félénkség

Tisztelt Hölgyem!

Azt szeretném Öntől kérdezni,h a félénkség átmehet a génekkel?Kislányunk 3 éves,és eléggé félénk társaságban,gyerekek között pedig nagyon....Mi,a szülei gyerekként szintén ilyenek voltunk,DE:kicsi korától kezdve babaklubba járunk vele, önbizalomra neveljük,tudatosan dicsérjük,úgy gondolom,mi tényleg odafigyelve neveljük.Emiatt nem értjük,mert minket a szüleink nem így neveltek,így nekünk kemény munkába telt felnőttként ebből kijutni.Ma már elmondhatjuk a férjemmel magunkról,h talpraesett, nyitott emberek vagyunk.Így nem értjük ezt az egészet,és h mit lehetne tenni.Nem cikizzük,hanem finoman vezetjük a többi gyerek közé pl.játszótéren, kicsit távolodom,de érezze,h ott vagyok a közelben...Szépen magyarázunk neki,türelemmel mindenről. Ha elesik,nem sír,nem lett felkapva,megérti ha menni kell,stb,szóval okos,nem hisztis kislány.Viszont sajnos bátortalan,még a közeli családtagokkal is nehezen oldódik eleinte találkozáskor,pedig látja őket,nem ritkán.Mindenki kedves vele,nem is hagynánk,ha valaki bántaná.Nincs testvére.Köszönöm segítségét.