Amikor két éve az akkor 17 éves fiam megkérdezte, rendezhet-e házibulit az alatt az idő alatt, míg mi, a szülei külföldön vagyunk, rögtön igent mondtunk a gyereknek. Sőt, az apja segített dekorálni neki a lakást a retro hangulat jegyében. De valóban ilyen könnyű a döntés?
A döntés egy esetben könnyű: ha ismerjük a saját gyerekünket, ha megbízunk benne, valamint ha tudjuk, hogy elfogadja és be is tartja azokat a szabályokat, amiket a bulival kapcsolatban megszabunk. Mert szabályoknak lenniük kell, ez teljesen világos. Nyilvánvalóan senki nem szeretne a buli másnapján megrongált lakásba hazatérni, törött ablaküvegeket javíttatni vagy a szőnyegpadlóból kiszedegetni a beletaposott csikkeket.
Elsőként azt kell eldöntenünk, otthon maradunk-e a buli idejére, vagy házon kívül töltjük az estét. Nem árt, ha az első házibulinál – ahol már nem a tortán lévő marcipánfigurák és a lufik körül fog forogni az ünnepelt figyelme, és a málnaszörpöt felváltja a kóla – a szülők otthon maradnak. Értessük meg csemeténkkel, legyen ez adott esetben bármilyen nehéz feladat, hogy neki is jó, ha a hálószobában olvasva, tévézve töltjük az estét. Magyarázzuk el neki, hogy nem fogjuk őket fölöslegesen zavarni, nem fogunk felbukkanni váratlanul a nappaliban, de kéznél leszünk, ha bármiben segítségre szorulna akár ő, akár valamelyik vendége. Ugyanakkor tudatosítsuk saját magunkban is, hogy ezt az ígéretünket mindenképpen be kell tartanunk, és valóban nem futkoshatunk ki percenként a kamaszok közé, csak azért, mert úgy ítéljük meg, túl hangosan nevetnek vagy táncolnak.
Nyilvánvalóan a buli „kellékeit” együtt kell kitalálnunk és beszereznünk gyermekünkkel. Ebben az esetben el kell döntenünk, egyedül álljuk-e a kiadásokat, vagy a vendégektől is elfogadunk üdítőt, rágcsálni valót. Ha ez a döntés megszületett, ajánljuk fel segítségünket a beszerzésben, már csak azért is, mert egész biztosan jobban tudjuk, hol kell ahhoz vásárolnunk, hogy anyagilag jobban járjunk, mint gyermekünk. Azonban ha az öntudatos kamasz visszautasítja ezt a segítséget, és elrendezi ezt a barátaival karöltve, azon se sértődjünk meg! Vegyük tudomásul, hogy már nem az a pátyolgatni való ötéves, aki nemrégiben még volt.
Tisztáznunk kell azt is, hány vendéget várunk, mikor kezdődik, illetve mikor ér véget a házibuli. Lehet, hogy hosszú, körülményes tárgyalási folyamatnak nézünk elébe, amikor arra kerül sor, hogy ezekben a feltételekben megállapodjunk. Igyekezzünk mindenkinek fájdalommentes kompromisszumra jutni.
Nem árt rögzíteni azt sem, melyik helyiségeket használhatják a gyerekek, és melyek azok, amelyekben látogatásuk nem kívánatos. Ne engedjük meg, hogy a nagyobb – esetleg távol lévő – testvér szobáját használják, hiszen valószínűleg mi magunk sem örülnénk, ha távollétünkben hívatlan látogatók hatolnának be hálószobánkba.
Nagyon fontos kérdés az alkohol és a cigaretta fogyasztásának (helyesebben nem fogyasztásának) kérdése is. Nem árt tudnunk, hogy kiskorúak alkoholfogyasztása nemcsak káros, de törvénybe ütköző is. Ezért ha az ivás miatt bármi probléma adódik, azért a vendéglátó szülők jogilag is felelősek. Nyilvánvalóan illúzió azt gondolni, hogy középiskolás, akár már egy-két éve is dohányzó kamaszok pont abban a házibuliban nem fognak rágyújtani, amit mi rendezünk. Azt azonban joggal elvárhatjuk, hogy ezt ne a lakásban tegyék. Határozottan kérjük meg őket, hogy vagy az erkélyen, vagy a folyosón gyújtsanak rá, ha mindenképpen ragaszkodnak a dohányzáshoz. Kivétel ez alól persze, ha mi magunk is dohányzunk és/vagy szeretjük, ha a lakásunk dohányfüstben úszik, amit még napokig szellőztethetünk.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Kérjük meg a vendégeket, hogy ne csináljanak átjáró házat lakásunkból. Magyarán: ha megérkeztek a buliba, maradjanak is ott, amíg jól érzik magukat, de ne jöjjenek-menjenek egyik buliból a másikba, aztán vissza hozzánk. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy máshol fogyasszanak alkoholt, melynek hatása esetleg a mi lakásunkban jelentkezik. Elkerülhetjük azt is, hogy idegeneket hozzanak magukkal egy másik helyről.
A mai világban talán nem természetes, mindenesetre kívánatos, ha a szomszédokat értesítjük arról, hogy adott napon házibuli lesz lakásunkban. Ideális megoldásnak tartom, ha kamasz gyermekünk járja körbe a szomszédokat, és udvariasan tudomásukra hozza, hogy társaságot vár, biztosítva a szomszédokat arról, hogy mindent el fog követni azért, hogy a buli ne zavarja a ház többi lakóját. (Ez nagyjából lehetetlen vállalkozás, azonban az a tapasztalatom, hogy sokkal elnézőbbek és türelmesebbek a szomszédok, ha előre be vannak avatva a dologba, mintha csak spontán arra ébrednek éjszaka, hogy a fölöttük lévő lakásban húsz ember vadul táncol…)
A jó tanácsok sorát pedig zárja 2 recept, amivel jól lakathatjuk a kamaszokat. Tőled pedig azt kérjük, oszd meg velünk a kommentekben tapasztalataidat, élményeidet, vagy félelmeidet a gyermek házibuli-rendezésével kapcsolatban!
Sajtos rudacskák
Hozzávalók:
50 dkg liszt
50 dkg tehéntúró
50 dkg margarin
1,5 evőkanál só
1 tojás a sütemény tetejének megkenéséhez
díszítéshez reszelt sajt, szezámmag, mák, lenmag, stb.
Elkészítés:
A tésztához valókat alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, majd folpackba csomagolva egy éjszakán át pihentetjük. Ez a fázis el is maradhat, de az biztos, hogy pihentetés után sokkal finomabb lesz a stangli.
1 centi vastagra nyújtjuk a tésztát, megkenjük a tojással, megszórjuk sajttal, magokkal, tetszés szerint. Derelyevágóval csíkokra szabdaljuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 180 fokos sütőben pirosra sütjük. Vigyázzunk, ne süssük túl, amikor kivesszük a sütőből, inkább legyen az az érzésünk, hogy még nincs teljesen kész a tészta. Ne barnítsuk meg, mert akkor kiszárad.
Konyakos májpástétom
Hozzávalók:
80 dkg csirkemáj
40 dkg pecsenyeliba máj
20 dkg vaj
2 fej vöröshagyma
2 babérlevél
1 teáskanál őrölt majoranna
1 teáskanál kakukkfű
0,5 dl konyak (alkoholtartalma a főzés közben elpárolog, de az íze megmarad)
bors
só
mustár
ketchup
Elkészítés:
A májakat megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, miazmástól, majd egyforma darabokra kockázzuk. Kb. 5-6 dkg vajon puhára dinszteljük az apró kockákra vágott hagymát, rádobjuk a májat, a fűszereket, a só kivételével, és erős tűzön fehéredésig sütjük a májat. Amikor már nem nyers - ezt nem árt leellenőrizni egy darabka kettévágásával -, ráöntjük a konyakot, és még mindig nagy lángon egy-két percig sütjük a májat vele. Félretesszük, langyosra hűtjük.
Amikor már nem forró, késes betétű aprítóba tesszük, megforgatjuk, és ízlésünknek megfelelően darabosabbra hagyjuk, vagy pépesre keverjük. És ekkor kezdődik a dolog lényegi része, az ízesítés. Kóstolgassuk szorgalmasan a pástétomot, ekkor kerüljön sor a sózásra is.
Csinos edénybe kanalazzuk, tetejét leöntjük kakukkfűvel ízesített olvasztott vajjal, ez légmentesen lezárja a pástétomot.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)