Kedves Rita!
Örülj! Igen, alapvetően örülj a játékos kedvnek, és annak, hogy gyermeked felfedezte ennek a vágyteljesítő játéknak azaz a bábozásnak az ízét. Így most neki minden sokkal érdekesebb. Lehet, hogy kicsit most felfokozott korszakát éli ebből a szempontból, hogy nem is szeretne kilépni a dologból, de egy ideig próbálj kitartani, igény szerint. Nem írtad mióta vagy egész nap egér meg maci. Pár napja, több hete, hónapok óta? Ha kezd elnyúlni ez a dolog akkor lehet, hogy gyanús. Esetleg az ő jelenlegi valós életében valami nem stimmel. Az érzelmi biztonságát talán valami megingatta, vagy azt képzeli, vagy tényleg olyan változások vannak az életében amivel hirtelen nem tud lépést tartani, ezért ez egy remek menekülőútvonal, teremtett magának veled egy új világot ahol minden körülötte forog és még a fogmosás midennapi nyűge is egy vidám előadássá válik.
Ha ez így van és nem hagy alább a szerepjátéknak husszonnégyórás változata (egy kis kifutási időt midenképp adj neki mert lehet, hogy pont ezzel könnyű szerrel áthidaltok egy fejlődésbeli ugrást, ami magától alábbhagy majd, legyél nyitott a dologra de ha ez nagyon fárasztó akkor azért próbáljatok kitalálni egy rendszert, hogy reggeli után jön a maci, lefekvés előtt de talán ne egész nap hanem kínálj fel más dolgot, "tudod mit, most inkább menjünk le hintázni ahhoz az kéne, hogy most felvedd a cipőt a maci addig alszik egyet a dobozában, gyere fektesd le, mi meg öltözzünk!).
Ha nem hagy alább a dolog és a gyermek teljesen csak a mesés-bábos világban hajlandó együttműködni, akkor lehet hogy át kell gondolnod a dolgaitokat, párkapcsolati és a gyermekkel való viszonyodat. Mindenesetre ebben az esetben is örülnöd kell, hogy gyermeked nem agresszió, vagy teljes befeléfordulással menekül az őt gyötrő tudatos vagy tudatalatti szorongás vagy egyéb probléma elől. Ez egy derűs, jóeszű és élnénk fantáziájú gyermekre vall!
Azt hiszem, hogy könnyen el fogod érni, hogy a bábos mesés játék csak annyi helyet foglaljon el az életetekben amivel megkönnyíti az érzelmi életét és mindkettőtöknek önfeledt közös játékot jelent.
Szerintem jó ötlet, és talán segít neked kicsit kivonulni az egérszerepből és újra anyukaként szólhatsz hozzá, ha a bábot lefektetitek olykor és inkább egy ölbeli játékot kínálsz fel helyette. Egy jó kis lovagoltatót, döntögetőt. Ez is mókás, játékos, de mégsem kell például elváltoztatott hangon kisegret játszanod hozzá, tehát újra mint anyuka vagy jelen a közös játékban. A gyermek ezáltal megkapja a kellő törődést, testi lelki szükségletei is kielégülnek és talán ezzel a megrendült érzelmi biztonság is helyreáll.
Másik dolog, hogyha magától nem csökkenne a bábos órák száma, mondjuk adnék ennek egy hónapot, de ha neked ez fárasztóvá vagy idegesítővé válik akkor nem baj ha nem tartasz ki addig, próbáld meg redukálni a dolgot oly módon, hogy az egérke nem jön velünk a fürdőszobába, látta, hogy milyen ügyesen mész és mosol fogat inkább bebújik az ágyadba és ha mindennel kész vagyunk majd elmesélheted neki. Meg gondolom ez csak otthon van így, legyetek most egy kicsit többet a szabadban és oda ne vigyetek bábot, hadd pihenjenek otthon. Szóval próbáljatok majd kicsit kiszakadni, és csak esténként és reggelente játszani egy nagyot velük.
Ahogy három éves korhoz közelít, jó volna ha a fogmosás, evés, öltözés se nem egy harctér sem nem egy játéktér volna, hanem egy természetes dolog. Ha egy egy nehézkes hiszti alakul ki ezek körül néha akkor olyankor jó ötlet egy egy mondókával vagy választási lehetőséggel elterelni a figyelmet és rávezetni a napi teendőkre, de ez nem, jó ha állandósul. Igen talán próbáld ezt hogy ne bábbal motiváld hanem elmondtok egy odaillő mondókát, vagy azt mondod ha nagyon szeretné akkor a cipőhúzás előtt eljátszátok a lóga lába lógát leejtős variációban, csak rá figyelve ismételve, de aztán nincs mese cipőhúzás jön. Szóval hogy ne folyon fojton egybe a játék és mindennapi tevékenységek és elvárások halmaza. Az elvárásokat pedig vizsgáld át, nincs fokozott kimondott vagy kimondatlan elvárás iránta, vagy pont az ellenkezője, hogy mindent lehet és nincsnek biztos fogódzok, kevés de utat kijelölő korlátok......(Adele Faber: Beszél úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvét is ajánlom)

Várom a fejleményeket egy hónap múlva! És ha ez csak egy új jelenség akkor lehet hogy ennek semmilyen gátat nem kell vetni, magától alább hagy, rá fogsz érezni miről van szó, ha figyeled, és átgondolod másokkal való kapcsolatát és a mindennapjaitokat!
Addig is cinicin és brumm brumm: