik csak féléves korig stb. Mostanában megint kezd előtérbe kerülni a szoptatás minden biológiai és pszichés előnyével együtt, én magam is lelkes híve és követője vagyok. Vegyük figyelembe, hogy a babának akkor lesz minden jó, ha édesanyja kiegyensúlyozott és harmonikus. Márpedig, ha egy anyát támadás ér azért, mert nem szoptatja gyermekét, akkor a harmóniának nyoma sem lesz valószínűleg.

Senki sem bélyegezhető rossz anyának azért, mert nem szoptat! Ha nem tud szoptatni, de szeretne, az a legfontosabb, hogy megkapjon minden támogatást, biztatást, segítséget. Próbáljuk átérezni a helyzetét és segítsünk felkutatni a probléma gyökerét, mert szinte minden fel- és megoldható! Ajánljunk szakembert!

Sokszor ébred lelkiismeretfurdalás és bűntudat a nem szoptató anyában, pedig neki sem kell lemondani a kötődést elősegítő nevelésről! Cumisüvegből is lehet úgy táplálni, mintha szoptatnánk: mindenegyes etetésnél szoptatási pózban, ún. bölcsőtartásban adjuk a tápszert és az etetések közt különösen ügyeljünk a sok testi kontaktusra. Bújjunk össze nagyon sokat kisbabánkkal, erre szüksége van az etetéseken felül is!

Az etetésnél ugyanúgy figyeljünk a baba jelzéseire! nem az a lényeg, hogy minél hamarabb megegye az előírt mennyiséget, hanem gyönyörködjünk közben az arcában, simogassuk és fogadjuk el, ha éppen nem kéri az egész adagot vagy többet kér! Szoptatott baba sem mindig ugyanannyit szopik,ahogy mi felnőttek sem eszünk mindig ugyanannyit.

Tehát, ha úgy érezzük, mindent megtettünk a szoptatásért (orvosi kivizsgálás, szoptatási szaktanácsadó felkeresése, pszichológus bevonása) és mégsem sikerült, ne éljük meg kudarcként, hanem fogadjuk el ezt a tényt és élvezzük minden percét, amit babánk közelében tölthetünk, figyeljünk oda jelzéseire, reagáljunk rá gyorsan! Érezzük magunkat teljes értékű anyának, mert gyermekünk mindig visszatükrözi lelkiállapotunkat!

A szoptatás sem a kötődést erősíti, ha az anya nem érez örömet benne és lehet tápszerrel táplált gyermek is nagyon kötődő, ha megkapja a törődést, szeretetet, amit a testi kontaktus okoz. Nem pusztán a szoptatás megléte és véghezvitele alakítja ki a kötődést anya és gyermeke közt, hanem a mögötte meghúzódó gyönyör, szeretet, odaadás, adás-kapás egyensúlya.

De ne adjuk fel a próbálkozást, ne mondjunk le a szoptatásról, sokféle segítséget igénybe lehet venni ma már!

Más a helyzet, ha egy édesanya egyáltalán nem is kíván szoptatni. Ilyenkor az a legjobb, ha ezt a döntést felvállaljuk és nem teszünk úgy, mintha akarnánk, hamis kötelességtudatból. Mindig legyünk őszinték magunkhoz és vállaljuk döntéseinket, a babának is ez lesz a legjobb!

A cikk első része itt olvasható: Szoptatási problémák 1. rész
A cikk befejezése pedig itt: Szoptatási problémák 3. rész