Kedves Vera!

Tíz hónaposan egyáltalán nem minden kisgyerek érdeklődik a könyvek iránt. Érdemes beszerezned kezdetben Kerekítő manós lapozót, azt mint játékot, tárgyat is forgathatja. Van köztük olyan amihez énekelni tudsz, ami talán jobban leköti a figyelmét, mert közben tapogathatja a könyvet ( Kerekítő manó a part alatt), vagy van a tanyás, amit ha viccesen hangoztatsz, meglásd, hogy máskor is odahozza! Ezenkívül a könyv nélkül, egy-egy höcögtetésre, lógáztatásra ölbe kapnám, vagy épp, hogy egy két cirógatós mondóka erejéig, vérmésréklettől függően kitapasztalva, hogy őt melyik szórakoztatja jobban. Mindenképp akkor kerítenék erre sort, amikor épp nem túl fáradt és még/már nem álmos, vagy éhes. Ugyancsak megpróbálnám, hogy az ölbeli játékokat hogyan fogadja az apukájától, lehet hogy épp azon a vonalon fog nála elindulni az érdeklődés. Addig is ölelgesd és mosolyogj rá sokat! Ha valami nem tetszik neki a mondókázás kapcsán sose erőltesd, mert fontos, hogy csakis jó élmény kapcsolódjon hozzá! Segítségedre lehetnek még a Kerekítő Youtube csatorna Kerekítő manós mondókás videói, ahonnan te magad tudsz inspirálódni. Ez persze nem hosszas bámulásra való, hanem egy-egy ötperces videót, ha megnézel a gyerekkel együtt vagy nélküle, annak nyomán ki tudod próbálni az adott játékokat. A paraszti társadalomban alapvetően egy éves kortól játszották ezeket, így lehet, hogy ő is később fog ráérezni az izére. Jó játékot, szeretetteli, önfeledt perceket!

Kedves Barbara!
A kialakult helyzet olyan sokrétű és összetett, hogy mindenképp pszichológus felkeresését javaslom, leginkább az egész család, apuka bevonásával is. A helyzet, úgy érzem egyre nehezebb és egyre nehezebben éli meg a felmerülő nehézségeket, ami a bölcsivel nem feltétlen fog megoldódni, ha átmenetileg tehermentesíti is a szülőt, fizikai tekintetben. A kisfiúvel érdemes hrg.hu oldalon egy állapotfelmérést kérni, így hogy a kúszás kimaradt, korán felállt és 14 hónaposan még nem jár.

Kedves Anyuka!

Amikor főzöl maradj halló és látótávolságban, legyen látható helyen a játszószőnyeg, babaülés vagy járóka (a kiságyat csak alvásidőben használnám). Meséld el neki, mit csinálsz, dúdolhatsz is, lényeg, hogy szokja, hogy nem tud egész nap a kezedben lenni. Fokozatosan szoktasd ahhoz, hogy néha van más elfoglaltságod, jó ha látótávolságban van de mást csinálsz és látja, mit csinálsz, tudsz közben hozzá beszélni.
Amúgy fontos a megfelelő mennyiségű inger az anyuka részéről, ha állandóan szórakoztatod túlingerlés léphet fel, és kevésbé tud kialakulni a saját önszabályzó rendszere, mely unalom esetén kimozdítja, felhergeltség esetén lenyugtatja, ebben a két dologban az első két évben az anyuka természetesen segít, sőt nagyon fontos, hogy ráhangolódjon, így alaklulnak ki a megfelelő idegi pályák, de ha mindig izgalmi állapotban tartod, az sem túl jó, fáradtsághoz és nyugtalansághoz vezethet. Próbáld megkeresni az egyensúlyt. Amikor fürdőbe, mosdóba kell menned, hagyd nyitva az ajtót, hogy hallhassa, láthassa, hogy nem tűntél el. A fokozatosság fontos, hisz 9 hónapig egy volt veled, legalább 9 hónap, hogy megszokja, hogy külön is válhattok rövid időre.
Az etetés biztos stresszmentesebbé válik majd, ha biztos ülés esetén a saját étkezőasztalotokhoz tudod majd ültetni és a családi étkezés részese lehet, ami mindig sokkal érdekesebb, mint egy sima bekanalazás. Utánamenve nem etetném, addig is próbálnám, hogy erőltetés nélkül eszik amennyit eszik, majd a következő étkezésnél biztos éhesebb lesz már, és többet fogyaszt. Amit írtál, hogy fél órát eteted nem tűnik vészesnek, negyed órát mindenképp adj neki, ha nem kér többet majd a következő etetésnél bepótolja. Esetleg, ha már rögzült az etetőszékes fészkelődés próbáld meg átmenetileg az öledben etetni, hátha úgy megnyugtatóbb neki.
Ha aggodalmaid nem múlnak, javaslom Sződy Judit gyermekpszichológus felkeresését, akivel lehet, hogy egy egyszeri beszélgetés is segítene, sok hasonló esettel találkozott már. Honlapját megtalálod az interneten.
 

Kedves Liza!
Szerintem ezt olyan hozzátartozóval kéne megbeszélned, akivel bizalmas viszonyban vagy és ismer téged a hétköznapokban.
Talán már ebben a korban is érdemes megtanulni nemet mondani, akár egy csábító újabb felkérésre, vagy egy esti buliidőpontra, ha fáradt vagy hozzá. Ebben a korban szerintem nagyon fontosak a barátok, és igazából fontos lenne az is, hogy legyen időd akár a semmittevésre is. Szerepelni ráér később is, talán ha egy színdarabban játszol az ugyanúgy jó, mint háromban, így jobban is tudsz rá készülni, és marad mellette időd másra is.
Az alapján, amit írtál nagyon tehetséges vagy, és a tehetségeddel biztos mindig fogsz tudni kezdeni valamit a színházi életben vagy kapcsolódó területen. Az idődet viszont, ha már most sem tudod beosztani, akkor gondolkozz el a fontossági sorrenden. Akár írd le egy papírra, készíts mérleget, pontozd, mi mennyire fontos neked és miért. Szelektálj okosan, próbálj kialakítani egy egyensúlyt a kefteléseid, a hobbid a családod és barátok és a "munkád között talán azért is, mert most még fiatal vagy de később, ha nem tudsz szelektálni akár az egészséged és boldogságod is rámehet.
Nehéz, de sikerülni fog!
További sikereket és mellette önfeledt perceket kívánok!

Kedves Hanna Anyuka!

Az anyaság fárasztó, különösen a kezdeti időszak. Az első három hónap, fél éve mindenképp a babáé, éjjel és nappal is. Próbálj az igényeihez igazodni, hosszútávon megéri. Nem baj, ha rajtad alszik el.
Ajánlott könyvek: Ölelj át!, és Az elveszett boldogság nyomában című művek.
Minden jót kívánok!

Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, hogy ez nem akadály, hanem valami, amit el kell fogadni, és nem musical-szakra jelentkezni később sem.
Próbáljon lánya erényt kovácsolni ebből a tényből! Például így nem fog cimborálni az énekesnő-színész szereppel, ami nagyon ritka, hogy valóban működik, és olykor tévútra visz. A szép hangú fiatal színészek egy része azt hiszi, hogy jó énekesek is egyben. Ez a gyakori szereptévesztés így az ő esetében könnyebben elkerülhető, és lánya tényleg arra fog tudni koncentrálni, amihez valóban ért, és abból hozza ki a legtöbbet.
Sok sikert!

Kedves Anyuka!
Gyermeke még igényli a testkontaktust, szoptatást, ringatást az elalváshoz. Érdemes megadni neki. Garantálom, hogy hat évesen, 20 kilósan már nem fog az ön mellkasán elaludni, valószínűleg már három évesen sem. Most viszont ez teszi kiegyensúlyozottabbá. Semmikép sem jó ha a napi altatást mindig negyedóra sírás előzi meg. A gyermek sír, így beszél, és fejezi ki azt, hogy még fokozott szüksége van rád. Ebben a korban ez természetes. (Csak nyugaton és csak az utóbbi században terjedt el a különalvás és sírva aludni tanítás módszere).
Legyen a gyermeknek saját ágya, és ha lehet elalvás után tegye is oda be, de ha a gyermek maga mellett tud csak aludni akkor próbálják ezt lehetővé tenni, amennyiben a család egészének ez nem terhes és megoldható.
Erről és a kötődő nevelésről szól : William Sears: Éjszakai gondoskodás című könyve. Éjszakai Műszak című írásomat a kerekito.hu oldal cikkek részében találod, Álomkóc nevű CD-nkről pedig még megnyugtató altatódalokat is tanulhatsz (www.alomkoc.com). Utóbbi jelentősége, hogy az éneklő szülő sosem feszült, így a gyermek nem fogja érezni, hogy te épp most szorongsz, hogy sírni fog-e vagy elalszik...
 

Itt lehet, de témától függ, hogy ki válaszolja meg ha megírja a kérdést, akkor fogjuk tudni.

Kedves Érdeklődő!
Szoptatással kapcsolatban keresse bátran a La Leche Ligát , akik az igény szerinti szoptatás hívei.
Két hónapos babával nem kell megvárni a 3-4 órát nekem a 12 éves fiam se három óránként eszik, sőt én sem, hanem sokszor sűrűbben.

Kedves Erika!
Lehet sűrűbben szoptatni, írj a La leche Ligának, vagy hívd őket a honlapjukon találsz információt.

Kedves Kismama!

A kezdeti időszakban az babák különösen igénylik a testközelséget, a bőrünk melegét, szívünk dobogását, melyek megnyugtatólag hatnak. Az első jó pár hónap átmenet a pocaklakó létből a kinti létbe. Ezt az elszakadást segíthetjük azzal, hogy gyermekeink igényeire hangolódunk. Ha ez terhessé válik akkor segítséget kéne kérni a párjától, rokonságból, barátoktól, hogy ne érezze mindezt kimerítő 24 órás szolgálatnak. Ha nincs segítség, akkor ahhoz, hogy újra jó kedélyű anyukája legyen a babának az éjszakákat nyugodtabbra kéne tervezni, egy ágyban alvás javasolt, vagy ha ez távol áll Önöktől akkor ha muszáj talán éjszaka jobban hagynám sírni a gyermeket, de nappal továbbra is igazodnék jelzéseihez. De alapvetően azért sír mert melegségre, ölelésre vágyik, érdemes megadni neki....(persze nem bármilyen áron).
A babahordozó a babakendőt jelenti? Ha nem akkor az nem hiszem hogy egészséges , hogy egy félfekvő autós babahordozóban alszik sokat. Nem jó a gerincének. Türelemmel a kiságyába kéne szoktatni, ha ez ellen tiltakozik, akkor kis kosárbölcsőt javaslok az ágy mellé, vagy a nagyágyhoz tolt kiságyat vagy az első fél évben együtt alvást. Talán ha éjjel közelben van nappal egyre kevesebbet igényel majd az anyukájától, de mindenképp javaslom az édes terhek megosztását a rokonságban, hogy semmiképp se érezze őrjítőnek ezt a dolgot. Ha nyugodttá tudna válni a helyzet nehézsége ellenére, akkor a helyzet idővel rendeződne és a nyugodtabb babája, egyre többet tudna Önből nélkülözni és nyitni a külvilág felé.
Ha továbbra is fennáll a probléma és nyomasztóvá válik érdemes gyermekpszichológustól segítséget kérni, aki ez esetben nem a babával hanem Önnel fog foglalkozni egy két beszélgetés erejéig. Levelében említett információk nem elegendőek a boncolgatáshoz.
Minden Jót!

Kedves Edit!
Folyamatában kéne kifigyelni a dolgot. A lényeg, hogy önmagához mérten fejlődik-e beszéde. Több hangot hallatt-e mint régebben, ha még nem is beszél. Mondja-e esetleg a szavak első szótagját, sokan így kezdik. Ha van fejlődés akkor nem baj ha ez lassabb, mint az átlag.
Feltételezem, hogy a hallásával nincs gond, és már ellenőrizték. Ha sokszor van fülgyulladása, vagy felső légúti hurutos megbetegedése akkor erre külön oda kéne figyelni. Sokszor már eleve a beszédészlelést is befolyásolja egy állandóan eldugult orr, vagy lerakódás. Fül orr gégészeti ultrahangon erre vonatkozólag tudnak vizsgálatot végezni indokolt esetben.
Ha nincsen szervi oka a beszédfejlődés késlekedésének, akkor jó ha több figyelmet fordítotok a napi mondókázásra, éneklésre, beszédre. Szépen tisztán nyugodtan tagolva beszélj gyermekedhez, és mindig kommentáld a napi teendőket is, akkor is ha ő még nem válaszol. Különösen hasznos a sok szemtől szembeni mondókázás, rigmusok kántálása, ölbeli játékok, hiszen ilyenkor ösztönösen jól artikulálva, lassabban érthetően hall minket és ami jó, hogy mivel egy magasságban vagyunk ilyenkor látja is közelről a szánk mozgását, aminek az utánzásos tanulás miatt jelentősége van. Egyben arra is jók, hogy a köztetek lévő kapcsolat bensőséges maradjon akkor is ha netán kis feszültségforrás alakulnak ki a szülői és fejlődésbeli elvárások miatt, vagy egyszerűen azért mert mivel kevésbé tudja megértetni magát benne is több lehet idővel a feszültség, vagy szorongás. Az írottaktól nem kell megijedni, mert nagy valószínűséggel csak átmeneti állapotról van szó, s a sok önfeledt játék mint mindenben, ebben is segít.
Fontosak ezenkívül a nagy mozgásos játékok!!! Sok lógázás, hintázás, ringatás több féle irányban. Üljetek bele egy ponton felfüggesztett Ikea hintába stb., hosszanti irányban oldalra guruló nagy takaróban való zsuppolás, amennyiben a beszédfejlődés elmaradása mellett azt is észleled, hogy a kicsi állandó mozgásban van és egy percre sem ül az öledbe, minek következtében ölbeli játékokat is még elutasítja.
Ezeket érdemes kifigyelni, próbálkozni, ha elhozod hozzám a foglalkozásra könnyebben meg tudom ítélni, hogy van-e szükség speciális szakemberre a ti esetetekben.

Jó játékot! Remélem az idő megoldja a problémát, ha elhúzódik a beszédfejlődés késlekedése érdemes tovább gondolkodni.

Valószínűleg érzelmi biztonságban él!!! Különben nem muzsikálna olyan jól az óvodában, ahogy írod. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy amit írtál, hogy megszokott környezetben jól megvan nélküled, új helyzetekben visszafogott, az teljesen jó, arra utal, hogy biztosan kötődő gyermek, ami feltételezi az élet első éveiben nagyon fontos érzelmi biztonságot is. Viszont az érzelmi biztonsága mellett, illetve attól függetlenül lehet, hogy megszokta, hogy mindig felnőtt szerepben vagy, hogy esetleg nem rosszcsontkodtál gyermekként (ha igen akkor mesélj néha neki erről, általában szeretik, ha a gyermekkorunkról mesélünk), és felnőttként is mindig letisztult érett reakcióid vannak, de olykor ez ugye távoli a gyermeki szemmel, tehát úgy érzi esetleg, hogy te furcsán néznél rá, ha ő elkezdene vad rókaként viselkedni, vagy beteg rókaként, vagy bolondos rókaként, ezért előtted nem szívesen megy át felszabadult bábjátékos szerepébe. Nos ez önmagában egyáltalán nem baj, fogadd el! (sokszor már ennyi elég a  változáshoz) biztos van neki bolondozós apukája, vagy nagyszüleje, rokona vagy barát, akivel le tud lazulni, vagy majd keres magának, ha ti szabad folyást hagytok például a jövőben kötött barátságaiban, és nem estek pánikba, ha nagyon más típusú gyermekhez, vagy nagyon hasonlóhoz kezd el kötődni...hagyni kell.....nem kell félni semmilyen rossz hatástól, ha ti példaértékűen (remélhetőleg nem tökéletesen, az is csapdát rejthet, mert akkor nem látja, hogyan lehet problémákat megoldani, kompromisszumot kötni stb.) éltek együtt vele, akkor hosszútávon minden rendben lesz. Ami viszont probléma lehet, hogy megérzi, hogy te megtorpansz és esetleg megkérdőjelezed az ő érzelmi biztonságát, netán még hibáztatod magadat, az már negatívan hathat. Ezért vedd le a napirendről a bábozást, és az érzelmi biztonságot is. Hagyd, hogy más hozza ilyen szerepbe és időnként de ritkán te is újrapróbálkozhatsz de csak abban az esetben érdemes, ha te nem elvárásokkal kezdeményezel, és most mindegy hogy tudatos vagy tudatalatti, azt is megérzik, ha csak úgy játékból, és ha úgy ítéled meg nem működik, ha tényleg visszadobja a szerepet, akkor nincs kedve veled ilyet játszani, tartsd ezt tiszteletben. Ezt mondom mindig: az érzelem, a gondolat szabad, a tettet néha be kell határolni....Másik ötlet: ha azt mondja hogy te a szobában vagy nem az istállóban, akkor beleéléssel játssz tovább, kezdjen el élénken sírni a bábod és idétlenül hüppögni és mondja azt, hogy "de ez az én kis istállóm, jaj hol van a szénám, itt van ni, meg is eszem" és akkor bekapod a színes ceruzáit az asztalon, szóval csinálsz valami nagyon vicceset, és ha nevet akkor közelíthetsz hozzá a haját is bekaphatod a bábbal mintha az volna  a széna, majd kérsz tőle inni: "Kisgazdám mutasd meg merre van a vályú?". Ha megtörne a jég ilyen módon akkor, legközelebb már a pozitív élmény miatt belemenne, és át tudnátok zökkeni együtt az önfeledt játék üzemmódba. No de ez az üzemmód nem mindenkinek áll jól és ha valami nem hiteles azt így vagy úgy mindenképp elutasítják a gyerekek, úgyhogy nem feltétlen kell neked báboskodnod, ha mégis akkor ezek mentén haladhatsz. Gyermeked fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, szépen visszaterel téged a valós megszokott szerepbe, nem megy bele a játékba, és ezt finoman szóban érzékelteti, nem dobja el a bábot, és még csak hozzád sem vágja. Örülj, hogy intelligens, és fogadd el, ha ő visszahúzódóbb típus. Nem vagyunk egyformák. Milyen borzalmas is volna!
Ha sikerrel jársz írj.

Kedves Edit!
Aggodalomra semmi ok. Sőt, a visszahúzódó jelenségen túl nagyon is pozitív dolgokat írsz lánykádról.
A visszahúzódó egyéniség (ami ráadásul csak új helyen, új játékkezdeményezéskor merül fel) nem áll összefüggésben az érzelmi intellligencia hiányával. Sőt a jelek arra utalnak, hogy pont , hogy jól működik ilyen téren, hisz különbséget tud tenni az új, ismeretlen dolgok és nem megszokott környezet, esetleg megingott érzelmi biztonsággal járó szituációk közt. Ami pont, hogy egyfajta érzékenységre utal.
Feltételezésem, hogy érezheti az "instruálást" ami visszahat kibontakozására, és ellentétesen mint gondolnánk. Megérzi, hogy helyzetbe hozzák, és kimondatlan elvárásokkal találja szemben magát. Az egykéknél gyakrabban előfordul, hiszen a szülőnek szinte túl sok ideje van a gyermek midnen rezdülésének megfigyelésére, aggódásra és hát ha egy gyermekem van , akkor hajlamosak vagyunk abból az egyből kihozni egy tökéleteset, csakhogy tökéletes nem létezik, és az erre való törekvés, túlzott elvárások, különórák, túlzott figyelem pont hogy visszaüthet. Például kamaszkorban, vagy a gyermek nehezebb periódusaiban, szorongást, visszahúzódást, vagy az ellenkezőjét, aggressziót, lázadást válthat ki. Lányoknál inkább az előző jellemző.
Ha nem mer bábok mögé bújni, bábozni, akkor bőven elég ha te bábozol neki, és a te napodat meséled el vagy az általad kitalált történetet. Ha többször játszotok így egy idő után lehet, hogy ő is belép valamelyik báb szerepébe, ha kezdetben nem is. Mert olyan gyermekről már hallottam akit nem vagy még nem érdekelnek a bábok, babák, egy megszemélyesített maci, vagy plüssállatka, de olyat nem, aki nem szerette volna szívesen nézni, hallgatni. Márpedig az egész ott kezdődik, a többi jön magától. Persze ehhez kicsit lazulni kell mert mindent megéreznek, amíg görcsösen akarjuk, hogy köszönjenek szép hangosan másoknak, vagy bábozzon, addig előttünk, velünk nem fog.....Jó ötlet az is ha apukát biztatjuk, erre a kezdeményezésre. Az viszont fontos, hogy nincs instruálás, mert akkor már rég rossz. Amíg ő nem vesz ebben aktívan részt addig csak mi beszéltetjük a bábokat, bábúkat, és mint lehetőséggel körbeveszszük azaz nyithatunk egy kis bábos dobozt. Azone setleg érdemes elgondolkozni, hogy ha gyermeke szerepbe lépne, lehet-e neki csúnya szerepet játszani ha épp olyanja van? Lehet, hoyg érszben ezt kerüli, ha érzi, hogy az érzelmeinek egy része kimondatlanul is tilalom alatt áll (a játékban az érzelem mindig szabad és akát a tett is, ebben különbözik a valós élettől és emiatt is van gyógyító hatása, ha ebben kiélhet olyan dolgokat, amiket a hétköznapokban nem: félelem, düh, parancsolás, követelőzés, féltékenység, irigység, akár némi vadság...)Ezenfelül új szempontból közelíthetjük meg a dolgot, hogy ne legyen neki feltűnő a váltás: pl. készítsünk együtt egy papír babát, öltöztető figurát, gyurmamacit, akit aztán mi megszólaltatunk, de ő tervezheti a ruháját stb.
Szóval hagyni kell őt a saját tempójában és saját temperamentumához képest kibontakozni. Megadni ennek lehetsőgét, amivel vagy rögtön élni fog, vagy raktároz és majd tizenévesen egy csapásra kibontakozik, azoknak a közös kellemes emlékeknek a nyomán, amik érték őt.
Ritka az olyan gyermek, aki szeret oviba járni, dicsérik, elmeséli az egész napját, meséket......
Természetes, hogy egy óvodás korú gyermek tart új foglalkozásoktól, és idő kell a belerázódásba.....Ebből arra következtetek, hogy az érzelmi intelligenciájával semmi gond, ha kicsit többet rosszalkodnak otthon, koszolnak, festegetnek, és nincs nagyító alatt akkor magától elindulhat más irányban is az oldódás. Egy kis szorongás pedig kell a túléléshez, ha csak azt vesszük, hogy így garantáltan nem megy el első szóra egy cukrosbácsival, mint azok a gyerekek , akik bármikor, bárhol rögtön oldottan viselkednek. Ő mérlegelősebb tipús, ilyennek kell elfogadni, és ez javára is válhat később.
Amúgymeg leginkább szabad, otthoni vagy barátok közti játékra van igényük az ovin túl ezért nem is feltétlen hordanám őt sehova se, csak ha az egész családnak kedve van néha kiruccani egy egy gyermekprogramra, otthagyósra semmi szükség, abból elég az ovi.
Az otthoni bábozásról www.mazsolajatszo.hu oldal bábjáték menüpontban írok részletesebben.

További jó játékot!
Judit

Hú, nem vagyok hozzátáplálószakértő (érdeklődj Sződy Juditnál, akitől mindezt személyesen is megkérdezheted minden hónap második szombatján ingyenesen a Kismama Magazin Klubjában, ahol az első félórát mit tartjuk: Kerekítő címmel helyszín: www.kerekito.hu).
Az biztos, hogy a hízási görbén egy csöppet sem aggódnék! Ne méricskéld, honnan tudod menyni tejet szopizik? Ne mérd, csak etesd amikor kívánja. Amennyiben a gyermeknek jó a hangulata, nem nyűgös egész nap, és mozgásfejlődése is rendben van, nem kell mérni, és a görbével stresszelni magadat. Nekünk a gyermekorvos is mindig ezt mondta. Ha ti sem vagytok nagydarab emberek, lehet, hogy ő sem olyan típus, tehát a görbe eleve csalóka lehet.

Sajnos megérzik az erőltetést és nem jó ha egy természetes reflexet, a megéhezés-evés-jóllakás természetes körforgásába különösen beavatkoztok, és ezzel hosszú vagy rövidtávon egyfajta csatamezőre léptek, onnan márcsak egy lépés és ördögi körben vagytok.
Fontos inkább a lehetőség biztosítása, hogy időről időre kínálgasd, legyenek közös étkezéseitek, amikor együtt a család és látja miről szól ez az egész. Ha így tesztek előbb utóbb csak megkíván ezt azt a ti tányérotokról. Az első lépés az volna, hogy mást is elfogadjon mint anyatejet, hát én lehet hogy ilyen esetben nem furcsa keménykiskanalas és új ízű almát kínálnék (ami ráadásul kevésbé tápláló mint a tej,) hanem "rágcsálósdi maszatolósdi, szájhozemelősdi" mókát kínálnék fel egy darab teljeskiőrlésű babagabonakeksz formájában. Akár mint játék adnám oda amikor épp úton vagytok és még nem tudod megszoptatni, vagy a közös étkezőasztalnál...
Mégcsak nyolc hónapos, hallottam olyan gyermekről aki szinte egyéves koráig kihúzta anyatejen hasonló sztrájkkal. Semmi baja nem lett tőle.
Nyugalom! Ez a fő és majd minden apró lépésekben kialakul.
Próbálj amúgy nem görcsösen foglalkozni vele nap közben, hogy ne az evés körül forogjon a napotok, legyetek sokat friss levegőn, mondókázzatok sokat, hogy ne csak a szoptatás legyen számára a meghitt együttlét.... Almát és hozzátáplálni való ételeket mindig kínálj fel időről időre mert előbb utóbb csak elfogadják, de ne legyen az hogy na még egy kanállal stb, inkább edd meg a maradékot ha hozzányúlt, ha nem.
Nehéz, de nem lehetetlen.
Sok sikert és türelmet kívánok a következő három hónapra! Erre is azt szokták mondani, hogy nem láttunk még olyan egyetemistát, aki egész nap csak anyatejet kér. ((((Finnyás egyetemistát viszont igen, ezért ne erőltesd)))))

Kedves Érdeklődő!
Nagyon örülök, hogy nem azon gondolkodsz, hol tanulhatna a gyermek nyelvet, vagy mivel terhelhető még az óvódán, iskolán kívül, hanem egy olyan kötetlen foglalkozást keres, ahol az érzelmi fejlődésük van előtérben. Hosszú távon ez mindenképp meghálálja magát ha nem is olyan látványos és azonnali a hatás.
A nagyobbal kapcsolatban említed, hogy „túldramatizál” ez számomra ugyanazt rejti magában, mint amit a kicsiről írtál, csak gyanítom, hogy a nagy esetén ez inkább kirohanás szerű, általában gátlásosabb, befelé forduló, de néha robban? A lényeg az, hogy minden gyermeknek hasznosak az ilyen önbizalom építő, kapcsolat teremtő önismereti játékos foglalkozások! Van olyan iskola óvoda, ahol ez a mindennapok részét képezi, de ez sajnos még ritka, így én azt szoktam javasolni, hogy a gyermekeket mezei gyermekközpontú iskolába irassák, és ha nem jut elég idő a tanítás keretein belül a drámajátékokra, művészetekre akkor érdemes ilyen jellegű délutáni elfoglaltságot keresni, vagy otthon teret adni az ilyen jellegű tevékenységeknek.
Ha megfelelő énkép, önbizalom, önismeret, önszeretet!!! alakul ki a gyermekben később bármilyen iskolát, hivatást, munkát és cétl el fog érni, és teljesen lényegtelen, hogy mi hozza meg a boldogságát: egy jól kereső multinacionális cég, vagy egy szerény pedagógusi állás, vagy kétkezi munka és még annyi minden más, amit majd ő hosszú idő után és talán pár kitérővel megtalál.
Kokas Klári zene-reformpedagógus könyvében olvastam, hogy kreativitást és önmegismerést segítő zenei foglalkozásain felnövő diákjaiban felnőttként egy közös vonás van: segítik a másik embert, és egyik sem közömbös, rajongva él a családjának vagy a munkájának, szakmájának vagy mindkettőnek valaki több diplomás lett van, aki érettségiig jutott de ez a közös bennük, egyik sem kiábrándult, manapság ez nagy szó. A saját környezetemben is azt látom, hogy ez a lényeg a lelkesedés, ami lehet szolid derűs, vagy bágyatag de tartós, vagy lendületes izzó a személyiségtől függően. Férfi embertől is hallottam már viccesen megjegyezni, ha párt választasz mindegy, hogy szép vagy csúnya, okos vagy buta csak lelkes legyen! Lelkes ebben benne van a lélek és annak szárnyalása, a lelki nevelés tényleg fontos.
Az sem újdonság, hogy az értelmi intelligenciánál többet vet a latba az érzelmi intelligencia a későbbi boldogulás tekintetében, a jó bizonyítvány semmire se garancia önmagában.
Az életben azok az emberek boldogulnak, akiknek erősek a gyökereik, élő személyes kapcsolataik vannak, barátok, család, ehhez önelfogadásra, önismeretre, önbecsülésre van szükség, aki magát szereti azt fogja más is szeretni és értékelni. Ezért fontos a szülői elfogadó szeretet érzékeltetése a hétköznapokban olyan csatornán üzenve, amin az adott gyermekhez ez eljut. Hibákkal együtt szeretni magunkat és másokat………
Visszatérve a lehetőségekre, nagyobb gyermekeknek ajánlom a Budai Várban a GYÍK Műhely (www.gyikmuhely.hu, Nelli néniért rajonganak a gyerekek, mindenhol sok múlik az adott pedagóguson, olyanra érdemes csak járni, amit a gyermek legkésőbb harmadik alkalomra megszeret!!!) foglalkozásait, kicsi kortól Kokas Klári Néni Műhelyeit, követőit (www.kokas.hu), a Marczibányi Téri Művelődési Ház drámapedagógiai foglalkozásait (www.marczi.hu ), a jobb nevelési tanácsadókban is indítanak mese dráma csoportokat, például az I. kerületiben régóta jól működik és térítésmentesek.
Otthon: ha nem juttok el mégse, akkor fontos, hogy otthon is teret adjatok a szabd alkotó tevényekségeknek, a testvérek és barátok közti szabad játéknak, szerepjátéknak, bunyónak, színházasdinak, ehhez sokszor elég ha időt biztosítunk, amikor nincs semmi dolguk de TV sincs és unalmukban egyszer csak kitalálnak mindenfélét. Ilyenkor csak az alapszabályokat kell lefektetni pl a másik testi épsége és a berendezés marad, a többi dologba nem szabad belefolyni, és hatással lenni mert akkor elveszik a lényeg, azaz az érzelmek szabad megélése, kijátszása. (A foglalkozásokon az a jó, hogy ott nincs jelen a szülő és a testvér így a kimondatlan elvárások és megszokott szerepekből is jobban ki tudnak mozdulni). A gondolat , az érzés mindig szabad, a tett természetesen és a mód behatárolható valahogy így lehet azt elérni, hogy elfojtásoktól mentes de felelősségteljes kreatív egyéniségekké váljanak.
Az iskola nyújtotta lexikális tudást sokkal könyebb később, akár félig felnőtt fejjel pótolni, pláne a mai információrobbanásos internetes világban, a kreativitás , a művészetekre való nyitottság és az érzelmi intelligencia, az ami később sehogy sem pótolható.
A gyermeknevelési könyvek többsége a bilire szoktatásnál végződik, arról nem szól a fáma, hogy óvodás és iskolás gyermekeket lelkileg hogyan támogassuk. Nekem bevált például egy saját ötlet, hogy kiskamasz fiamnak masszírozom esténként a talpát, hátát, angol szavakat pedig poénból úgy kérdezem ki, hogy ha sokat gondolkozik viccesen megszurkálom a talpát ha rosszat mond meghúzom a nagylábujját stb. így egy jó játék az egész, és amúgy hagytam hogy leváljon, önállóan közlekedik, versenysportot választott pedig egyikőnk sem űzött ilyesmit gyermekkorában, és vannak hétvégi kötelező családi programjaink, valamiben pedig dönthet és akár otthon maradhat lazítani vagy barátot szervez. Szóval a szülőknek is kreatívnak kell lenniük, kompromisszumokat hozni, nem hasonlítgatni senkihez, a mai gyerekeknek nehezebb, mint nekünk volt, korábban meg kell őket tanítani nemet mondani, és el kell fogadnunk őket, a kisebb lázadásokat is és akkor igazi mélyhullámba sokkal kisebb eséllyel kerülhetünk. Az említett személyes példában például a Nagyfiam most annyiszor jár edzeni ahányszor akar, és majd magától rá fog jönni, hogy itt valóban terem-e neki babér vagy sem és majd biztos vált ha nem, és nem fog úgy felnőni, hogy bajnok lehettem volna de nem engedték, így kiéli most és majd újra az iskola kerül a központba. Fontos, hogy délután csak olyan különórára járjanak, amit szeretnek, különben semmi értelme! Első osztályban minden lében kanál volt a délutáni szakkörökben, aztán jól elfáradt, még az írása is görcsössé vált és másodikban semmilyen különórára nem járt. Furcsáltam, de nem aggódtam, otthon nagyon sokat olvasott, modellezett, legózott. Keresgéltünk harmadikban valami hobbi sportot és végül találtunk egy olyat, amit úgy megszeretett, hogy átiratta magát a versenycsoportba és most hatodikosként épp minden nap edz, gyorsan házit ír, és például most az olvasás van háttérben, de ő korábban a fél ifjúsági irodalmat kiolvasta, nem hiszem, hogy lemaradna. Ez csak egy példa, és nem minden gyerek olvas az első tizenöt évben olyankor sem kell megijedni, mindig csak a körülményeket biztosítsuk és mutassunk jó példát, nincs nevelés, együttélés van, az ivódik be leginkább, amit tőlünk otthon lát, kamaszként persze lehet, hogy ellene megy , de az is csak átmeneti.
Fontos, ha eljuttok, ha nem a drámakörbe, hogy te szülőként bízz bennük. Melegen ajánlom, mindenkinek, aki okosan szeretné szeretni a gyermekét és azt szeretné, hogy a kamaszkor viharában se távolodjon el gyermeke: Adele Faber: Beszélj úgy, hogy meghallgassa, hallgasd úgy hogy elmesélje című gyakorlatias könyvét.
Azt hiszem, hogy nemcsak a babáknak (anya-gyermek kapcsolat) és a felnőtteknek (társkapcsolat) van szükségük arra, hogy átöleljék őket, titkon mindenki erre vágyik, hogy szóban és tettben is érezze a szeretet, ezt kell becsempészni így vagy úgy az életükbe, a mindennapokba, egy-egy szeretett drámaszakkörrel, ahol pozitív üzeneteket kap, jó tanítónénivel, egy-egy esti szertartással, tudatos odafordulással……
Nem lesz fából vaskarika, de azzal az odafigyeléssal, amivel a kérdező levelét megfogalmazta máris sokat tett gyermekéért.
Sok sikert!
Köszönöm a kérdést!

Kedves Rita!
Örülj! Igen, alapvetően örülj a játékos kedvnek, és annak, hogy gyermeked felfedezte ennek a vágyteljesítő játéknak azaz a bábozásnak az ízét. Így most neki minden sokkal érdekesebb. Lehet, hogy kicsit most felfokozott korszakát éli ebből a szempontból, hogy nem is szeretne kilépni a dologból, de egy ideig próbálj kitartani, igény szerint. Nem írtad mióta vagy egész nap egér meg maci. Pár napja, több hete, hónapok óta? Ha kezd elnyúlni ez a dolog akkor lehet, hogy gyanús. Esetleg az ő jelenlegi valós életében valami nem stimmel. Az érzelmi biztonságát talán valami megingatta, vagy azt képzeli, vagy tényleg olyan változások vannak az életében amivel hirtelen nem tud lépést tartani, ezért ez egy remek menekülőútvonal, teremtett magának veled egy új világot ahol minden körülötte forog és még a fogmosás midennapi nyűge is egy vidám előadássá válik.
Ha ez így van és nem hagy alább a szerepjátéknak husszonnégyórás változata (egy kis kifutási időt midenképp adj neki mert lehet, hogy pont ezzel könnyű szerrel áthidaltok egy fejlődésbeli ugrást, ami magától alábbhagy majd, legyél nyitott a dologra de ha ez nagyon fárasztó akkor azért próbáljatok kitalálni egy rendszert, hogy reggeli után jön a maci, lefekvés előtt de talán ne egész nap hanem kínálj fel más dolgot, "tudod mit, most inkább menjünk le hintázni ahhoz az kéne, hogy most felvedd a cipőt a maci addig alszik egyet a dobozában, gyere fektesd le, mi meg öltözzünk!).
Ha nem hagy alább a dolog és a gyermek teljesen csak a mesés-bábos világban hajlandó együttműködni, akkor lehet hogy át kell gondolnod a dolgaitokat, párkapcsolati és a gyermekkel való viszonyodat. Mindenesetre ebben az esetben is örülnöd kell, hogy gyermeked nem agresszió, vagy teljes befeléfordulással menekül az őt gyötrő tudatos vagy tudatalatti szorongás vagy egyéb probléma elől. Ez egy derűs, jóeszű és élnénk fantáziájú gyermekre vall!
Azt hiszem, hogy könnyen el fogod érni, hogy a bábos mesés játék csak annyi helyet foglaljon el az életetekben amivel megkönnyíti az érzelmi életét és mindkettőtöknek önfeledt közös játékot jelent.
Szerintem jó ötlet, és talán segít neked kicsit kivonulni az egérszerepből és újra anyukaként szólhatsz hozzá, ha a bábot lefektetitek olykor és inkább egy ölbeli játékot kínálsz fel helyette. Egy jó kis lovagoltatót, döntögetőt. Ez is mókás, játékos, de mégsem kell például elváltoztatott hangon kisegret játszanod hozzá, tehát újra mint anyuka vagy jelen a közös játékban. A gyermek ezáltal megkapja a kellő törődést, testi lelki szükségletei is kielégülnek és talán ezzel a megrendült érzelmi biztonság is helyreáll.
Másik dolog, hogyha magától nem csökkenne a bábos órák száma, mondjuk adnék ennek egy hónapot, de ha neked ez fárasztóvá vagy idegesítővé válik akkor nem baj ha nem tartasz ki addig, próbáld meg redukálni a dolgot oly módon, hogy az egérke nem jön velünk a fürdőszobába, látta, hogy milyen ügyesen mész és mosol fogat inkább bebújik az ágyadba és ha mindennel kész vagyunk majd elmesélheted neki. Meg gondolom ez csak otthon van így, legyetek most egy kicsit többet a szabadban és oda ne vigyetek bábot, hadd pihenjenek otthon. Szóval próbáljatok majd kicsit kiszakadni, és csak esténként és reggelente játszani egy nagyot velük.
Ahogy három éves korhoz közelít, jó volna ha a fogmosás, evés, öltözés se nem egy harctér sem nem egy játéktér volna, hanem egy természetes dolog. Ha egy egy nehézkes hiszti alakul ki ezek körül néha akkor olyankor jó ötlet egy egy mondókával vagy választási lehetőséggel elterelni a figyelmet és rávezetni a napi teendőkre, de ez nem, jó ha állandósul. Igen talán próbáld ezt hogy ne bábbal motiváld hanem elmondtok egy odaillő mondókát, vagy azt mondod ha nagyon szeretné akkor a cipőhúzás előtt eljátszátok a lóga lába lógát leejtős variációban, csak rá figyelve ismételve, de aztán nincs mese cipőhúzás jön. Szóval hogy ne folyon fojton egybe a játék és mindennapi tevékenységek és elvárások halmaza. Az elvárásokat pedig vizsgáld át, nincs fokozott kimondott vagy kimondatlan elvárás iránta, vagy pont az ellenkezője, hogy mindent lehet és nincsnek biztos fogódzok, kevés de utat kijelölő korlátok......(Adele Faber: Beszél úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvét is ajánlom)

Várom a fejleményeket egy hónap múlva! És ha ez csak egy új jelenség akkor lehet hogy ennek semmilyen gátat nem kell vetni, magától alább hagy, rá fogsz érezni miről van szó, ha figyeled, és átgondolod másokkal való kapcsolatát és a mindennapjaitokat!
Addig is cinicin és brumm brumm:
 

Kedves Kérdező!
Figyelmetlenségről szó sincs, valószínűleg tudja mi történt vele.
A "nem tudom" később pedig az iskolai eseményekre vonatkozó "semmi" inkább azt jelenti, hogy vagy: a.) nincs kedvem elmesélni b.) fáradt vagyok c.) miért kíváncsiskodsz, kérdezel annyit, hogy mi történik velem, amikor nem vagy ott? A szülői túlkérdezgetés és kíváncsiskodás elleni lázadás is lehet. Kicsi korban pedig azt is jelentheti: ha tudni akarod, mi van velem, miért nem vagy ott? Különösen, ha még nem érett a gyermek a bölcsődére, óvodára és legszívesebben otthon lenne anyukájával, pláne ha a kistestvér is otthon van.
 
Napköziben? Ha családi napközire vonatkozik a kérdés, akkor az is lehet, hogy amíg a kistestvérrel otthon vagy ő meg a közösségben, kicsit ezzel büntet, hogy nem nyílik meg neked az ott töltött idővel kapcsolatban. Vagy elütés van a kérdésben: napközben? Ez esetben miért kérdezünk olyanról, amire tudjuk a választ hisz velünk volt, a gyerekek az ilyen kérdéseket is háríthatják érthető módon.

Hogyan tudjuk elkerülni a hárító választ és hogyan érhetjük el, hogy megnyíljon nekünk gyermekünk nem csak a kicsik később a nagyok is?
Jó taktika, ha egy ideig mellőzzük az ilyen kíváncsiskodó kérdéseket és inkább mi mesélünk oldott hangulatban, velünk mi történt aznap. Egy idő után a gyermek is el fogja mondani szinte válaszként, illetve így spontán neki is eszébe jut majd valami aznapi mesélnivaló. Másik, ha már kérdezünk, mert nem álljuk meg, akkor próbáljunk konkrét nem eldöntendő kérdéseket feltenni sose általánosat. Mi az általános: „Mi volt ma? Mi történt veled?” Helyette inkább kifejtendő kérdéseket találjunk ki: „Ma is voltatok kint az udvaron, lecsúsztál a csúszdán? Zsuzsi néni ma milyen mesét mesélt nektek alvás előtt?” Fontos, hogy ne érezze azt, hogy téged zavar a "nem tudom" válasz.

Ami pedig mindenképp segíti a jövőbeni oldott társalgást, hogy időt adunk a gyermeknek, kicsivel több velünk töltött időt, olyat, amikor semmi különöset nem csinálunk, otthon teszünk-veszünk és van alkalma arra, hogy megszülethessenek a spontán mesélős percek (ez tapasztalatom szerint csakis idő kérdése, elég, ha ezt biztosítjuk). Másik, hogyha gyermekünk eleve zárkózottabb típus, ne várjuk el tőle a hosszas beszámolókat, minél kevésbé várjuk el tőle annál sűrűbben és oldottabban fog megnyílni idővel.
Aggodalomra semmi ok!

Sajnos rengeteg óvodás és iskolás gyermek válasza ez. Azt vettem észre, hogyha nem közvetlen óvoda és iskola után törünk rá érdeklődő kérdésünkkel, hanem hagyjuk, hogy szegények az impulzusteli és alkalmazkodást kívánó nap után átálljanak, kipihenjék magukat és csak ezután érdeklőünk, akkor már bővebb választ kapunk. Lefekvés előtt a meghitt esti szertartások ezért is jók, mert olyankor is kaphatunk még bővebb tájékoztatást a jó és rossz dolgokról.

Nagyobb gyerekek akkor szoktak még esetleg hárítóan válaszolni, ha szüleik reakciói az általa meséltekre nem megfelelő, de itt gondolom, nem erről van szó. Inkább kiskamaszoknál, pl. ha iskolai csínyt mesél, örülnünk kell neki, hogy megosztja velünk, ha elkezdünk kioktatni, dorgálni, példálózni, szigorkodni, legközelebb már megtartja magának a történteket.

Általában ajánlom, hogy ne kérdezzünk túl sokat a gyerekektől, inkább meséljünk helyette mi is többet a saját napjainkról, gyerekkori történeteinkről, a kicsikkel pedig töltsünk sok időt és legyen sok szabad játékideje a szülővel és egyedül is.

Ajánlok a pozitív kommunikáció kialakításához egy nagyon gyakorlatias könyvet, mely egyben a testvérféltékenység esetén is hasznos: Adele Faber: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvet.
Sok sikert!

www.kerekito.hu
Üdvözlettel:

Kedves Ráhel!
Kezdjük a szakirodalommal:
Adele Faber: Testvérek féltékenység nélkül című kötete és ugyanettől a szerzőtől: Beszélj, úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje!

A pozitív kommunikáció nagyon fontos különösen az „anyát próbáló” helyzetekben.
Amíg ilyen kicsik a gyermekek, a kis korkülönbség miatt is jó volna, ha olykor lenne segítséged, és egy szusszanásnyi időd akár nélkülük, mert mindjárt nem látnád olyan borzasztónak a helyzetet amilyennek most sokszor nap, mint nap megéled. Egy jövőbelátó varázsgömb is elkélne, mert azt látnád benne, hogy nagyokként és felnőttként már nem egymás fején ugrálnak szépen felcseperedtek és a testvérharcoknak köszönhetően kellően felvérteződtek a világban való boldoguláshoz. Az első nehéz pár év pedig már rég elröppent számodra is és csak a jóra fogsz emlékezni.
Ami talán segít, hogy egyrészt ne akarj minden gyermekednek a háztartásnak és mindennek egyszerre megfelelni, nem kell tökéletesnek lenni, nem lesz baja a gyermeknek abból, ha nem tudsz mindig külön is foglalkozni velük, bár külön időt azért érdemes megoldani, mert akkor kevésbé féltékenyek és kooperatívabbá válhat a nagyobbik. Szóval esténként gondolj arra, hogy mire jutott ma időd, mi volt jó és ne gondolj az elmaradásokra, esetleg fogalmazd meg, hogy másnap mire szeretnél odafigyelni kicsit jobban.
Gondolom azt már próbáltad, hogy a nagyot bevonod a kicsivel való teendőkbe és háztartási kisebb munkálatokba. Biztos élvezné, hogy feladata van és kitűnhet valamivel.
Keveset tilts, ne szólj mindig rá, ha a kicsi körül rosszalkodik, csak ha veszélyes, amit csinál, de legyenek korlátok (ajánlom: Hahó Anyu! című írásom a témában, www.mazsolajatszo.hu olvasnivalók közt).

Az énekszó, mese, mondókázás mindkét gyermekedre nyugtatólag hathat!
Próbálj ki egyszerű, de új dolgokat, ami eddig akár eszedbe sem jutott a sok felhő miatt. Pl. miden nap feküdj le a szőnyeg közepére és hagyd, hogy rajtad hemperegjenek, egy kis birkózás, vagy zenére táncolás amolyan mini buli, együttes kikapcsolódás.
Az ölbeli játékokat mindkét gyermeked élvezi és fontos a testközelség az egyéni törődés miatt is. Ezeket a játékokat többször egymás után játszd el a kicsivel és a naggyal is ahányszor csak kéri! Ha sokat játszol így velük kevesebb lesz az egymáson levezetett feszültség, mind a testvérek közt, és rád is jó hatással lesz.
Ha a helyzet nem változik, és számodra nem válik megnyugtatóbbá hétköznapjaitok akkor akár egy kedves, megbízható gyermekvigyázó pót-nagyi heti pár órás kisegítését is megszervezném, mert kipihent és kiegyensúlyozott anyukaként könnyebben tudnád feloldani a felgyülemlett feszültségedet, ami a gyermekekre is jó hatással lesz.
Kívánok türelmet, mert csak az eleje ilyen nehéz, hamarosan összenőnek és tán még a háztartásba is besegítenek.

Kedves Aggódó Anya!
Az éjjeli teáztatás a pisilős éjjeli ördögi körhöz vezethet és nehezebb lesz a szobatisztaságra való szoktatás is akár, ha túl sokat pisil emiatt éjszaka, mert a teaadag nőhet a felriadások számával.
Ha gyermeked megnyugszik, és jól alszik melletted, akkor javasolnám a rács nélküli szülői ágyhoz tolt kiságyat. A házasélet gyakorisága és milyensége szerintem nem ezen múlik, és ha párunk is ezt tapasztalja biztos neki se lesz kifogása ez ellen.
A legjobbnak pedig azt találom, hogy beveszitek az ágyba, de úgy, hogy legyen mindenképp saját ágya is, ha van, akkor saját szobájában és esténként ott fektetném le, ha éjjel átjön, maradhat, de minden este a saját ágyába tenném. Nekünk ez vált be és kb. háromévesen magától szokott le az éjjeli átjövésről harmadik gyermekem. Az első kettőt mindig visszavittem, de ma már inkább mindenkinek azt javaslom, hogy az első három évben a lelki és testi igényeket hadd diktálja a gyermek, mi igazodjunk inkább hozzá.
Az a gyermek, akinek testi-lelki szükségletei az élet első három évében ki vannak elégítve, szépen magától fog megérni a külön alvásra.
Annál is inkább, mert három éves kor után általában tényleg kijönnek a szülői ágyból a gyermekek és a következő 90-et nem ott töltik. Érdemes meghozni ezt az áldozatot, ha nem érzed túl megerőltetőnek és a párod is egyetért vele.
Ősbizalomról, együttalvás jótékony hatásairól, kezdeti testi-lelki szükségletek kielégítéséről ajánlok egy könyvet: Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
(Kapcsolódó cikkem: Ringassuk, hordozzuk gyermekeinket!
Olvasnivalók, Gondolatébresztő mazsolajatszo.hu)