Tisztelt Andrea!

Kisfiam szeptemberben kezdte az óvodát, előtte szófogadó, illedelmes, kedves gyerek volt aki imádott verseket mondani, sokszor kérte, hogy olvassak neki. Nagyon örültem, hogy ilyen gyermekem van, szívesen tanítottam, már elég szépen számolt is, büszke voltam rá! Akárki kérdezte tőle a nevét, címét, korát, a mi nevünket, egyből válaszolt, egy tündér volt! Na de amióta ovis lett, rá sem ismerni. Nem akar együtt működni velünk, nem mond verset, csúnyán beszél, ütöget minket, elvagyok keseredve, nem értem mi folyik itt? A verseket is úgy mondja, hogy 1-2 csúnya szót is bele fűz. Szörnyű érzés így látni őt, már sokszor a sírás környékez annyira tanácstalan vagyok.Nem tudunk vele beszélgetni se, mert vagy ránk se néz vagy ilyen blabla nyelven válaszol, meg úgy, hogy míííí mivan, hagyjál, menj innen stb. Próbáltam nem oda figyelni a butaságaira azzal a reménnyel, hogy hátha elhagyja, de nem. Próbáltam, hogy rá szóltam, kiabáltam, úgyse sikerült, rácsaptam a szájára nem nagyot csak, hogy érezze, hogy ez rossz, ezt nem szabad, akkor a sarokba is beállítottam, hogy ha így fog beszélni ez lesz a bünti, de akkor is kitart a butaságai mellett. Mit tehetnék, hogy visszakapjam azt a kisfiút aki az ovi előtt volt? Bármit megtennék ha olyan jó kisfiú lenne mint volt