Héjja Edit
Gyógypedagógus
A nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom.
Elérhetőségeim:
E-mail: ehejja@freemail.hu
Honlap: http://www.szuperszulo.hu/
Gyógypedagógus
A nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom.
Elérhetőségeim:
E-mail: ehejja@freemail.hu
Honlap: http://www.szuperszulo.hu/
A szakértőnk jelenleg nem fogad kérdéseket, ezért csak az eddig neki feltett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tudod megtekinteni!
Választott témakör:
integráció
Témakörök ►
összes téma
agresszió
alvási probléma
alvászavar
anya gyerek kapcsolati zavar
asperger szindróma
asperger szindroma
autizmus
barátság
beszédfejlõdés
beszédfejlõdés 1 éves kor alatt
beszokás az óvodába
dackorszak
éjszakai felébredés
elvált szülõk
epilepszia
érzelmi nevelés
étkezési probléma
fegyelmezés
fejlõdési zavar
figyelemzavar
gerincferdülés
grafomotoros probléma
gyermekagresszivitás
gyermekbarátság
gyermekfejlõdés
gyermekkori szorongás
hisztizés
integráció
iskolaérettség
iskolai magatartásproblémák
kamaszkor
kapcsolati zavar
kétnyelvûség
koordinációs probléma
körömrágás
megkésett beszédfejlõdés
mozgásfejlesztés
önállóság
önállóság-szabályok
óvodába járás
raccsolás
sajátos nevelési igény
szakértõi vélemény
székrekedés
szenzomotoros integrációs terápia
szobatisztaság
szociális képességek fejlõdése
szókincs
szorongás
tanulási zavar
testvér születés
többnyelvûség
trauma feldolgozása
ujjszopás
válás
vegyes óvodai csoport
viselkedés zavar
viselkedési probléma
viselkedészavar
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Katalin!
Igazából nem tudom, hogy jó helyre címzem-e a kérdésem, de bízom benne, hogy tud nekem tanácsot adni. A problémám az lenne, hogy van egy 5,5 éves mozgássérült kislányom, aki integrált jelleggel egészséges ovis csoportba jár. Az óvoda a fejlesztést úgy biztosítja számára, hogy a városi kisegítő iskolába kell hordanom gyógytornára illetve logopédiára. Az idén végre ígéretet kaptunk arra, hogy megoldódik a problémánk, és az óvodán belül biztosítanak helyet a kislányomhoz kijáró terapeuta számára. Nagyon örültem volna annak, ha nem kellett volna vele az idén is más intézménybe eljárnom, ami tekintve, hogy ő nem tud önállóan járni, nem egyszerű feladat. De ez sajnos a fejlesztőből az óvodába kijáró szakemberek!!?? közötti személyes irigység és szakmai rivalizálás miatt nem valósulhatott meg. Az egyik hölgy, aki már régóta dolgozik a fejlesztőben, és emiatt úgy érzi előjogai vannak, nagyon erősen védi a „ territóriumát”, így az óvodában biztosított helyiségben jóformán csak azok a gyerekek kaphatnak fejlesztést, akikkel ő foglalkozik. Mivel mi nem vagyunk "egyszerű" eset, ez a hölgy először elvállalta, majd minden indoklás nélkül lepasszolta a lányom, és emiatt kellett az iskolába kijárnunk. Nem panaszkodtam, elvállaltam, megoldottam és vittem. Bár bosszantott a dolog, a lányomat néztem. Velünk ott ezek után egy megbízással alkalmazott külsős logopédus foglalkozott, aki szerencsére csodálatos fejlődést ért el a diszláliás lányomnál. Kiváló szakember, de mivel külsős, ezért ő sem járhatott be hozzá az óvodába. Az Országos Mozgásvizsgálóban természetesen gyógytornát is előírtak számunkra, amihez konduktort kellett volna a lányom számára biztosítani. Helyette egy olyan hölgy kezelte, aki csupán mozgásterapeuta, még csak nem is diplomás gyógytornász. Félre ne értsen, ezt nem minősítésnek szánom, tisztelem a hölgy szakmai tudását, de tekintve a lányom állapotát, neki sajnos valóban kellett volna a konduktor. Korábban jártunk már konduktorhoz maszek alapon, de ő sajnos egészségügyi okokból nem tudott tovább dolgozni és vállalni minket, így nagyon örültem volna, hogy mégis mehetett volna tovább az ez irányú fejlesztés. Mit tehettem, tudomásul vettem, hogy nem így lesz. Erre is csak azért nem panaszkodtam, mert a hölgy a maga tudása szerint becsülettel tornásztatta a lányom, és nagyon korrekt volt velünk, amiért hálás vagyok neki. De akkor sem ez volt számunkra kiírva. Ráadásul egy olyan helyiségben volt a torna, ahol nem működött a fűtés, csak azért nem fagytak meg télen a gyerekek, mert az egyik anyuka hozott egy nagy teljesítményű hősugárzót. Az idén annyi változás történt, hogy a fejlesztőbe felvettek egy olyan hölgyet, aki logopédus, gyógypedagógus, szomatopedagógus és mozgásterapeuta végzettségekkel is bír, tehát most szeptembertől ő egy személyben adja valamennyi előírt fejlesztést a lányomnak. Hogy ővele éppen mi baja van a fent említett kolléganőnek, azt nem tudom, de kijelentette, hogy az oviban számunkra már nincs szabad hely és időpont, úgyhogy adja csak nekünk a terápiákat továbbra is a kisegítőben. Ez szerintem sértő és megalázó, hogy egyes gyerekeknek van hely óvodán belül a fejlesztésre, másoknak meg nincs, és ráadásul ez „pofára” megy! Eddig is csak azért nem panaszkodtam, mert magának az óvodának és különösen a lányom tündéri óvónőinek nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán befogadták, és tényleg megtettek mindent azért, hogy ő így is jól érezze magát az óvodában. Ami azonban végképp kiverte nálam a biztosítékot – ha szabad így fogalmaznom,- hogy az idén érdekes módon az iskolában sem maradhatunk a régi helyen, az új kolléganőnek egy még az előbbinél is rosszabb körülményekkel bíró helyiséget jelöltek ki , ahol az ajtó közvetlenül az udvarra nyílik, alatta fütyül be a szél a földön tornázó gyerekre stb. Szerintem ezek egyszerűen méltatlan körülmények. Lehet, hogy a lányom sérült, de ez nem jelenti azt, hogy neki minden mindegy! Engem az érdekelne, hogy mi történne akkor, ha én egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a lányom ilyen körülmények között kapja meg a neki járó fejlesztést? Köteles vagyok arra, hogy mindent lenyeljek azon az alapon, hogy örüljek annak, hogy egyáltalán kap fejlesztést? Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást. Felháborít, hogy a személyes konfliktusok közepette egyszerűen mint ha mindenki fütyülne arra, hogy itt tulajdonképpen gyerekekről van szó, és az ő érdekeikről. Mit tehetek, kihez fordulhatok ez ügyben? Milyen következménnyel járna, ha egyszerűen visszautasítom a fejlesztést és így nem vagyok hajlandó a lányom oda vinni? Nem szeretnék ok nélkül senkit sem megbántani, de azt hiszem nem nagy kérés, hogy a gyermekem a 21. században normális körülmények között kaphasson fejlesztés. Kivel beszéljek először és hogyan menjek tovább? Mert ebből nem kívánok engedni, ilyen körülmények között nem akarom őt oda hordani. Inkább megoldom a fejlesztését magán úton, zsebből, ahogy korábban is tettem, mert az ovi előtt is volt élet, 4 hónapos kora óta hordjuk már mindenhová, hogy fejlődjön, és sajnos úgy látom, hogy ahhoz, hogy ez a tendencia megmaradjon, továbbra is ez lesz a járható út, bármennyire megterhelő is. Mert az állami rendszerben az a keserű tapasztalatom, hogy minden számít, csak a gyerek nem, és az igazán jó szakembereket egyszerűen elüldözik az állami rendszerből, és a maszek létbe kényszerítik. Én egy vidéki kisvárosban élek az ország nyugati felén, és sajnos ezt mind az itt megélt személyes tapasztalatom mondatja velem. Csak remélni tudom, hogy a legtöbb helyen azért ez nem így megy. Válaszát előre is nagyon köszönöm!! És elnézését kérem, hogy nem írok nevet, nem tiszteletlenségből teszem. Megértését is nagyon köszönöm!
Tisztelettel: egy aggódó anyuka
Igazából nem tudom, hogy jó helyre címzem-e a kérdésem, de bízom benne, hogy tud nekem tanácsot adni. A problémám az lenne, hogy van egy 5,5 éves mozgássérült kislányom, aki integrált jelleggel egészséges ovis csoportba jár. Az óvoda a fejlesztést úgy biztosítja számára, hogy a városi kisegítő iskolába kell hordanom gyógytornára illetve logopédiára. Az idén végre ígéretet kaptunk arra, hogy megoldódik a problémánk, és az óvodán belül biztosítanak helyet a kislányomhoz kijáró terapeuta számára. Nagyon örültem volna annak, ha nem kellett volna vele az idén is más intézménybe eljárnom, ami tekintve, hogy ő nem tud önállóan járni, nem egyszerű feladat. De ez sajnos a fejlesztőből az óvodába kijáró szakemberek!!?? közötti személyes irigység és szakmai rivalizálás miatt nem valósulhatott meg. Az egyik hölgy, aki már régóta dolgozik a fejlesztőben, és emiatt úgy érzi előjogai vannak, nagyon erősen védi a „ territóriumát”, így az óvodában biztosított helyiségben jóformán csak azok a gyerekek kaphatnak fejlesztést, akikkel ő foglalkozik. Mivel mi nem vagyunk "egyszerű" eset, ez a hölgy először elvállalta, majd minden indoklás nélkül lepasszolta a lányom, és emiatt kellett az iskolába kijárnunk. Nem panaszkodtam, elvállaltam, megoldottam és vittem. Bár bosszantott a dolog, a lányomat néztem. Velünk ott ezek után egy megbízással alkalmazott külsős logopédus foglalkozott, aki szerencsére csodálatos fejlődést ért el a diszláliás lányomnál. Kiváló szakember, de mivel külsős, ezért ő sem járhatott be hozzá az óvodába. Az Országos Mozgásvizsgálóban természetesen gyógytornát is előírtak számunkra, amihez konduktort kellett volna a lányom számára biztosítani. Helyette egy olyan hölgy kezelte, aki csupán mozgásterapeuta, még csak nem is diplomás gyógytornász. Félre ne értsen, ezt nem minősítésnek szánom, tisztelem a hölgy szakmai tudását, de tekintve a lányom állapotát, neki sajnos valóban kellett volna a konduktor. Korábban jártunk már konduktorhoz maszek alapon, de ő sajnos egészségügyi okokból nem tudott tovább dolgozni és vállalni minket, így nagyon örültem volna, hogy mégis mehetett volna tovább az ez irányú fejlesztés. Mit tehettem, tudomásul vettem, hogy nem így lesz. Erre is csak azért nem panaszkodtam, mert a hölgy a maga tudása szerint becsülettel tornásztatta a lányom, és nagyon korrekt volt velünk, amiért hálás vagyok neki. De akkor sem ez volt számunkra kiírva. Ráadásul egy olyan helyiségben volt a torna, ahol nem működött a fűtés, csak azért nem fagytak meg télen a gyerekek, mert az egyik anyuka hozott egy nagy teljesítményű hősugárzót. Az idén annyi változás történt, hogy a fejlesztőbe felvettek egy olyan hölgyet, aki logopédus, gyógypedagógus, szomatopedagógus és mozgásterapeuta végzettségekkel is bír, tehát most szeptembertől ő egy személyben adja valamennyi előírt fejlesztést a lányomnak. Hogy ővele éppen mi baja van a fent említett kolléganőnek, azt nem tudom, de kijelentette, hogy az oviban számunkra már nincs szabad hely és időpont, úgyhogy adja csak nekünk a terápiákat továbbra is a kisegítőben. Ez szerintem sértő és megalázó, hogy egyes gyerekeknek van hely óvodán belül a fejlesztésre, másoknak meg nincs, és ráadásul ez „pofára” megy! Eddig is csak azért nem panaszkodtam, mert magának az óvodának és különösen a lányom tündéri óvónőinek nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán befogadták, és tényleg megtettek mindent azért, hogy ő így is jól érezze magát az óvodában. Ami azonban végképp kiverte nálam a biztosítékot – ha szabad így fogalmaznom,- hogy az idén érdekes módon az iskolában sem maradhatunk a régi helyen, az új kolléganőnek egy még az előbbinél is rosszabb körülményekkel bíró helyiséget jelöltek ki , ahol az ajtó közvetlenül az udvarra nyílik, alatta fütyül be a szél a földön tornázó gyerekre stb. Szerintem ezek egyszerűen méltatlan körülmények. Lehet, hogy a lányom sérült, de ez nem jelenti azt, hogy neki minden mindegy! Engem az érdekelne, hogy mi történne akkor, ha én egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a lányom ilyen körülmények között kapja meg a neki járó fejlesztést? Köteles vagyok arra, hogy mindent lenyeljek azon az alapon, hogy örüljek annak, hogy egyáltalán kap fejlesztést? Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást. Felháborít, hogy a személyes konfliktusok közepette egyszerűen mint ha mindenki fütyülne arra, hogy itt tulajdonképpen gyerekekről van szó, és az ő érdekeikről. Mit tehetek, kihez fordulhatok ez ügyben? Milyen következménnyel járna, ha egyszerűen visszautasítom a fejlesztést és így nem vagyok hajlandó a lányom oda vinni? Nem szeretnék ok nélkül senkit sem megbántani, de azt hiszem nem nagy kérés, hogy a gyermekem a 21. században normális körülmények között kaphasson fejlesztés. Kivel beszéljek először és hogyan menjek tovább? Mert ebből nem kívánok engedni, ilyen körülmények között nem akarom őt oda hordani. Inkább megoldom a fejlesztését magán úton, zsebből, ahogy korábban is tettem, mert az ovi előtt is volt élet, 4 hónapos kora óta hordjuk már mindenhová, hogy fejlődjön, és sajnos úgy látom, hogy ahhoz, hogy ez a tendencia megmaradjon, továbbra is ez lesz a járható út, bármennyire megterhelő is. Mert az állami rendszerben az a keserű tapasztalatom, hogy minden számít, csak a gyerek nem, és az igazán jó szakembereket egyszerűen elüldözik az állami rendszerből, és a maszek létbe kényszerítik. Én egy vidéki kisvárosban élek az ország nyugati felén, és sajnos ezt mind az itt megélt személyes tapasztalatom mondatja velem. Csak remélni tudom, hogy a legtöbb helyen azért ez nem így megy. Válaszát előre is nagyon köszönöm!! És elnézését kérem, hogy nem írok nevet, nem tiszteletlenségből teszem. Megértését is nagyon köszönöm!
Tisztelettel: egy aggódó anyuka
Kedves Édesanya!
Azt gondol az ügyüket a helyi Önkormányzat oktatási, esetleg szociális osztályán kell ismertetnie. Minden gyereknek, családnak joga van az integráció normális személyi és tárgyi feltételeihez, valamint az emberi méltóságukhoz. A fent említettek, sokban megsértették ezen jogukat. Jelezze hivatalos Fórumon és kötelesek intézkedni.
Üdv
Héjja Edit
2010-09-20 09:05:41
Azt gondol az ügyüket a helyi Önkormányzat oktatási, esetleg szociális osztályán kell ismertetnie. Minden gyereknek, családnak joga van az integráció normális személyi és tárgyi feltételeihez, valamint az emberi méltóságukhoz. A fent említettek, sokban megsértették ezen jogukat. Jelezze hivatalos Fórumon és kötelesek intézkedni.
Üdv
Héjja Edit
2010-09-20 09:05:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés