Balogh Andrea
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Választott témakör:
szorongások
Témakörök ►
összes téma
agresszivitás
alvási problémák
alvásproblémák
alvászavar
anorexia
anya gyermek kapcsolat
anyától való elszakadás
autisztikus tünet
autisztikus tünetek gyermekkorban
bepisilés
beszédfejlõdés
bizalom
bölcsõde
bölcsödébe járás
bulémia
dackorszak
depresszió
deviancia
deviáns viselkedés
diszlexia
dühkitörés
dühkitörések gyerekkorban
egocentrizmus
éjszakai alvászavar
éjszakai bepisilés
éjszakai cicizés
éjszakai felébredés
éjszakai nem alvás
elalvási problémák
enurézis nocturna
érzelmi elengedés
érzelmi elfojtás
érzelmi elfojtások
érzelmi labilitàs
érzelmi regresszió
érzelmi regresszió
étkezési probléma gyermekkorban
evésproblémák
evészavarok
falánkság
fejlõdési zavarok
félelem
félelemérzet
félénkség
figyelemzavar
gyereknevelés
gyermek étvágytalanság
gyermekagresszivitás
gyermekbarátság
gyermekfegyelmezés
gyermekkori agresszivitás
gyermekkori alvási problémák
gyermekkori bepisilés
gyermekkori dackorszak
gyermekkori dadogás
gyermekkori depresszió
gyermekkori dühkitörés
gyermekkori dühkitörések
gyermekkori étkezési problémák
gyermekkori félelem
gyermekkori félelem
gyermekkori félelmek
gyermekkori hajtépés
gyermekkori hiszti
gyermekkori kényszer
gyermekkori kényszeres viselkedés
gyermekkori kleptománia
gyermekkori leválási szorongás
gyermekkori önbizalomhiány
gyermekkori önértékelési problémák
gyermekkori önkielégítés
gyermekkori pánik
gyermekkori pánikbetegség
gyermekkori sírás
gyermekkori széklet probléma
gyermekkori széklet problémák
gyermekkori szorongás
gyermekkori szorongás
gyermekkori táplálkozási zavar
gyermekkori tikelés
gyermekszexualitás
hajtépászás
hajtépkedés
haláltól való félelem
hasfájás
hiperaktivitás
hiszti
hiszti kezelés
hisztizés
homoszexualitás
ikernyelv
indigó gyerekek
iskolaérettség
iskolafóbia
iskolai magatartásproblémák
iskolai szorongás
iskolaváltás
kamaszkor
kamaszkori problémák
kényszerbetegség
kényszercselekvés
kényszeres cselekedet
kényszeres tünetek
kényszeres viselkedés
kényszeresség
kényszermozgások
képzeletbeli barátok
kétnyelvûség
kleptománia
koraszülött
körömrágás
kudarckerülõ attitûd
leválás
leválási szorongás
leválási szorongás
magatartás zavar
magatartásbeli problémák
magatartászavar
mániákus viselkedés
megfelelési kényszer
megkésett beszédfejlõdés
nevelési tanácsadás
önértékelési probléma
önértékelési probléma gyermekkorban
önértékelési problémák
önstimulálás
ovis problémák
óvodába járás
óvodai beszoktatás
óvodaváltás
óvónõ gondok
pánik
pánik gyermekkorban
pánikbetegség
pelenkáról való leszoktatás
pótcselekvés
pszichoszomatikus tünetek
rajzolás
regresszió
remegés
serdülõkori problémák
sírás
széklet elengedés
széklet visszatartás
széklet visszatartása
székletvisszatartás
székrekedés
szekunder enuresis
szekunder enurézis
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szobatisztaságra nevelés
szobatisztaságra való nevelés
szociális éretlenség
szociális érzékenység
szoptatás
szorongás
szorongás gyermekkorban
szorongások
szülõkkel alvás
tanulási problémák
tanulásproblémák
teljesítmény szorongás
teljesítményszorongás
testvér féltékenység
testvér születés
testvérféltékenység
tikk
ujjszopás
válás
viselkedés problémák
viselkedés zavar
viselkedésbeli probléma
viselkedésbeli problémák
viselkédeszavar
viselkedészavar
viselkedészavar gyermekkorban
vizelet visszatartás
vokális tikk
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 6 éves lesz tavasszal. 1,5 évesen adtuk bölcsibe, könnyen, azonnal beilleszkedett. Egy rossz tapasztalat miatt a bölcsit hamar lecseréltük egy másikra. Az új bölcsiben szintén gyorsan beilleszkedett. Szeretett oda járni, nyitott, kedves, érdeklődő és szófogadó volt, mindenkit ölelt és puszilt, bújós természetű. Egy kis idő után észrevettük, hogy mikor érte megyünk délután, mindig sírt, mert a gondozó nem segített neki öltözni, hanem átkulcsolt lábbal és kézzel, állva figyelte a kisfiunk próbálkozásait és közben nem segített neki öltözni. Szerencsére ekkor kivettük a bölcsiből, pár hónapot otthon volt velünk, majd oviba ment.
Az oviba 2 évet járt, ezt is szerette, de az utóbbi időben nem akart már menni, minden reggel könyörgés volt, hogy inkább itthon maradna. Egy idő után elmesélte, hogy az ovi tulajdonos óvónéni és férje minden nap bántják: kokit adnak, a fülét pöccingetik és a karját megszorítják. Azonnal bementem és megkértem az ovit, ne csinálják, használjanak nem fizikai pedagógiai nevelést, amire ígéretet is kaptam (a bántalmazásra az volt az indok, hogy nem fogad szót). A kisfiam boldog volt, hogy megvédtem, azonban délután már azt mesélte, hogy ahogy eljöttem az oviból, az óvónéni azt mondta: "Nem anyád fogja megmondani, mit csináljak." El sem tudom képzelni, mekkora roncsolást végeztek ezzel a mondattal, de többet ide nem vittük oviba a gyermekünket.
Egy alkalmazott óvónénivel délután pedig üzent is nekem a tulajdonos óvónéni, hogy akár 30x is bánthatta volna a kisfiamat, de csak 10x tette, örülhetek.
Nem tudom, mi minden történhetett még ebben az oviban, ide 3 éves korától járt a kisfiam és a párommal úgy látjuk, hogy talán 3 éves kora után kicsivel egyre szófogadatlanabb, egyre többször ellenkezik velünk, szemtelen velünk és másokkal. Már nem az az édes, cuki, elragadó kisfiú, aki régen volt. Pedig most is látni rajta, hogy mindent megtenne egy kis szeretetért, de nem találja hozzá az utat. Az oviban sajnos minden érintést elutasítottak, pedig a kisfiunk szeret ölelni, hozzáérni másokhoz, vigasztalni és bátorítani.
Most új oviba vittük, ahol visszatették középső csoportba, de nehezen megy a beilleszkedés. Nagyszerű pedagógiai csapatra találtunk, ami megnyugtató. Bár még csak pár hetet járt az új oviba, egy pici javulást tapasztaltam a kisfiunk viselkedésében.
Itthon sokszor veszekszünk vele, mert amíg nem emeljük meg a hangunkat vagy nem ígérünk büntetést, nem hallgat ránk. Sőt, már egyre többet meg is kell büntetni.
Szeretném tanácsát kérni, hogy hova tudnánk segítségért fordulni, hogy a lelki sebek gyógyulását segítsük és mihamarabb egy egészséges lelkű kisfiú lehessen a gyermekünk.
Köszönettel, Marcsi
Kisfiam 6 éves lesz tavasszal. 1,5 évesen adtuk bölcsibe, könnyen, azonnal beilleszkedett. Egy rossz tapasztalat miatt a bölcsit hamar lecseréltük egy másikra. Az új bölcsiben szintén gyorsan beilleszkedett. Szeretett oda járni, nyitott, kedves, érdeklődő és szófogadó volt, mindenkit ölelt és puszilt, bújós természetű. Egy kis idő után észrevettük, hogy mikor érte megyünk délután, mindig sírt, mert a gondozó nem segített neki öltözni, hanem átkulcsolt lábbal és kézzel, állva figyelte a kisfiunk próbálkozásait és közben nem segített neki öltözni. Szerencsére ekkor kivettük a bölcsiből, pár hónapot otthon volt velünk, majd oviba ment.
Az oviba 2 évet járt, ezt is szerette, de az utóbbi időben nem akart már menni, minden reggel könyörgés volt, hogy inkább itthon maradna. Egy idő után elmesélte, hogy az ovi tulajdonos óvónéni és férje minden nap bántják: kokit adnak, a fülét pöccingetik és a karját megszorítják. Azonnal bementem és megkértem az ovit, ne csinálják, használjanak nem fizikai pedagógiai nevelést, amire ígéretet is kaptam (a bántalmazásra az volt az indok, hogy nem fogad szót). A kisfiam boldog volt, hogy megvédtem, azonban délután már azt mesélte, hogy ahogy eljöttem az oviból, az óvónéni azt mondta: "Nem anyád fogja megmondani, mit csináljak." El sem tudom képzelni, mekkora roncsolást végeztek ezzel a mondattal, de többet ide nem vittük oviba a gyermekünket.
Egy alkalmazott óvónénivel délután pedig üzent is nekem a tulajdonos óvónéni, hogy akár 30x is bánthatta volna a kisfiamat, de csak 10x tette, örülhetek.
Nem tudom, mi minden történhetett még ebben az oviban, ide 3 éves korától járt a kisfiam és a párommal úgy látjuk, hogy talán 3 éves kora után kicsivel egyre szófogadatlanabb, egyre többször ellenkezik velünk, szemtelen velünk és másokkal. Már nem az az édes, cuki, elragadó kisfiú, aki régen volt. Pedig most is látni rajta, hogy mindent megtenne egy kis szeretetért, de nem találja hozzá az utat. Az oviban sajnos minden érintést elutasítottak, pedig a kisfiunk szeret ölelni, hozzáérni másokhoz, vigasztalni és bátorítani.
Most új oviba vittük, ahol visszatették középső csoportba, de nehezen megy a beilleszkedés. Nagyszerű pedagógiai csapatra találtunk, ami megnyugtató. Bár még csak pár hetet járt az új oviba, egy pici javulást tapasztaltam a kisfiunk viselkedésében.
Itthon sokszor veszekszünk vele, mert amíg nem emeljük meg a hangunkat vagy nem ígérünk büntetést, nem hallgat ránk. Sőt, már egyre többet meg is kell büntetni.
Szeretném tanácsát kérni, hogy hova tudnánk segítségért fordulni, hogy a lelki sebek gyógyulását segítsük és mihamarabb egy egészséges lelkű kisfiú lehessen a gyermekünk.
Köszönettel, Marcsi
Kedves anyuka!
Elolvastam a levelét, hát nem semmi h másfél éves kora óta mennyi megpróbáltatáson esett át a kisfia. Szorongások és félelmek fel nem dolgozott tömkelege állhat a viselkedése hátterében és valószínűsìthető egy fajta szociális érzékenység is. Mindenképp pszichológiai segìtség szükséges, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-3550177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2016-01-11 08:18:54
Elolvastam a levelét, hát nem semmi h másfél éves kora óta mennyi megpróbáltatáson esett át a kisfia. Szorongások és félelmek fel nem dolgozott tömkelege állhat a viselkedése hátterében és valószínűsìthető egy fajta szociális érzékenység is. Mindenképp pszichológiai segìtség szükséges, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-3550177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2016-01-11 08:18:54
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Balogh Andrea!
Több dolog miatt is írok, sorra veszem őket, és egyéb plusz információt, hátha van valami csekély megoldás a problémáimra. Magamról röviden; második x-et betöltött dolgozó/iskolás nőnemű egyed volnék. Szüleim elváltak, egy hónapja költöztem el otthonról, azóta rendben vagyok a családdal, Édesapa nincs...
A két problémám:
Evészavarok:
A családban mindenki nagyon telt, és hízásra hajlamos (100 kg fölött, bátyámat kivéve). Én is gömbölyded voltam, leadtam 14-16 kilót kilót, és még mindig nagydarabnak érzem magam, de közben meg rám szóltak társaságban, családlátogatásnál is, hogy olyan, mintha beteg lennék... ( 180cm/61kg )
Nagyon keveset eszem, de van, hogy elkap a hév, és mindent megeszek, amit találok. Egy évig hashajtókon éltem.
De az önmegtartóztatás csak akkor nem működik, mikor családi esemény/ünnep van. Húsvétkor és az Édesanyák napján is hánytam, hogy könnyítsek a teli hasas mozgásképtelenségemmel.
Van, hogy elbújva, lopva eszem pár falatot, amit nem szabadna, mert tudom, hogy hizlal. Egyszer lebuktam: egy magos kiflit akartam gyorsan megenni, megláttak, és ijedtemben eldobtam a kiflit és erős sírás tört rám.
Hol az egyensúly? Hogy lehet ráállni a normális étkezésre? És mi a normális étkezés? Hogy tudnék mértéket tartani?
Zöldséget, gyümölcsöt, abonettet, kefirt,tojást, levest eszem főként.
pótcselekvés:
Van egy nagyon rossz szokásom- vakarom a fejem. Nem viszket, nincs vele semmi, bőrbetegségem sincs, egyszerűen csak benne van a kezem a fejemben... Jó érzés is, de van, hogy annyira megfeledkezem róla, hogy ránézek az időre, és eltelik 1-2 óra is a vakarászással. Ami még idegesítőbb, pattintgatom a körmeimet. Hasonló mozdulat, mikor egy kézzel próbálja az ember megtisztítani a körme alját. De rám jön a villamoson, ha a klaviatúrát elengedem, akkor is... és ráütnek a kezemre, mert én már nem veszem észre...
mellékinfók:
Jártam pszichoterápiára fél évet (művészet, mozgás, zene és csoportterápiák), Rehabilitáción voltam, nevelési tanácsadóba is jártam, ott külön pszichológushoz is kellett járnom, és az elmúlt évben heti 1-2 alkalommal szintén jártam beszélgetni szakemberhez...Gyógyszeres kezelésem kellene, hogy legyen, de önakaratból nem szedem -rivotril-. Csak van más megoldás! Segítsen kérem!
Köszönöm szépen előre is!
elérhetőségem:
berczelive@gmail.hu
Üdvözlettel:
Viktória
Több dolog miatt is írok, sorra veszem őket, és egyéb plusz információt, hátha van valami csekély megoldás a problémáimra. Magamról röviden; második x-et betöltött dolgozó/iskolás nőnemű egyed volnék. Szüleim elváltak, egy hónapja költöztem el otthonról, azóta rendben vagyok a családdal, Édesapa nincs...
A két problémám:
Evészavarok:
A családban mindenki nagyon telt, és hízásra hajlamos (100 kg fölött, bátyámat kivéve). Én is gömbölyded voltam, leadtam 14-16 kilót kilót, és még mindig nagydarabnak érzem magam, de közben meg rám szóltak társaságban, családlátogatásnál is, hogy olyan, mintha beteg lennék... ( 180cm/61kg )
Nagyon keveset eszem, de van, hogy elkap a hév, és mindent megeszek, amit találok. Egy évig hashajtókon éltem.
De az önmegtartóztatás csak akkor nem működik, mikor családi esemény/ünnep van. Húsvétkor és az Édesanyák napján is hánytam, hogy könnyítsek a teli hasas mozgásképtelenségemmel.
Van, hogy elbújva, lopva eszem pár falatot, amit nem szabadna, mert tudom, hogy hizlal. Egyszer lebuktam: egy magos kiflit akartam gyorsan megenni, megláttak, és ijedtemben eldobtam a kiflit és erős sírás tört rám.
Hol az egyensúly? Hogy lehet ráállni a normális étkezésre? És mi a normális étkezés? Hogy tudnék mértéket tartani?
Zöldséget, gyümölcsöt, abonettet, kefirt,tojást, levest eszem főként.
pótcselekvés:
Van egy nagyon rossz szokásom- vakarom a fejem. Nem viszket, nincs vele semmi, bőrbetegségem sincs, egyszerűen csak benne van a kezem a fejemben... Jó érzés is, de van, hogy annyira megfeledkezem róla, hogy ránézek az időre, és eltelik 1-2 óra is a vakarászással. Ami még idegesítőbb, pattintgatom a körmeimet. Hasonló mozdulat, mikor egy kézzel próbálja az ember megtisztítani a körme alját. De rám jön a villamoson, ha a klaviatúrát elengedem, akkor is... és ráütnek a kezemre, mert én már nem veszem észre...
mellékinfók:
Jártam pszichoterápiára fél évet (művészet, mozgás, zene és csoportterápiák), Rehabilitáción voltam, nevelési tanácsadóba is jártam, ott külön pszichológushoz is kellett járnom, és az elmúlt évben heti 1-2 alkalommal szintén jártam beszélgetni szakemberhez...Gyógyszeres kezelésem kellene, hogy legyen, de önakaratból nem szedem -rivotril-. Csak van más megoldás! Segítsen kérem!
Köszönöm szépen előre is!
elérhetőségem:
berczelive@gmail.hu
Üdvözlettel:
Viktória
Kedves Viktória!
Szociális, társadalmi és a családban fel nem dolgozott szorongások állnak a legtöbb esetben az evészavarok mögött. Mind olyan érzelmi traumák fel nem dolgozott sokasága, amelyek nap mint nap befolyásolják a cselekedeteinket. Nem annyira a megélt traumák, mint inkább azok fel nem dolgozása mozgat bennünket. El kell jutni ezen pontok felismeréséhez, majd nagyon kemény munkával dolgozni rajtuk. A kényszeres cselekedetek egy fajta halmozottságra utalnak. A gyógyszeres kezelésnek én sem vagyok híve, azt gondolom, h rengeteg olyan terápiás módszer létezik, amelyekkel ez az állapot megszüntethető. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2014-08-03 06:47:01
Szociális, társadalmi és a családban fel nem dolgozott szorongások állnak a legtöbb esetben az evészavarok mögött. Mind olyan érzelmi traumák fel nem dolgozott sokasága, amelyek nap mint nap befolyásolják a cselekedeteinket. Nem annyira a megélt traumák, mint inkább azok fel nem dolgozása mozgat bennünket. El kell jutni ezen pontok felismeréséhez, majd nagyon kemény munkával dolgozni rajtuk. A kényszeres cselekedetek egy fajta halmozottságra utalnak. A gyógyszeres kezelésnek én sem vagyok híve, azt gondolom, h rengeteg olyan terápiás módszer létezik, amelyekkel ez az állapot megszüntethető. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2014-08-03 06:47:01
Olvasói értékelés: 5/4