Kedves Edit!
Egy éves gyermekem viselkedésével kapcsolatban kérem a tanácsát. Kisfiam nagyon kiegyensúlyozott és boldog egy évet tudhat maga mögött. Most azonban rengeteg változáson megy keresztül, melyeket láthatóan rosszul visel. Az édesapja külföldre ment és még fog is rendszeresen. Az édesapja hiánya abban nyilvánult meg legfőképpen, hogy minden férfi ismerősre szinte csimpaszkodik, ami érthető.
Nekem közben vissza kell mennem dolgozni is, ami sajnálatos módon lakhelyünk megváltoztatásával is jár. Azt sikerült elérnem, hogy egy dada velünk költözzön és lakjon, így a változás talán egy kicsit könnyebb lesz számára is. A viselkedésében, ahogy közeledik a költési időpontja és nyilván valóan a feszültség - a rengeteg tennivaló miatt - bennem is egyre nagyobb, egyre több és komolyabb változást fedeztem fel.
Ma éppen harmadik napja nem hajlandó a fürdőkádjába beülni és fürödni. Ha bele akarom tenni, akkor azonnal hiszti rohamot kap, egyik nap csak úgy tudtam fürdetni, hogy csimpaszkodott a nyakamba én meg finoman és lassan lemostam. Ma úgy tudtam megfürdetni, hogy együtt a kád mellé ültünk és elkezdtem a vizet apránként a lábacskájára locsolni és simogatni és valahogy az egyik játék után kapva hirtelen mégis csak lett kedve fürödni.
Mostanában elkezdett agresszívan az arcomba vagy a dadája arcába marni (3 napja van még vele, tehát még össze kell szokniuk). Ha rászólok, hogy nem szabad megsértődik és ha lehet még rátesz egy lapáttal. Korábban is csinált már ilyet, de inkább akkor, ha valamit nem kapott meg, vagy tehetetlenségében nem tudott magával hirtelen mit kezdeni, de ez a szándékos ütögetés és marás egyáltalán nem volt rá jellemző.
A harmadik jelenség, amit megfigyeltem, hogy nehezebben, nyűgösebben alszik el és hamar fel is ébred. Korábban, ha letettem aludni fél nyolcnál előbb nem ébredt, mostanában már 5 órakor is felsír néha. Először arra gondoltam, hogy talán nem evett tartalmasat, de a többi jelet figyelembe véve nem hiszem, hogy ez lenne a gond. (Az étrendjét ismerve - nagyon jó étvágyú, ebben egyenlőre nincs változás - nem is lehet gond.)
A kérdéseim a következők:
- Normális életkori sajátosságokat mutat a viselkedése, amit én a változás miatti szorongásnak tudok be, vagy valóban lehet ez az oka ennek a viselkedésváltozásnak?
- Hogyan tehetem könnyebbé számára, hogy átvészelje ezt az időszakot? Ui.: Örlődöm azon,hogy minél több időt legyen a dadával, hogy összeszokjanak, de szeretnék én is vele minél többet lenni, mert hamarosan már nem leszek vele. Hogyan csináljam, hogy a lehető legjobb legyen neki?
Kíváncsi vagyok a véleményére és várom tanácsait.
Üdvözlettel: Edina