Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Doktornő! Mitől lehet ez az értéktelenség érzése bennem? Hogy úgymond lemondok magamról? 40 éves nő vagyok, de ez már évek óta így van. Nincs gyermekem, van egy nagyon rendes barátom, de csak barát (de egyben legjobb bizalmasom) neki is szoktam panaszolni. Néha felvillanyozódom, ha van egy jó munkalehetőség vagy egy kis újdonság, de amilyen hamar jön úgy megy is az érzés. Nem tudom mitől van. Kineziloógis egyszer azt mondta izomműködésem alapján lemondtam magamról. Ha kivülről látnám magam tanácsolnám, hogy kezdjek új dolgokba, fogyjak le(mert azt is kéne)legyen egy normális oárkapcsolatom. Ha arra gndolok itt lenne velem az a férfi akit szeretnk őszintén belül nem tudnék vele mit kezdeni. Nem tudok tartósan lelkesedni. Azt észrevettem, hogy a szüleim, sőt egyik ágról nagymamám volt ilyen mélabús, mindenki. Olyan óbégatós minek ez, minek az. Lehet viszem tovább akaratlanul is ezt a stílust? Nagyon rossz érzés, hogy megy az idő és meg csak létezem, de nem élek. Köszönöm! Beus
Kedves Beus!
Ha jó értem, szeretne változásokat az élete több területén, de a lelkesedése, hangulata miatt úgy érzi nem képes rá. Ráadásul a családból hozott mintáit is meghatározónak tartja, hasonlónak látja saját működését.
Jó lenne kideríteni, milyen jellegű segítségre van szüksége. Ebben egy pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus tud segíteni. Ők meg tudják mondani, hogy elég egy pszichológus segítsége, vagy gyógyszeres támogatás is szükséges. Abban is tudnak segíteni, hogy az Ön személyiségének és problémáinak megfelelő terápiás lehetőségeket ajánljanak.
Ha energizáltabb lesz, kialakul egy egészségesebb önértékelés, akkor az élete egyes területeit sorban rendezheti. Sok erőt és kitartást kívánok!
Üdvözlettel,
Kincses Györgyi
2021. 05. 12. 14:02
Olvasói értékelés:
nincs még értékelés