.jpg)
Idestova harmadik évtizede dolgozom gyermekek között. Mint házi gyermekorvos látogatom otthonukban a családokat, részese vagyok örömüknek, bánatuknak, észlelem a gondosságukat, és bizony gyakran tapasztalom a figyelmetlenségből fakadó „gondatlanságukat”. Mentőorvosként az otthon balesetet szenvedett gyermekekhez megyek, és a következményekkel szembesülök. A legtöbb baj elkerülhető lehetett volna, ha a szülő időben gondol a veszélyforrásra, és megteszi a kellő óvintézkedést.
Néhány évvel ezelőtt egy kora reggeli órákban érkezett a bejelentés a mentőkhöz, miszerint egy alig másfél éves baba kiesett az első emeletről. A lakásba érve szemmel látható volt, hogy gondos szülőkkel van dolgunk, a fiókokon biztonsági zár, a fürdőszoba vegyszermentes, és így tovább. Az ablakot csak résnyire, és csak éjszakára szokták nyitva hagyni. No, a kis pocok azon a hajnalon megtanult kimászni a kiságyból, néma csendben széket tolt az ablak alá, erre dobozt helyezett, és építményére felmászva tekingetett volna kifelé, ha a torony ki nem billent volna alóla, ő pedig kilökve az ablakot, repült. Szerencsésen landolt, néhány könnyebb zúzódáson kívül egyéb baja nem történt. Ehhez a történethez hozzátartozik, hogy mikor egy év múlva a véletlen úgy hozta, hogy a második gyermekét váró édesanyához ismét én mentem, a gyermekszoba ablakán már biztonsági zár volt.
Ilyen és más tapasztalatok késztettek arra, hogy megpróbáljam a leggyakoribb veszélyforrásokra felhívni a figyelmet. Nem titkolt célom az sem, hogy kolléganőim, a védőnők segítségét kérjem, hogy a kismamákhoz, családokhoz közvetítsék gondolataimat, akár írásos formában is.
A gyermeki furfang, fantázia utánozhatatlan. Nincs olyan alapos lista, figyelemfelkeltő tájékoztatás, mely túlszárnyalhatná a kicsinyek leleményességét, mégis megpróbálom a leggyakrabban előforduló veszélyforrásokat korcsoportonként feltérképezni.
A fiatal csecsemőkor legtöbbet előforduló balesete, mentős zsargon szerint, a ”magasból esés”. A név találó, hiszen a pelenkázó a baba testmagasságának háromszorosa (mintha egy felnőtt 5 méter magasból esne).
Az édesanyákat már a kórházból való hazaérkezéskor meg kell szoktatni, hogy egy pillanatra se hagyják csecsemőjüket magára az ágyon, pakolón, pelenkázón. Csöngjön bár a telefon, sípoljon a tejforraló, kiabáljon a másik gyerek, szokják meg, hogy a babát magukkal viszik, a kiságyba teszik, végszükség esetén akár a szőnyegre helyezik. Ugyancsak berögzült mozdulattá kell válni, hogy ha ellépnek, vagy elfordulnak a kicsitől, egyik kezük mindig rajta maradjon. Ha első perctől kezdve ezt teszi a kismama, beépül a zsigereibe, és a későbbiekben a már izgő-mozgó gyerek is védetté válik. A néhány hónaposok másik „esésforrása” a hordozó és a babakocsi. Jó állapotban lévő, nem borulós, rögzítő pántokkal ellátottak legyenek ezek az eszközök. A bébihordó könnyen lebillen az ágyról, asztalról, székről, a babakocsi pedig a ráakasztott szatyroktól, az egyenetlen terhelés miatt felborul. A biztonsági öv nélküli gyermek pedig kicsúszhat mindkettőből.
Kis csecsemőknél veszélyforrás még a kiságy, ha rácsai között nagy a távolság, és fulladáshoz vezethet az ágy szélein hagyott ruha, takaró, ágynemű törölköző. Nem veszélytelen az sem, ha párnák között alszik a pici. A fiatal babáknál a belógatott játékok, csörgők zsinórjai fulladást okozhatnak, ezért soha ne legyen hosszabb 30 cm-nél.
A csúszó-mászó, éppen tipegni kezdő gyermek bármiben meg tud kapaszkodni, és az nem áll biztosan a helyén, bizony magára borítja azt. Polcok, fiókok, lámpák, székek, mind megannyi veszélyes tárgy, ha könnyen borulnak, ha nem elég stabilak. Ez a korosztály mindent ki akar próbálni, mozgása még bizonytalan, veszélyérzete még nincs. Mindenre felmásznak, bátran nekivágnak a lépcsőknek akár lentről, akár fentről, ezért szükséges annak mindkét irányból a lezárása.
A kisdedek nagy felfedezők. A legeldugottabb konnektort képesek megtalálni, a legrejtettebb résben képesek gombot találni, és a fiókok legtávolibb részéből tudnak ollót, kést és egyéb veszélyes eszközt előkotorni. A lakásban lévő konnektorok, kábelek nagy kihívás a gyerekeknek. Elhelyezkedésük pont egy mászó kisgyermek szem magasságában van, legyen az bármilyen eldugott helyen is. A gyerek pedig biztosan belenyúl, vagy beledug valamit, ha nincs biztonsági dugasz benne. Ez pedig csak egy pillanat műve. Az áramütés veszélye a fürdőkádban legnagyobb, ha a közelben hajszárítót, hajsütő vasat hagyunk, mely nincs a konnektorból kihúzva. Életveszélyes hajszárítót használni fürdés közben, vagy vízzel telt kád közelében, hiszen az bármikor beleeshet a vízbe.
Ennek a korosztálynak egyik gyakori otthoni balesete az apró tárgyak, játékdarabok, pénzérmék, magok, kukorica, és egyebek megkaparintásából származnak. Ezeket aztán előszeretettel dugják az orrukba, fülükbe, még gyakrabban a szájukba. Az idegentestet aztán jobb esetben lenyelik, rosszabb esetben félrenyelik, azaz a légútjaikba csúszik az apró tárgy. Nem véletlen van minden nap úgy nevezett kórházi idegentest-ügyelet a gyermekeknek, és bizony munkájuk is akad bőven.
A következő és az ártatlan gyermeket egy életre megnyomorító, eltorzító baleset a forrázás. Soha nem szándékos, de mindig gondatlanság következménye. Alapkövetelmény, hogy ne lábatlankodjon a gyerek a konyhában főzés közben. A lábasokat mindig füllel befelé és a belső lángokra tegyük. Ne tegyünk földre, asztal szélére forró ételt, italt tartalmazó lábast. Kávézás, teázás közben gyermek ne legyen a kezünkben. Fürdővíz készítésénél mindig hidegvizet eresszünk először a kádba. Ha a csaptelep nem keverő, figyeljünk, nehogy a gyerek a forró csapot véletlenül megnyissa fürdés közben. A náthás gyermek inhaláltatása gyakran végződik forrázásban, éppen ezért soha nem is javaslom a praxisomban.
A forró vasaló égési sérüléseken kívül súlyánál fogva, egyéb sérülést is okozhat, ha magára rántja a kicsi.
Végére hagytam, de talán az egyik leggyakoribb otthoni baleset a mérgezés. Fiatal orvos koromban a Heim Pál Kórház mérgezési osztályán dolgoztam és sok év után sem tudtam megszokni a szülői gondatlanság, gyakran csak figyelmetlenség következményeit. A mai napig előttem van annak az eszméletlen kisfiúnak az arcocskája, aki a látogatóba érkező nagymama táskájából kaparintotta meg a gyógyszereket, amíg néhány pillanatra magára hagyták a szobában. A gyógyszerek méretüknél, színüknél és gyakran édes bevonatuknál fogva nagy csábítást jelentenek, még a nagyobbaknak is.
Mérgezési veszélyt jelentenek a különböző vegyszerek, tisztítószerek, melyeket legtöbbször a mellékhelységben, WC-ben, fürdőszobában, kamrában tárolnak, a földön. Tudomásul kell venni, hogy a kis lurkók mindenhova bejutnak és még a biztonsági kupakot is ki tudják nyitni egy váratlan pillanatban. Különösen veszélyesek a permetezőszerek és a marószerek, és ha ezeket nem az eredeti üvegben tárolják még veszélyesebbek, hiszen ilyenkor még a csere lehetősége is fennáll.
Végezetül összefoglalva a gyermekkori otthoni balesetek megelőzésének tízparancsolata:
- Már újszülött kortól gondoljunk arra, hogy leeshet, soha ne hagyjuk magára!
- Polcokat, bútorokat, ajtókat rögzítsük, ne rántsa magára, ne csapódjon rá!
- Lépcső fel és lejáróra tegyünk biztonsági rácsot!
- Hosszú zsinórok, szíjjak, fejnél hagyott ruhadarabok fulladás veszélyt okozhatnak!
- Konnektorokat dugaszolóval védjük, elektromos eszközhöz ne férjen kisgyerek!
- Apró tárgyak ne kerüljenek kicsik kezébe!
- Vegyszereket, tisztítószereket magasan és zárt helyen tároljuk!
- Gyógyszereket mindig gondosan zárjuk el!
- Forrázás, égés egy életre szóló nyomot hagyhat!
- Ablakokat biztonsági zárral lássuk el!
Bármennyire is szeretném, nem tudok minden baleseti veszélyt, lehetőséget felsorolni. Alapszabály, hogy módszeresen pásztázzuk át a lakást, próbáljunk minden veszélyforrást kiiktatni, lehetőleg ne hagyjuk magára a kisgyermeket és főleg ne gondoljuk, hogy velünk ez úgysem történhet meg!
Fotó: heymattallen / pixabay
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)